A kóros gyűjtögetők agya az átlagostól eltérően működik

Washington  – A kóros gy?jtöget?k, akik nem képesek megválni semmit?l, sajnálják eldobni a másnak teljesen haszontalan dolgokat is, sokszor nem látják be, hogy problémájuk van. Amerikai kutatók agyi szkenneléssel most megmutatták, hogy ezeknek az embereknek valóban eltér az agym?ködésük a szokásostól.

    Funkcionális mágneses rezonanciás vizsgálatokból (fMRI) kiderült, hogy a kóros gy?jtöget?k agyának bizonyos területein abnormális az aktivitás mértéke, amikor dönteniük kell arról, hogy valamit megtartsanak, vagy inkább eldobjanak.
Az abnormális agyi aktivitás azokon a területeken jelentkezett, amelyek a bizonytalan körülmények közötti döntéshozatalban, a kockázatértékelésben és az érzelmi lehet?ségek kiválasztásában vesznek részt.
„A kóros gy?jtögetés a döntéshozatali folyamat zavara lehet, amely az agyi aktivitás mintázatában látható” – összegezte David Tolin kutatásvezet?, a hartfordi Institute of Living szorongásos zavarokkal foglalkozó központjának igazgatója.
Bármily meglep?en hangzik, a szemetet, hulladékot otthonaikban felhalmozó emberek valójában a tökéletességre törekszenek, amikor attól tartanak, hogy rossz döntést hoznak valaminek a kidobásával. Tolin és kutatócsoportja arra keresett választ, hogy a kóros gy?jtöget?k agym?ködése eltér-e, és ha igen, mennyiben tér el másfajta kényszeres zavarban szenved?k, illetve egészséges emberek agym?ködését?l.
Funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel 43 kóros gy?jtögetésben szenved? ember agyi aktivitását követték nyomon, miközben ?k különböz? levelek és újságok eldobásáról vagy megtartásáról döntöttek. Összehasonlításként 33 egészséges feln?ttel, valamint 31 más jelleg? kényszeres zavarral küzd? emberrel is elvégezték a vizsgálatot.
Az agykéreg szigetszer? területe, az insula és az elüls? cinguláris kéreg elnevezés? terület együttesen alkotja azt a hálózatot, amely segít az embernek annak eldöntésében, hogy a dolgok mennyire odavalóak és fontosak. „Ahhoz, hogy jó döntést hozhassunk, meghatározott mérték? aktivitásra van szükségünk ebben a hálózatban. Ha túl kicsi (az aktivitás), akkor nem figyelünk rá, alulstimuláltak vagyunk, ha túl nagy, akkor túlterhel, elborít bennünket” – magyarázta Tolin a LiveScience cím? ismeretterjeszt? portálnak.
A vizsgálat eredménye szerint éppen ez utóbbi történik a kóros gy?jtöget?knél: oda se figyelnek a felhalmozott hulladékra, amikor azonban olyan döntéssel találkoznak, amely fontos lehet számukra, túlserkentetté válnak ezek az agyterületek. A túlterhelés olyan mérték? lehet, hogy egyáltalán nem képesek döntést hozni, mert az túlságosan fájdalmas számukra, így a szemét tovább gy?lik lakásukban. ( http://news.yahoo.com/)
(MTI)