A hyperhydratáció és nem a kiszáradás jelenti a nagyobb veszélyt a sportolók számára, a Britsh Medical Journal ezzel foglalkozó cikkei szerint. Az első cikkben a sportolók „hidratáltságával” Dr Tim Noakes foglalkozott, aki nem kívülálló e témában, hiszen fiatal korában maratoni és ultramaratoni futó volt. Több alkalommal teljesítette Dél-Afrika két híres versenyét, a két óceán közötti 36 mérföldes távot, és az 54 mérföldes Comrades nevezetű emlékversenyt amellyel a sportolók  az 1814-18 között elesett katonák emléke előtt tisztelegnek.

A második cikkben Deborah Cohen tényfeltáró újságíró számba vette a sportitalgyártók, sportszervezetek, egyetemek és tudományos testületek 40 éves összefonódását e témában.

A hő okozta kiszáradás ritkán okoz eszméletvesztést versenyek, vagy edzés idején. A legtöbb esetben a tettes a megterheléssel összefüggő ortosztatikus hypotensio. Az elsődleges kezelés pedig nem a folyadékpótlás, hanem a fejjel -lefelé pozíció-írta Tim Noakes ( MD, of the University of Cape Town in South Africa) a BMJ-ban megjelent cikkében.

A kiszáradással és a hidratálással kapcsolatos félreértések nagy mértékben a sportitalok marketingjével hozhatók összefüggésbe.

Az elmúlt negyven év nagy félreértése, hogy még mielőtt szomjúságot éreznénk, innunk kell, hogy „megfelelően” hidratáltak legyünk. A tény viszont ezzel szemben az, hogy ha aránylag kis mértékben nő a test víztartalma az már végzetes lehet.A test teljes víztartalmának 2%-os növekedése már generalizált ödémához vezet, ronthatja a fizikai és szellemi teljesítményt. Még nagyobb víz túlterhelés hyponatrémiát, encephalopathiát okozhat, amely zavart viselkedés, görcsök és kóma formájában nyilvánul meg és akár légzésbénuláshoz vezethet.

A szervezet sokkal jobban elviseli a víztartalom csökkenését. Kb. 15%-os csökkenés jelent komoly egészségügyi kockázatot, amely akkor állna elő, ha 48 órát töltenénk  a sivatagban víz nélkül.

Az a nézet tehát, hogy a sportolók, akik eszméletüket vesztik edzés, vagy verseny közben  dehidratáció miatti hőbetegségben szenvednek, a hidratálás  tudományának szüleménye. Ez azt diktálja, hogy a sportolóknak több folyadékot kell fogyasztani edzés és verseny közben, eszméletvesztés esetén azonnali folyadékpótlásra van szükségük. Azoknak a sportolóknak akik eszméletüket vesztik versenypályákon ezzel ellentétben nem magasabb a testhőmérsékletük összehasonlítva a többiekkel és nem kevésbé hidratáltak.

Az egész tudományos irányzat a sportitalok virágzó piacát erősíti, a gyártóik áldásos szponzorációs politikájának az eredménye .

Akkor hogyan is működik ez az egész .

Az egész azon alapul, hogy hagyjuk figyemen  kívúl az evolúciót, meg a „termékét” a homeosztázist, amely csak a magasabb rendű élőlények sajátja. A homeosztázis a szervezet belső állandóságát hivatott biztosítani, hogy az életfolyamatoknak megfelelő és állandó körülményeket biztosítson. Ennek egyik megnyilvánulása a szomjúság is. Szóval a kiindulási pont az – a sportitalok gyártói szerint -, hogy a szervezet nem tudja mi a jó neki, a reguláció nem működik pontosan, az agy nem jelez időben, hogy innunk kell. Emiatt aztán nem vagyunk hidratáltak, nem tudunk megfelelően teljesíteni és minden kudarc oka  a nem megfelelő folyadékbevitel. A sportolókat  tehát folyamatosan bombázzák, hogy mikor mennyit ,és főleg mit kell inniuk a teljesítmény érdekében.

A nagy sportital gyártó cégek  egyetemeket és tudósokat szponzorálnak, hogy megteremtsék az új tudományt a hidratálást, majd ugyanezek a tudósok tanácsot adnak befolyásos sportorvos szervezeteknek, amelyek aztán irányelveket dolgoznak ki, amik már mindennapi egészségügyi tanácsadás szintjén, mint alapvető betartandó szabályok jutnak el a sportolókhoz.  Ezek az irányelvek befolyásolják az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot is,  amely a „független tanácsadók tudományos bizonyítékait” felhasználva adja ki irányelveit az ételekre és italokra vonatkozóan .

– És terjed a félelem a kiszáradás veszélyétől.- 

A sportitalok fogyasztása meredeken nő, ami nem csoda, hiszen a legkisebb sportoló gyerektől az edzőtermekig, mindenhol és mindenkinek ezt sulykolják. Mindezek mögött a legkiválóbb tudományos-marketing szolgál hátterül azt sugallva, hogy a sportitalok a világ legtudományosabban összeállított termékei. Így lesznek  az egyszerű konyhai élelmiszerekből a teljesítmény orientált sport nélkülözhetelen kiegészítői. Egy kis só, cukor, meg ízesítő és kész a varázslatos ital, amely nélkül csak bukás és kudarc várhat minden sportolóra.

Mindezeket megfejelve a vezető sportital márkák létre hozták a saját tudományos szervezeteiket (Gatorade Sports Science Institute, Lucozade Sports Science Academy (LSSA) ), hogy minél jobban alátámasszák: a sportitalok nélkülözhetelenek! A promóció fontos része, hogy az érintettek megismerjék a megdönthetetlen tudományos bizonyítékokat, amelyek a hidratálásról szólnak .

A befolyásos tanácsadók és a sporttal foglalkozó hatóságok emberei pedig konfereciákra utaznak a világ minden tájára a sportitalgyártó cégek finanszírozásával.

Az üzlet  egyre hatalmasabb, ez a leggyorsabban növekvő ágazat az Egyesült Királyságban az üdítőitalok piacán belül, az Egyesült Államokban pedig még nagyobb, 2015-re az előrejelzések szerint eléri a 2 milliárd dollárt. A multinacionális cégek teljes súlyukkal állnak  a tudomány és természetesen az üzlet mögött.

A Gatorade sportital forgalmazója a Pepsi Cola , a Cocal-cola -GlaxoSmithKline (GSK) páros a saját sportitalaival, a Powerade-dal és Lucozade-dal, a 2012-es Londoni olimpia hivatalos partnerei és szolgáltatói. Biztosan fogunk velük találkozni a képernyőkön.

Forrás :készült a British Medical Journal cikkei alapján

Utóirat :A sportnak , és a sportolóknak  szükségük van a szponzorok segítségére,ezt mindannyian tudjuk. Sportitallal vagy anélkül sikeres szereplést  kívánunk minden magyar sportolónak.