TUDTA-E, HOGY

• téves felfogás, miszerint a Candida diéta megfizethetetlen, speciális termékeken alapuló étrend.

• a Candida albicans az esetek nagy részében nem vált ki tüneteket, nem idéz elő betegséget, ha a szervezetünk normál flóráját uraló baktériumok „létszám fölényben” vannak.

• a túlzott antibiotikum fogyasztás nagymértékben hozzájárul a mikrobiális egyensúly felborulásához.

• a jól felépített gyógyszeres terápia mellett nagyon hatékonyan segíthetünk szervezetünknek a megváltoztatott étrenddel.

• a probiotikumoktól csak akkor várhatunk el megfelelő segítséget, ha kielégítő a prebiotikum bevitelünk is.

• a diéta a legkisebb falu legkisebb boltjából is megvalósítható, ha tudjuk, hogy mely élelmiszereket miért vegyünk meg, és miért nem.

• semmi szükség az élesztőmentes kenyérre, hiszen az élesztő- (sarjadzó) gombák 55 °C felett néhány perc alatt elpusztulnak.

• a cukorpótlók sem ajánlottak, de a 100 %-os, hozzáadott cukrot nem tartalmazó gyümölcslevek sem.

• a diéta csak akkor működik, ha nemcsak arra figyelünk, hogy mit eszünk, hanem arra is, hogy mennyit, mikor, és hogyan készítettük el az adott ételeket.

Táplálkozás candidiázis esetén

„Candidás vagyok, de az a diéta, amelyet javasoltak, valami borzasztó, mert már jártányi erőm sincs, ráadásul a hónap végére elviszi az összes pénzemet.” Ez tipikus mondat ama emberektől, akik akkor jutnak el dietetikushoz, amikor már az összes hálózatépítő aktuális csodatermékét és az összes biobolt „tuti biztos” termékét megvásárolták, s betartották az indokolatlan szigorításokkal teletűzdelt táplálkozási tanácsokat, amelyeket természetesen nem dietetikus adott. Ha ugyanis dietetikus állítja össze a Candida-diétát, csak pozitív testi és mentális változás figyelhető meg a betegen, s ami nagyon fontos, az ajánlott ételek olcsóbbak, mint azok, amelyeknek a fogyasztása súlyosbítja a problémát.

Egyáltalán létezik olyan, hogy Candida-diéta? Van olyan táplálkozási mód, amely valóban segít a kialakult candidiázis esetén?

Ha keressük a nagynevű, tudományos lapokban a megfelelő vizsgálati eredményeket, nem sokra akadunk rá. Sajnos, hiányoznak a tudományos kutatások, így a diéta hatásosságát tanúsító, kellő számú, megfelelően dokumentált vizsgálati eredmény nem ismeretes.

Az az alapvető gond, hogy a tünetek és a gomba összefüggésének igazolása meglehetősen problémás: a tünetek más betegség résztünetei is lehetnek, számos tünet pszichoszomatikus rendellenesség esetén is felléphet, illetve a Candida az egészséges személyek jó részénél is kimutatható lehet. Ráadásul a tünetek néha egészen szélsőségesek. Például candidiázis következtében az egyik ember túl sovány lesz, míg a másik elhízik. Az egyik embernél székrekedést okoz, ám a másiknál hasmenést. Nem lehet olyan jól körülírtan diagnosztizálni, mint, mondjuk, az epegörcsöt vagy a szívinfarktust.

Egyébként a köznyelvben Candidaként emlegetett gomba a Candida albicans, amely a sarjadzógombák csoportjába tartozik. Normál, emberi szaprofita, amely minden egészséges emberben megtalálható anélkül, hogy bármilyen betegséget okozna. Sok esetben a szervezet normál flórájában is megtalálható a bőrön, a szájüregben és a vastagbélben. Része a normál, gyomor-bél rendszeri flórának, valamint nők esetén a hüvely flórájának.

A Candida albicans az esetek nagy részében nem vált ki tüneteket, nem idéz elő betegséget. A szervezet normál flóráját ugyanis baktériumok uralják, amelyek meggátolják a gombák nagyobb mértékű elszaporodását.

