Már az egyiptomi papirusz tekercsek és a görög – római írások, de az ősi hindu civilizáció is foglalkozott a mézzel, amit az emberi táplálékon kívül gyógyításra is felhasználtak. Korabeli feljegyzések szerint az orvosok már több mint 300 betegséget gyógyítottak vele. Arisztotelész és Hippokratész számos kötetet írtak a természetes gyógymódokról, ahol részletesen felsorolják a méz alkalmazásának lehetőségeit. Dioszkuridész görög katonaorvos egyetemes gyógyszernek – panaceának – tekintette a mézet, mellyel sebeket, fül-, szem-, torok-, mell- és vesebajokat gyógyított. Az idősebb Plinius a Naturalis Historia 11. könyvében foglalkozik a mézzel és javasolja az alkalmazását sebekre, szem- és belgyógyászati betegségekre.
Magyarországon a méhészkedésnek a honfoglalás koráig visszanyúló hagyományai vannak. A méznek és a belőle készült édességeknek, sörnek, valamint a méhviasznak történelmünk során, jelentős gazdasági és diplomácia szerep jutott. Például az adót is, le lehetett róni ezen termékekben. Valószínűleg az a néphit is ebből ered, miszerint, ha az új házasok küszöbére mézet csepegtetnek akkor gazdag és édes lesz az életük.
Itthon először elég későn 1907-ben jelent meg könyv a méz gyógyhatásáról „Méz a háztartásban” címmel, Nemesszeghy Kálmán könyvében fellelhető receptek még ma is biztonsággal alkalmazhatóak.
Mai ismereteink alapján biztosan tudhatjuk, hogy a méz, 70 féle gyógy- és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, szerves savakat, illóolajat és fontos enzimeket. A méz szárazanyagának 85-95%-át gyümölcs- és szőlőcukor alkotja. 8-10 féle szénhidrátot tartalmaz, például invert cukrokat, szacharózt, maltózt és oligoszacharidokat. Találhatóak még benne aminosavak, fehérjék és egyéb biológiailag aktív anyagok.
Az egyik fontos szénhidrát forrás a mézben a szőlőcukor, amely könnyen emészthető, gyorsan felszívódó cukor, gyorsan, már 15 perc után képes energiát biztosítani. Átalakulása egy lépcsőben, inzulin felhasználása nélkül megy végbe, nem terhelve a májat és a hasnyálmirigyet. A magasabb szőlőcukor tartalmú mézek azonban hajlamosabbak az „ikrásodásra”, ilyen a napraforgóméz, a selyemfűméz és a vegyes virágméz is. A méz ikrásodása teljesen természetes folyamat, mert egy túltelített „cukoroldatról” van szó. Az ilyen módon összeállt méz biológiailag egyenértékű a folyékony mézzel. Az ikrásodást könnyedén visszafordíthatjuk egy 40 °C –os vízfürdővel, azonban ha túlmelegítjük a mézet, akkor tönkretehetjük a méz enzimanyagait, ezzel elveszítjük a méz gyógyító jellegét.
A másik fontos szénhidrát forrás a mézben a gyümölcscukor, amely szintén az egyszerű cukrok körébe tartozik, fontos szerepe van a vércukorszint szabályozásában, lassabban szívódik fel, mint a szőlőcukor, de jobban édesít. Gyümölcscukorban nagyon gazdag az akácméz, ezért ez a méz 1-2 évig is megőrzi tiszta átlátszó, folyékony állagát.
A méz jelentőségét tovább emeli gazdag ásványianyag-tartalma, általában a sötétebb mézekben több a vas, a réz és a mangán. Ezeken felül jelentős még a méz kalcium, kálium és magnézium tartalma. Kisebb mennyiségben megtalálható benne még cink, foszfor, nátrium, szilícium, jód, klór, króm, nikkel, kén, bór, lítium. A mézekben fellelhető ásványi anyag mennyiségét mindenképpen befolyásolja a méz fajtája és a termőterület ásványianyag-ellátása.
A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy az emberi szervezet működéséhez szükséges majdnem minden ásványi anyag megtalálható a mézben. Különösen jó arányban vannak jelen benne a legfontosabbnak tartott elemek: vas, réz, mangán, kalcium, kálium, cink és a szilícium, amelyek fontos szerepet játszanak a vérképzésben, a csontfejlődésben, az antibakteriális és immunerősítő folyamatokban. Például kanadai kutatók bebizonyították, hogy a mézben jelenlevő kálium a szívizmokra gyakorolt kedvező hatásán kívül, fertőzés esetén elvonja a vizet a baktériumok testéből, így segítve a test normál védekezési rendszerét.
Vitamin tartalomban a méz természetesen nem veheti fel a versenyt a friss zöldségekkel és gyümölcsökkel, de míg azok tárolás közben gyorsan elveszítik a vitamintartalmuk nagy részét, addig a méz akár két évig is képes megtartani vitamintartalmát – megfelelő tárolási körülmények között. A méz vitamin tartalmát – B1, B2, B3, B6, Folsav, C-vitamin és pantoténsav – a mézben fellelhető virágpor mennyisége befolyásolja.
A méz a benne lévő enzimeknek –invertáz, diasztáz, kataláz, glukozoxidáz, peroxidáz, redukáz – köszönhetően élő táplálék, ezek az enzimek, mint katalizátorok biztosítják a méz fontos összetevőinek beépülését az emberi szervezetbe. Talán a legfontosabb enzim a glukozoxidáz, amely a lebontási folyamat során hidrogén-peroxidot képez, így fokozva a méz antibakteriális hatását. A vérhas kórokozóját 10 óra, a hastífuszét 48 óra alatt képes a méz elpusztítani, sőt még az E. coli szaporodását is megállítja.
A mézben hatféle szerves sav is található, mint amilyen a hangyasav, ecetsav, glukonsav, propionsav, piroszőlősav, benzoesav, ezek segítik az emésztést és növelik az étvágyat.
Egyértelműen kijelenthető, hogy a méz széles spektrumú hatással rendelkezik, amelyet még fokoznak azok az aromatikus és bioaktív anyagok, amelyek például a gyógynövényekből kerülnek a mézbe, befolyásolva annak jellegét, felerősítve egyes hatásait, de ez már egy következő történet.