(Magas) Aranyvessző (Solidago gigantea)

Egyéb elnevezései:  jágerkender, aranyos istápfű, mezei aranyos vessző, veres gyűrűfű, aranyos ruta

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, Észak-Amerikából származó erdők szélén, vizek mentén, ligetekben sokfelé nagy tömegekben termő évelő növény. A Dunántúlon általában, de Somogy, Zala és Vas megyében különösen elterjedt. Dísznövényként kertekben és parkokban is ültetik.

Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, csak a virágzatában elágazó. Levelei szórt állásúak, kb.10 cmhosszúak, lándzsásak, fűrészes szélűek. Virágfészkei egyoldalú, bugásan álló ívesen hajló, sűrű fürtökben állnak. A virágok sárgák, kertekben, már júniustól, a szabadban pedig júliustól egészen őszig nyílnak. Gyűjtendő a növény szárának felső 40-50 cm hosszú része.  Gyűjtésével nem szabad késlekedni, már a virágzás kezdetekor meg kell kezdeni, mert  a teljes virágzásban gyűjtött szárakon a virágzatok a száradás alatt még tovább fejlődnek és amikorra a száradás befejeződik, helyükön csak sűrű fehér szőrbóbita marad. A virágok nyílásának kezdetén gyűjtött hajtásokon a szárítás a virágok éppen kellően kinyílnak a drog tetszetős külseje nem változik meg.

Hatóanyag: szaponin, cseranyag, rutin, keserűanyag, nikotinsav, illóolaj

Alkalmazás:

belsőleg:

– asztmára,

– magas vérnyomásra, (főként teakeverékben)

– szamárköhögésre,

– prosztatanagyobbodásra,

– vesegyulladásra,

– vesekőoldásra,

– vizelethajtásra,

 

külsőleg:

– torokgyulladásra,

– toroköblítésre,

 

Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dlvízzel, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.