Csökkent erejű immunrendszer esetén azonban a bélben tenyésző Candida bekerülhet a vérkeringésbe, s az így kialakuló Candida-invázió számos belső szervet támadhat meg: tüdő-, idegrendszeri, csont-ízületi és szemkárosodást, valamint endokarditiszt okozhat. Az AIDSbetegek egyik, jellemző betegsége a nyelőcső candidiázisa. A gomba által kiváltott, legsúlyosabb kórkép a szepszis, amikor az egész szervezetet elárasztja a kórokozó súlyos, életveszélyes állapotot okozva.

Csökkent immunfunkció kialakulhat immunszuppressziós gyógyszeres kezelés (pl. kemoterápia, szervtranszplantáció utáni terápia) és immunrendszeri betegség (pl. leukémia, daganatos betegségek) miatti gyengeség esetén is. A gombás fertőzés súlyossá válását antibiotikumos kezelés is okozhatja, különösen akkor, ha huzamos ideig alkalmazzák a széles spektrumú antibiotikumokat. Az antibiotikumok ugyanis a bélrendszer normál flórájában található baktériumok számát visszaszorítják, viszont a gombákra – így a Candida albicansra – nem hatnak. A baktériumos bélflóra – amely addig akadályozta a gombák nagyobb mértékű elszaporodását – pusztulása miatt a gombák élettere megnő. Az utóbbi időben az említetteken kívül számos, egyéb kórkép kialakulásában is felmerült a Candida albicans okozta fertőzés kóroki szerepe: petevezeték-, petefészek-, húgycső- és húgyhólyag-gyulladás, szorulás, idült hasmenés, puffadás, izom- és ízületi fájdalmak, fejfájás, látási zavarok, torok- és orrmelléküreggyulladás, bőrkiütések, pszichés zavarok (hangulati nyomottság, fáradtságérzés) és környezeti allergénekkel szembeni reakciók felerősödése.

Csecsemőknél, időseknél, műfogsort viselőknél és asztmásoknál a szájüregben és a nyelven szaporodhat el a Candida albicans. Cukorbetegeknél a szájzugban, az emlők alatt, a farpofáknál, valamint az ujjak között jelenik meg. Gyakran fordul elő stresszes élethelyzetekben („mókuskerék”), amikor az immunrendszer „legyengül”. A tünetek kevésbé jellegzetesek, sokszor nehezen körülírhatók, s az egyéni érzékenységtől is függenek. A leírtakból látható, hogy van egy alapvető probléma, amely – enyhe túlzással, de – minden baj forrása, s ez az, hogy bizonyos, külső körülmények hatására felborul a szervezet mikrobiális egyensúlya. Ennek okán akkor táplálunk jól, ha erre alapozzuk a javasolt étrendet

A hasznos mikroorganizmusokat táplálni kell

Tudomásul kell vennünk, hogy a probiotikumok csak akkor fejtik ki jótékony hatásukat, ha „nem halnak éhen”, ezért folyamatosan táplálnunk kell őket. A természet zseniálisan oldotta meg, hogy az értünk tevékenykedő mikroorganizmusok mást „szeretnek”, mint az „ellenünk dolgozó” gombák. A gombák nagyon gyorsan szaporodnak az egyszerű szénhidrátok révén, míg a probiotikumok táplálásához prebiotikumokra van szükség. A prebiotikumok az élelmiszereknek olyan, nem emészthető összetevői, amelyek kedvező hatást gyakorolnak a gazdaszervezetre azáltal, hogy szelektíven fokozzák bizonyos baktériumok, elsősorban az úgynevezett probiotikus fajok szaporodását és aktivitását a vastagbélben, tehát tápanyagul szolgálnak számukra. Ilyen prebiotikumok a vízben oldható diétás rostok (pl. oligoszacharidok, raffinóz, asztachinóz,frukto-oligoszacharidok, oligofruktóz, alaktulóz és inulin), amelyek a szervezetben nem bomlanak le, ekképp emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, ahol a probiotikumok egyedüli táplálékai. Az említett vegyületeket többek között a következő élelmiszerek tartalmazzák: fokhagyma, póréhagyma, vöröshagyma, búza, rozs, spárga, burgonya, zabpehely és csicsóka. Kisebb vagy nagyobb mennyiségben azonban az összes zöldségfélében megtalálható valamelyikük. Ebből is kitűnik: nagyon oda kell figyelni arra, hogy a felnőtt ember napi 30–40 dkg zöldséget, teljes értékű gabonafélét és 10–15 dkg gyümölcsöt fogyasszon.

Forrás:MDOSZ hírlevél