Ha a málnáról egy gyógynövényes oldalon esik szó biztos hogy a leveléből készült teával foglalkoznak. Ideje azonban néhány szót ejteni a gyümölcsről is, utóbb kiderül nem véletlenül jutott eszembe a cikk megírása.

A tudósok nem teljesen biztosak a málna eredetében. A vad málna legalább öt kontinensen jelen van és óriási a fajok sokfélesége is. Egyes sarkvidéki fajok az alaszkai Aleut-szigeteken és Észak-Ázsiában őshonosak, más fajok Kelet Ázsiában és a Hawaii-szigeten,  megint mások Észak-Amerikában vagy Európában.

Régészeti kutatások bizonyítják, hogy a paleolit embere már fogyasztott málnát. Az ízletes gyümölcs tehát már igen korán a táplálkozás része lett, de termesztéséről először Palladius beszélt a 4. században.

A hellenisztikus korban a málna gyümölcse a termékenységhez kapcsolódott. A görög mitológia szerint az egykor fehér gyümölcsöt Zeusz dajkájának Idának a vére festette pirosra, mikor az megszúrta magát a tövisekkel.  A vörös málna tudományos neve Rubus idaeus máig ezt a történetet idézi: lefordítva Ida szeder bokra.

A málna népszerűsége a középkorban is folytatódott. Mind élelmezési, mind gyógyászati célra használták, sőt vörös levét még festékként is.

A 13. századi angol király, I. Edward a források szerint ösztönözte a málna termesztését egész Angliában, és egy másik ismert államférfi neve is kapcsolódik a málnatermesztéshez, igaz ő már a tengeren túlon élt. Geoge Washington ismert málnatermesztő volt a saját korában Amerikában.

A málna a rosacea családba tartozik  ahova még sok más igen kedvelt gyümölcs mint az alma, a sárgabarack, a szeder,  a cseresznye, az őszibarack, a körte, a szilva és az eper. A tudomány szempontjából a málnát úgynevezett aggregátum gyümölcsnek nevezzük.  Valójában sok apró egyéni gyümölcsből áll amely végül egy szaftos bogyót alkot.

Bár legismertebb formája a vörös málna -amelynek színe a rózsaszíntől a mélyvörösig változik – még megkülönböztetünk fekete málnát, és lila málnát. Ez utóbbi a vörös és a fekete kereszteződéséből jött létre, sőt van sárga változat is amely a vörös málna genetikai mutációja.

Fitonutritiensek gazdag tárháza

• A málna alacsony kalóriatartalmú, igen magas az antioxidáns tatalma és sok benne a rost. 100 gr. málna  6,5 gr. rostot tartalmaz, ami az ajánlott napi mennyiség 16%-a
• Nagyon magas benne azoknak a fitonutritienseknek a mennyisége amelyekhez olyan előnyöket társítunk mint a gyulladáscsökkentés, a rákmegelőzés, az öregedéshez és a neurodegeneratív betegségekhez társuló folymatok lassítása. Ilyenek az antocianinok (cyanidinek, pelargonidinek,delphinidek, malvidinek), a flavonolok (quercetin, kaempferol), flavonoid-glikozidok,tanninok,hidroxi-savak, és még rezveratrol is található benne.
• A friss málna kiváló forrása a C-vitaminnak , amely szintén egy erős természetes antioxidáns. 100 g bogyóban kb. 26,2 mg C-vitamin van.
• Egyéb antioxidáns tulajdonságú vitaminokat is tartalmaz, mint az A- és E-vitamin.
•  A fent említett antioxidánsokon kívűl találhatunk még benne a látással kapcsolatos védő anyagokat is mint  a lutein, zeaxantin és béta-karotin, bár kis mennyiségben.
• Összességében ezek a vegyületek hathatós segítséget nyújtanak a szabad gyökök  (ROS) semlegesítésében.  A málna ORAC értéke (antioxidáns kapacitása) elég magas , és ezzel előkelő helyet foglal el a gyümölcsök között.
• A málna nagy adag ásványi anyagot is tartalmaz, mint a kálium, mangán, réz, vas és magnézium. A kálium fontos összetevője a sejt és a testnedveknek, segít a pulzusszám és a vérnyomás szabályozásában.A mangán  antioxidáns enzimek cofaktora, a réz pedig nélkülözhetetlen a vörösvérsejtek felépítésében.
•  A bogyók nagy mennyiségű B-vitamint tartalmaznak mint a piridoxin, niacin, riboflavin, és a folsav. Ezek a vitaminok szintén co-faktorok  és segítik a test  a szénhidrát, fehérje és zsíranyagcseréjét.

