A legenda 

Egy régészeti ásatás során Izrael északi részén két lefedett cserépedényben kb. 2200 éves mézet találtak ami még mindig teljesen ehetőnek nézett ki. Az ásatás vezetője felajánlotta a lehetőséget munkatársainak hogy aki elég bátor kóstolja meg. Néhányan meg is tették  majd a maradványokat elküldték elemzésre. Visszatérve az Egyesült Államokba megérkezett az eredmény.  A legtöbben akik részt vettek az ásatásban a laborban voltak amikor a vezető archeológus elkezdte felolvasni az elemzés eredményét, majd néhány perc múlva elakadt a szava és így szólt.Vannak itt néhányan akik éltek az ajánlatommal hogy kóstolják meg a mézet. Most felajánlom nekik hogy hagyják el a termet saját érdekükben. Senki sem mozdult. Ok, ha így gondolják akkor folytatom. Talán el kellett volna mondanom korábban hogy a pre-Hellénésztikus kultúrákban a halva született gyermekek testét felajánlották a Napistennek.  A csuporban egy halott csecsemő maradványait találták. A test és a csontok már felbomlottak és az egészet elnyelte a méz.

Viszont a méznek abszolút normál kinézete és íze volt!

Eddig a történet amely valószínűleg egy tréfás kedvű méhész vagy archeológus agyszüleménye  mert nem gondolom hogy a régészek bármelyike megkóstolna valamit amit kiás a földből még ha történetesen ehető méznek néz is ki, a méhészek meg  igen büszkék lehetnek  szinte korlátlan ideig elálló produktumukra ami nem is az ő érdemük hanem a méheké.

A Smithsonian magazin cikke pedig arra keresi a választ mi a méz titka amitől szinte az örökkévalóságig tárolható és nem romlik meg.

Van még néhány élelmiszer amelyeket nyers állapotban szinte a végtelenségig el lehet tárolni mint a cukor, a só, a rizs . Viszont a mézet nemcsak fogyasztani lehet hosszú idő után is ,hanem megtartja gyógyító  tulajdonságait is amivel a felsorolt többiek nem rendelkeznek.

Nos mi az oka ennek,  mi teszi a mézet ilyen különlegessé. Természetesen van oka ami nem más mint egy  kémiai make-up, a méhek szorgos munkájának eredménye.

A méz első és legfontosabb alkatrésze a cukor. A cukor higroszkópos ami azt jelenti természetes állapotban nagyon kevés benne a víz de nedves körülmények között képes magába szívni azt ha lezáratlan marad. A méz természetes formájában nagyon kevés vizet tartalmaz . Nagyon kevés mikroorganizmus vagy baktérium képes túlélni ezt, egyszerűen megfulladnak . Nincs idejük arra hogy elkezdjék elrontani a mézünket.

A méz természetesen savas kémhatású  amely 3 és 4.5 közé esik.Ez a savasság a másik amely  nem enged semmi feltörekvő kórokozót életben maradni.

A méz azonban nem egyedi a cukortartalmoban és a savasságban.A cukorgyártás mellékterméke a melasz szintén magas cukortartalmú, higroszkópos  meg savas is pH 5.5 mégis egy idő után elromlik.

Akkor miért van az hogy az egyik a végtelenségig megtartja az állagát, a másik meg elromlik, pedig hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. A megoldás a méhekben rejlik meg a varázslatos alkimiában ahogy előállítják a mézet.

A nektár,  az első anyag amit a méhek összegyűjtenek még igen magas víztartalommal rendelkezik 60-80 %.De a folyamatban ahogy a méz készül a méhek szinte kiszárítrják a mézet .  A mézkészítés másik titka a méhek gyomrában levő  glükóz-oxidáz nevezetű enzim amely keveredik a nektárral és a folyamatban a glúkózból hidrogén-peroxid és glükonsav képződik. Ez a hidrogén -peroxid a következő amely nem engedi elszaporodni a kórokozókat. 

Ezek a tulajdonságok azok amelyek miatt a  mézet már évszázadok óta gyógyszerként használják A remek sűrű méz befedi a sebet,  megakadályozza a kórokozók szaporodását és létre hozza a sebeken a legtökéletesebb akadályt a fertőzésekkel szemben.A legkorábbi említés a gyógyászati felhasználásról sumér agyagtáblákon található amelyekből kitűnik hogy a receptek  30%-ában benne volt a méz mint összetevő. Az ókori egyiptomiak rendszeresen használták a mézet mindenféle bőr és szembetegségek kezelésére. Seb vagy égés természetes kötszere a méz, mert jelenlétében semmi nem él meg a seben. Mikor a méz érintkezik a sebből származó nedvességgel ami valószínűleg fertőzött igen kis mennyiségű  hidrogén peroxid  szabadul fel csak éppen annyi amennyire szükség van és  ‘el van intézve a fertőtlenítés’ .

 A modern orvostudomány is  felfedezte magának és használ mézzel átitatott antibakteriális  kötszereket, méz felhasználásával készült sebkezelő krémeket.

Nos a méhek remek technológiával tartósítják művüket és  segítik a mézet abban hogy extrém hosszú ideig eltartható legyen, mindaddig amíg lefedve tartjuk és nem ér hozzá víz..

Forrás: www.smithsonianmag.org