Nem is olyan régen az energiatakarékosság jegyében kivonta az EU a forgalomból az izzólámpát. Már akkor is elhangzottak olyan érvek, amelyek az energiatakarékos lámpák egészségtelen hatására figyelmeztettek, megjegyezve, hogy a fényük nagyon nem kedvez a szemünknek.
Most Mercola doktor tudományos-népszerűsítő weboldalán egy ismert fotobiológus szakértővel, Dr. Alexander Wunsch-csal beszélget a LED – light emitting diode – világítás egészségügyi következményeiről.
Mercola szerint ez a legfontosab és a leginkább megszívlelendő figyelmeztetése, mellyel megóvhat bennünket az öregkori makula degenerációtól – a megvakulástól -, sok egyéb probléma mellett.
A legtöbb ember nincs tudatában annak, amit a LED beltéri világításra való használata jelent, egyszerűen élvezi az izzólámpánál 95 százalékkal kevesebb energiafogyasztást.
Csakhogy: míg az izzólámpa hőt termelt, ami infravörös sugárzás, és egyértelműen hasznos az egészségünkre (tehát megérdemelné az extra költséget!), a LED fény olyan sugárzásnak tesz ki bennünket napi szinten, ami nem tartalmaz infravörös fényt, nem természetes.
És ennek nagyon komoly következményei lehetnek hosszú távon: makuladegeneráció és vakság, mitokondriális diszfunkció – a sejtek energiatermelő és átalakító szervecskéinek rendellenes működése – , metabolikus rendellenesség és végül – rák.
Mi is a fény?
A fény – a mesterséges fény – fogalma különbözik a természetes fényétől. A látható fény ugyanis a 400 és 780 nanométer közé eső fény, de maga a ‘fény’ sokkal több annál, amit a szemünk érzékelni tud.
Dr. Wunsch így magyarázza:
„A napfényből ennél sokkal szélesebb spektrumot kapunk, valahol 300-tól 2000 nanométerig. Nagy különbség, hogy erről a széles sávú sugárzásról beszélünk-e …. vagy a látásteljesítményünkről.
A definíció, ami az 1930-as években született, a fénynek csak a látható spektrumát veszi tekintetbe …, ez vezetett a fluorescens lámpák, illetve manapság, a LED-fényforrások kifejlesztéséhez, mert abban a látható sávban energiahatékonyak.
Például, az infravörös lámpákat az orvosok gyógyításra használják: megnöveli a vér átáramlását. Ezt a tulajdonságot nem vesszük figyelembe, amikor csak a látható fényre koncentrálunk.
A fizikusok úgy gondolnak az infravörös sugárzásra, mint elvesztegetett, hulladék hőre. Egy orvos szemszögéből ez egyáltalán nem igaz. Az utóbbi 30 évben százával jelentek meg tudományos írások a spektrum bizonyos részének, a közel-infravörösnek a kedvező hatásairól.
A közel-infravörös sugárzást nem lehet hőként érzékelni és nem is láthatjuk, csak érezhetjük az egészségre kedvező hatását. A közel-infravörös hiányzik az ilyen nem-hőhatású fényforrásokból, mint a LED.
Ha a fény spektrumát nézzük, az egyik vége a látható vörössel végződik, majd kezdődik a nem-látható közel-infravörös, a közép-infravörös és a távol-infravörös. Bár ez utóbbiakat nem látjuk, hőként érezzük, szemben a közel-infravörössel, amelynek a hullámhossza 700 és 1500 nanométer között van.
„Ez a sugárzás nagyon mélyen behatol a szövetekbe, úgyhogy az energia nagy területen oszlik szét. A közel-infravörös nem melegíti fel a szöveteket, ezért közvetlenül nem érezni hőhatást.”
Ha növeljük a hullámhosszot, ez jelentősen megváltozik. 2000 nanométeren már a közép-infravörös sugárzást érezzük – mint hőt. 3000 nanométeren és még tovább már csaknem teljes az abszorpció, felveszik a vízmolekulák, és érezzük a felmelegítő hatást.
A közel-infravörös sugárzásnak kritikus jelentősége van a mitokondriumok és a szem egészsége szempontjából. A retinasejtek regenerálódását, kijavítását segíti.
Minthogy a LED fényforrás gyakorlatilag nem rendelkezik infravörös fénnyel, hanem túlnyomó részt kék fénye van, ami reaktív oxigén molekulákat termel (ROS), ez magyarázza, hogy LED-nek olyan káros a hatása a szemünkre – és általában az egészségünkre.
A mitokondriumokban találhatók a kromoforok, ezek olyan molekulák, amelyek elnyelik a fényt. Csaknem kizárólag a közel-infravörös tartományba esik (600-1400 nanométer) az az optikai ‘ablak’, amely lehetővé teszi a sugárzásnak, hogy több centiméterre behatoljon a szövetekbe.
A mitokondriumokban a kromoforokon kívül megtalálhatók még specifikus molekulák (citokrom c oxidáz), amelyek az energiatermelésben vesznek részt. Ezek végterméke az adenozin trifoszfát, az ATP, a sejt-energia.
ATP-vel végzi a sejt különféle tevékenységét: inontranszportot, szintetizálást és lebontást. Naponta annyi ATP-t termel a szervezetünk, mint a testünk tömege.
Oxigén nélkül néhány percig kibírjuk, de ha hirtelen a szervezetünkben az ATP termelés leállna, 15 másodpercen belül meghalnánk.