A Psychological Science című folyóiratban megjelent írás arról számol be, hogy a gyerekek térérzékelő képességét remekül fejlesztik a puzzle-k (kirakós játék), építő- és táblás játékok.
A kutatás, amelyet a Rhodes College munkatársai végeztek, országosan reprezentatív mintán, azt mutatja, hogy az ilyen térbeli játékok a térszemléletet fejlesztik.
“Ha a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy ‘térben játsszanak’, könnyen megszerzik a térlátás képességét. Különösen a lányoknak és az alacsony jövedelmű családok gyermekei számára ajánlott” – magyarázza a kutatás vezetője, Jamie Jirout.
A térlátás segít elhelyezni, manipulálni a tárgyakat a térben, ami mindennapi életünk elengedhetetlen része. Jobban tudunk közlekedni a zsúfolt úton, képesek vagyunk összeszerelni a csomagban szállított bútort. A műszaki tudományokban, matematikában rendkívül fontos ez a képesség.
Jirout és társa elemezte 847 – 4 és 7 év közötti – gyerek általános intelligencia-tesztjét, amelybe beletartozott a kognitív képességek mérése is. A gyerekek térlátó képességét is mérték, úgy, hogy egy specifikus kétdimenziós rajzot reprodukáltattak velük építő kockákkal. Emellett felmérték a gyermekek játszási szokásait és a szülő-gyermek közös játszási szokásait is.
Az adatok azt mutatták, hogy a gyerekek térbeli építő-teljesítménye egyfelől családjuk társadalmi-gazdasági státusával és nemükkel, másfelől általános intelligenciájukkal volt szoros kapcsolatban.
Az alacsony társadalmi-gazdasági státusú családból származó gyermekek rosszabbul teljesítettek, mint a közép- vagy felső-közép osztályból jövők. A nemi hovatartozás is számított: a fiúk rendre nagyobb pontszámot értek el, mint a lányok, noha több más kognitív képesség után (szókészlet, munkamemória, feldolgozási sebesség) vették csak a térbeli teljesítményt figyelembe.
Észrevettek a kutatók egy figyelemre méltó jelenséget: a gyerekek térérzékelő képessége attól is függött, mennyire gyakran játszottak bizonyos játékokkal. Azok a gyerekek, akik hetente hat alkalomnál többször játszottak kirakós játékkal, építőelemekkel, táblajátékokkal, nagyobb pontszámot értek el a kétdimenziós kép három dimenzióba való áthelyezésében, mint azok a gyerekek, akik csak néha játszottak (hetente háromszor vagy ötször), ritkábban vagy soha nem játszottak ezekkel a játékokkal.
Egyetlen más játéktípus sem volt alkalmas erre a célra: nem segített a térlátásban a rajzolás, a biciklizés, a gördeszkázás vagy görkorcsolyázás, a szülővel való aktivitások közül a matematikai játékok sem segítettek a térbeli eligazodás képességének fejlesztésében.
Bár a térbeli játék és a tér tudatosítását összekapcsoló mechanizmust még kutatni kell, az eredmények azt sugallják, hogy a gyerekek térlátó képességének javítását a térbeli játékokkal lehet fejleszteni.
“Ez a kutatási terület arra is alkalmas, hogy gyakorlati tanácsokkal lássa el azokat, akiknek a gyerekek játékára befolyásuk van: a szülőket, a pedagógusokat, még a játékkészítőket is.”
Forrás:Független.hu