És végül eljutottam a málnaketonnak nevezett vegyülethez amelynek a fogyásban varázslatos hatást tulajdonítanak. Vajon mi az igazság?

Talán a legérdekesebb új kutatási terület a málnával kapcsolatban az elhízás és a 2. típusú cukorbetegség. Az elhízás esetében  két vegyület  kap különös hangsúlyt: a málnaketon (más néven rheosmin) és egy flavonoid, a tiliroside.

A málnaketon  természetes módon fordul elő a málnában, de a nevével ellentétben nemcsak ebben a gyümölcsben lelhető fel, hanem például a kiwiben, áfonyában, a rebarbarában, és olyan növényekben mint a  vörösfenyő, tiszafa, juhar.

Kémiai neve  4- (4-hidroxi-fenil) -bután-2-on. Másik ismertebb neve a rheosmin, amely 1965 óta szerepel az FDA élelmiszer-adalékanyag listáján mint biztonságosnak ítélt adalékanyag. Nagy valószínűséggel ezt találjuk az olyan élelmiszerekben amelyeknek intenzív málnaíze, illata, aromája van.

Miért fordult a kutatók érdeklődése a málnaketon felé

Az ok igen egyszerű, mert kémiai hasonlóságot mutat két már ismert tulajdonságú vegyülettel a kapszaicinnel, és a szinefrinnel. Ezekkel kapcsolatban már sikerült kimutatni a metabolizmust serkentő hatást.

Előre bocsájtom a vizsgálatok állatkísérletek voltak, vagy in vitro sejttenyészeteken végezték. Ezek alapján két hatást sikarült kimutatni a málnaketonnal kapcsolatban

• egy megnövekedett lipolízit vagyis zsírbontást
• hatására a zsírsejtek több adiponektin nevű hormont bocsájtottak ki, amely szerepet játszik a metabolizmus és a vércukorszint szabályozásában.

Mi a baj akkor ezzel a nagyszerű vegyülettel. Bizonyára semmi, csak a vélt hatékony adag nagyságának mértéke, amire azt mondhatjuk őrülten nagy. Vagyis a patkányok étrendjének 0,5-2%- a volt málnaketon. Ha ezt az adagot megpróbáljuk emberi léptékre lefordítani akkor becsült humán dózis testsúlykilogrammonként 80-340mg/testsúlykilogramm  lenne naponta.

Úgy becsülik emberben a normális táplálkozással bevitt málnaketon mennyiség átlagosan napi 0,42mg /testsúlykilogramm amely nem természetes forrásból származik hanem az élelmiszerekhez adott ízesítőanyagokból.

Az adatokból látható, hogy a természetesen elfogyasztott  mennyiséghez képest nagyon nagy adagban kellene fogyasztani a málnaketont, hogy a -csupán állatokon kimutatott – hatást produkáljuk. Ehhez még hozzátartozik, hogy a málnában levő málnaketon mennyiség igen kicsi, tehát valószínűleg az összes étrendkiegészítő szintetikus hatóanyagot tartalmaz.

Azért essék szó az egyetlen megemlített embereken végzett kísérletről is. Ez a vizsgálat valóban talált 7,8%-os zsírveszteséget embernél, ami a placebókontroll 2,8%-ához képest tényleg meggyőző….lenne, ha nem egy többkomponensű készítményt vizsgáltak volna, amelyben a málnaketon kapszaicinnel, koffeinnel, gyömbérrel, fokhagymával és természetes eredetű szinefrinnel volt kombinálva. Azt hiszem egyet érthetünk abban, hogy ezt az eredményt nem tulajdoníthatjuk kizárólag a málnaketon hatásának.

És végül, ha a málnafogyasztás valószínűleg nem is párosul hatalmas mértékű fogyással,  de azért az emberi szervezet számára igen fontos fitonutritienseket és szintén nagy mennyiségű élelemi rostot  tartalmaz, és akkor az ízélményt még nem is említettem!