Egyáltalán ki volt ez az ember?
Sebastian Kneipp 1821. május 17-én született egy háziszövő negyedik gyermekeként az Ottobeuren melletti Stephansried-ben. Szükség, nyomorúság és nélkülözés volt a jellemző gyermekkorára. Keményen kellet dolgoznia apját segítve a szövőszék mellett. Már kora ifjúságában az volt a vágya, hogy lelkész legyen. Számos plébánián pályázott, de sehol sem vették fel. Csak családjának egy távoli rokonához, Dr. Merkle-hez (aki káplán volt Bad Grönenbachban) fűződő kapcsolata hozta meg az első fontos fordulatot az életében 1842.-ben. Merkle felismerte Kneipp tehetségét és támogatta őt. Kneipp másfél évig tartózkodott nála Grönenbach-ban, majd követte mentorát és támogatóját Augsburgba, majd Dillingenbe, ahol 1844-től járt gimnáziumba. 1846-ban Kneipp megbetegedett tüdőtuberkulózisban. Súlyos betegsége ellenére letette az érettségit. Teológiai tanulmányainak kezdetekor, 1849. elején betegsége rosszabbra fordult.. Miután Sebastian Kneipp tudomást szerzett tuberkulózisáról, csupán az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehetne betegségén úrrá, mit tegyen, hogy ne kelljen eredeti céljáról, a pappá válásról lemondania. A véletlen, és persze az olvasás szeretete folytán a kezébe került egy, a 18. század közepén írott könyvecske, Dr. Hahn munkája. Az orvos a vízkezelések alkalmazásában elért tapasztalatait foglalta össze, Kneipp azonnal ki is próbálta a könyvben leírtakat.
A felismerés
1849. november 16-án egy olyan élményben volt része, amely teljesen megváltoztatta az életét: lihegve, zihálva futott, mint egy önkívületben lévő, a Dunához, levetette magáról a ruhát, és ahogy volt, felhevülten egészen nyakig bemerült a jéghideg vízbe, háromig számolt, majd kijött a vízből, felöltözött és olyan gyorsan, ahogy csak tudott hazaszaladt.
Az eredmény meglepő volt: Kneipp sokkal frissebbnek és egészségesebbnek érezte magát, úgy hogy a kísérletet három nap múlva megismételte. És ismét jelentkezett az erősítő frissítő érzés. Ettől az időtől kezdve hetente két-három alkalommal rövid fürdőt vett a jéghideg Dunában. Ezt kiegészítendő, félfürdőket vett és vízzel öntözgette le magát. (Ez volt alapvetően a Kneipp-féle hidroterápia születésének órája: először a test felmelegítése megterheléssel, azután nagyon rövid ideig tartó hideghatás, majd törülközés nélkül a test azonnali felmelegítése fizikai igénybevétellel.) Sebastian Kneipp ismét teljesen egészséges lett és új életerőt nyert.
1849-ben ösztöndíjat kapott a müncheni Georgianumban (Theologischen Seminar Georgianum in München). Ott folytatta hidegvizes kezeléseit és alkalom adtán egyetemi diáktársain is segített néhány bántalom esetén. Hamar meg is kapta a „Dr. Hydrophilus becenevet. 1852-ben, 31 éves korában, megkapta a Georgianium gimnázium végbizonyítványát és augusztus 5-én segédlelkésszé szentelték az augsburgi dómban. Egy nap múlva pappá szentelték. 1852. augusztus 24-én apjával együtt ünnepelte az Ottobeurene-i bazilikában első miséjét. Ugyanebben az évben Kneipp elkezdte kezelési módszerét pácienseken is alkalmazni, akik azért jöttek hozzá, mert az orvosok nem tudtak rajtuk segíteni, vagy nem volt pénzük arra, hogy orvoshoz forduljanak.
