A környezetben levő mérgeknek több generációra van hatásuk

Az élőlény DNS-e nem változik, de a vegyület megváltoztatja azt a módot, ahogyan a gének ki- és bekapcsolnak, vagyis epigenetikus hatást idéz elő, mondja Michael Skinner, a Washingtoni Állami Egyetem molekuláris biológusa. A környezetet mérgező vegyületek nem csak a exponált élőlényre vannak negatív hatással, de három generáción át érintik az utódait is.

Skinner korábbi kutatásaiban a peszticidek és a fungicidek (gombaölőszerek) káros hatásait mutatta ki, ez a tanulmány a mérgező anyagok szélesebb körével foglalkozik: dioxinnal, műanyagokkal, a repülőgép-üzemanyaggal, és a DEET és a permetrin peszticidekkel, amelyek mind kiváltják a generációkon átívelő epigenetikai betegségeket.

“Nem vártuk, hogy mindegyik ilyen – transzgenerációs – hatású legyen, de valamennyi az volt” – jelentette ki Skinner. “Azt gondoltam, a szénhidrogénnek nem lesz ilyen (generációk egészségét károsító) hatása, de annak is volt.”

Ez annyit tesz, hogy a környezetre ártalmas vegyületek sokaságának jellegzetessége a transzgenerációs hatás, “nem egyszerűen egy egyedi vegyület egyedi tulajdonsága”.

Új perspektíva nyílik a betegségek keletkezésének kutatása előtt. Míg a toxikológusok arra fókuszálnak, hogy egy élőlény ki van téve egy vegyület hatásának, Skinner munkája arra utal, hogy a betegség keletkezhet egy régebbi okból, a felmenők expozíciójából, amely epigenetikai változásokat közvetített a spermába.

Skinner munkája azt is megmutatja, hogyan lehet megállapítani az expozíciót specifikus epigenetikai molekuláris markerek felhasználásával.

“A jövőben képesek leszünk használni ezeket az epigenetikai biomarkereket a felmenőink, őseink és személyes, korábbi expozíciónk meghatározására, és megjósolni valamely betegségre való hajlamunkat a későbbi életünkben” – mondja Skinner.

A kutatást az USA Hadserege finanszírozta, azzal a céllal, hogy tanulmányozza a szennyező anyagok hatását a csapatokra. Skinner és munkatársai vemhes patkányokat tettek ki relatíve magas, bár nem letális (nem halálos) mennyiségű vegyületeknek, és követték a változásokat az utódok három generációján keresztül.

A kutatók azt tapasztalták, hogy a nőstény patkányok hamarabb érték el a nemi érés időszakát, megnövekedett a spermasejtek degradálódása és pusztulása, és a petefészekben kevesebb tüsző volt, amelyből később petesejt lesz.További kockázati elemzés is végezhető molekuláris változások elemzésének segítségével.

Forrás :ScienceDaily