Egyéb elnevezései: jágerkender, aranyos istápfű, mezei aranyos vessző, veres gyűrűfű, aranyos ruta
A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, Észak-Amerikából származó erdők szélén, vizek mentén, ligetekben sokfelé nagy tömegekben termő évelő növény. A Dunántúlon általában, de Somogy, Zala és Vas megyében különösen elterjedt. Dísznövényként kertekben és parkokban is ültetik.
Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, csak a virágzatában elágazó. Levelei szórt állásúak, kb.10 cmhosszúak, lándzsásak, fűrészes szélűek. Virágfészkei egyoldalú, bugásan álló ívesen hajló, sűrű fürtökben állnak. A virágok sárgák, kertekben, már júniustól, a szabadban pedig júliustól egészen őszig nyílnak. Gyűjtendő a növény szárának felső 40-50 cm hosszú része. Gyűjtésével nem szabad késlekedni, már a virágzás kezdetekor meg kell kezdeni, mert a teljes virágzásban gyűjtött szárakon a virágzatok a száradás alatt még tovább fejlődnek és amikorra a száradás befejeződik, helyükön csak sűrű fehér szőrbóbita marad. A virágok nyílásának kezdetén gyűjtött hajtásokon a szárítás a virágok éppen kellően kinyílnak a drog tetszetős külseje nem változik meg.
Hatóanyag: szaponin, cseranyag, rutin, keserűanyag, nikotinsav, illóolaj
Alkalmazás:
belsőleg:
– asztmára,
– magas vérnyomásra, (főként teakeverékben)
– szamárköhögésre,
– prosztatanagyobbodásra,
– vesegyulladásra,
– vesekőoldásra,
– vizelethajtásra,
külsőleg:
– torokgyulladásra,
– toroköblítésre,
Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dlvízzel, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.