Kneipp-et a lakosság tisztelte övezte, folyamatosan és ingyen segített, ami az orvosok és gyógyszerészek egyre növekvő ellenszenvét váltotta ki. Mellőzöttnek érezték magukat Kneipp működése miatt, ezért fel is jelentették. Kneippnek meg kellett jelennie a törvényszék előtt, ahol érvekkel védte meg magát: miért ne segíthetne a betegeken, ha az orvosok már nem tudnak vagy nem akarnak rajta segíteni és a beteg vagyontalan. Az eset meglepő fordulattal zárult: a bíró elfogadta Kneipp tanácsait reumája kezelésére, és úgy ítélkezett, hogy a segítségre szoruló és pénztelen embereket kúrálhatja. Néhány hivatásbeli állomás után Kneippet 1855. áprilisában gyóntató atyaként Bad Wörishofenbe, a dominikánus kolostorba helyezték
Természetesen akkor még senki nem gyaníthatta, hogy ebből viszonylag rövid időn belül a világ legnagyobb, legtöbb embert megmozgató, egészségmegőrzéssel kapcsolatos mozgalma bontakozik ki (Wellness). Mint ahogy arra sem gondolt senki, hogy a gyógyfüvek papjának elhivatottságából, sokoldalúságából és szakértelméből született eredményeket a hálás utókor nem csupán megőrzi, hanem folyamatosan fejleszteni és gyarapítani fogja.
Papi hivatásának gyakorlása mellett a legkülönbözőbb formájú elsősorban hidegvizes kezelésekkel gyógyította a szegényeket, vagy azokat, akikről az orvosok már lemondtak. Kneipp számára az 1855-1880 közötti évek kiváltképp jelentősek voltak. Személyes gyógyítási eredményei motiválták, hogy az ismert és kipróbált hidroterápiás kezeléseket, a saját magán és páciensein végzett kísérletek megfigyelései alapján, tovább szélesítse és kombinálja, és így egy eredményes megelőző és gyógyító rendszert alkosson állandóan továbbfejlesztett és finomított módszerekkel. Kezelési repertoárjába tartoztak a vizes leöntések, vízben gázolás, hideg és meleg rész-, teljes- és váltófürdők, valamint hideg és meleg borogatások és feltétek
1886-ban jelent meg az Kneipp első könyve (Mein Wasserkur) , amely gyógynövényismereteket tartalmaz, és egy fejezetében foglalkozik az „Energia tápanyagok”-kal („Kraftnährmittel”). A könyv nagy sikert aratott és felerősítette a gyógyulást keresők odavándorlását ahelyett, hogy lecsökkentette volna, amit tulajdonképpen a könyvvel elérni szándékozott. Így Kneippnek egy diagnosztizáló orvossal együtt, naponta több mint 150 fürdővendéget kellett a rendelési idő alatt ellátnia. Kneipp 1889-ben adta ki második, „Így kellene élnetek”(„So sollt Ihr leben”) című könyvét, amely egészségnevelési alaptételeit tartalmazta. Következő könyve a „Tanácsadó egészségeseknek és betegeknek” (Ratgeber für Gesunde und Kranke) (1891) majd Testamentumon (Meint Testament) (1894), amely folyamatosan finomított és módosított gyógyítási módszereinek legutolsó megfogalmazását tartalmazza. 1890-ben Kneipp találkozott Leonhard Oberhäußer würzburgi gyógyszerésszel. Miután kölcsönösen egyetértettek a természetgyógyászati módszerek hasznosságában, szoros partnerkapcsolat és baráti viszony alakult ki közöttük. Egy évvel később Kneipp életművét barátjának és harcostársának hagyományozta, és ezzel kizárólagos jogot adott arra, hogy ő Sebastian Kneipp tisztelendő úr nevével és képével ellátott csomagolásban gyógyszerészeti és kozmetikai termékeket, valamint diétás élelmiszereket fejlesszen ki, gyártson és értékesítsen. A természetes növényi kivonatokra és más tiszta alkotórészekre alapozta minden receptjét, amelyek még ma is irányadóak minden Kneipp termékekre.
Sebastian Kneipp három alapítványt hozott létre Bad Wörishofen-ben : a „Sebastianeum” Papok házát (1891), a „Kinderasyl” Gyermekmenhelyet (1893) és a „Kneipp ianum”-ot (1896). Ez a három alapítvány azóta is az ő szándékainak szellemében működik és gyógyítja a beteg embereket. Számtalan utazást tett kül- és belföldön, kitűnő, kedvelt szónok volt. Több mint egy millió hallgatója volt három éves előadói útja során. Eredményesen gyógyította Johann osztrák-magyar főherceg isiászát, ezért az egész európai főnemesség felfigyelt rá. XIII. Leo pápa több alkalommal fogadta és 1893-ban pápai titkos tanácsossá nevezte ki. Ehhez járult még a „Monsignore”-cím adományozása is. Kneipp nagyon nagyra értékelte ezt a címet, mert ezzel a Pápa is kifejezte munkájának elismerését. A Pápa megerősítette Kneipp-et abban, hogy papi hivatása mellett embertársainak egészségével is foglalkozzék. Kneipp 1897. Június 17-én 76 éves korában Bad Wörishofen-ben hunyt el. Ebben az időben II. Vilmos császár és Bismarck kancellár mellett ő volt a harmadik legismertebb személy a német császárságban.
Akkor lássuk a lényeget összefoglalva ! Az egészben az a legérdekesebb hogy nevetségesen egyszerű, csak be kellene tartanunk!
„Mindazt, amire egészségünk megőrzéséhez szükségünk van, azzal a természet bőségesen megajándékozott bennünket”/Sebastian Kneipp/
Sebastian Kneippnek ez a gondolata foglalja össze leginkább filozófiájának lényegét, melynek öt pillére: a phytoterapia, a hydroterapia, a dietetika, a mozgásterápia és a testi és lelki egyensúly.
A filozófia elemei szervesen egymásra épülnek, nagyszerűségét az is jelzi, hogy megalkotójuk felismerte: az embert, mint egészet kell tekinteni, a lelket és testet egységében lehet csak eredményesen gyógyítani – ez a holisztika.
Sebatian Kneipp gyógyítási módszerének hatékonyságát a modern orvostudomány igazolta, filozófiája tökéletesen beleillik az egyéni felelősségtudaton nyugvó, aktív egészségmegőrzést szolgáló célkitűzések sorába.
Hydrotherapia: a víz gyógyító hatását az ókor óta ismerik. A középkorban a római fürdőkultusz a feledésbe merült. A Kneipp által alkalmazott, individuálisan megválasztott kezelések sokfélék: a váltott hőmérsékletű fürdőktől kezdve a borogatáson, pakoláson keresztül a gőzfürdőig minden elképzelhető mód használatos. A cél a szükséges termikus, kémiai, mechanikus és hidroelektronikus hatás elérése, amit a hőmérséklet valamint az alkalmazás idejének és módjának céltudatos megválasztása biztosít.
„Ha valaki egy tucat gyógynövényt és azok hatását ismeri, végtelenül sok betegséget képes megelőzni” /Sebastian Kneipp/
Phytotherapia: a gondosan kiválasztott, növényi alapú gyógytermékek használatára épül.
Diétetika: kiegyensúlyozott egészséges táplálkozás, rostokban, ballasztanyagokban, vitaminokban gazdag étkezés és a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel.
Mozgásterápia: a rendszeres mozgással nemcsak a testsúly, a keringési rendszer és a szív működése tartható egyensúlyban, hanem az aktív és a passzív tevékenységek ritmikus változása a lélekre is pozitív hatással van
Testi-lelki egyensúly: a kneippi filozófia ötödik eleme a fenti négy szintézise, a teljes testre kiterjedő, holisztikus terápia tulajdonképpeni összegzése. Nemcsak a testet fejleszti, hanem lelki és szellemi erőink fokozásához járul hozzá. Kneipp szerint ki kell alakítani azt az egészséges biológiai ritmust, melyben a test, a lélek és a szellem harmóniában van, és ez a harmónia képes a káros környezeti behatásoktól védeni. Az embernek az aktív munka vagy más tevékenység mellett szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra, sokszor rövid semmittevésre is, hogy a törékeny egyensúly ismét helyreálljon.
Egészségünkre!