Viola odorata-illatos ibolya

Apró finom virág szív alakú levelekkel, kora tavasszal épp hogy csak kilátszik az avarból, az illata megismételhetetlen- amir?l szó van Viola odorata  L.
Ha az Ibolyafélék családjáról  (Violaceae ) beszélünk  igen sokszín? családtagokat találunk. Túlnyomó részt trópusi vagy szubtrópusi növények, de  a mérsékelt övi tájakon is megtalálhatóak. Találunk közöttük  egyéveseket, ével?ket, lágyszárúakat vagy félcserjéket, esetleg kisebb fák is el?fordulnak. A család több mint 200 tagot számlál és széles körben elterjedtek  Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában. A nemzettségben (viola) sok az európai flórában is megjelen? erdei faj .
Az édes illatú ibolyák február végén jelennek meg és április végére fejezik be a virágzást. Leveleik föld alatti rhizomából fejl?dnek, a virágok pedig általában mélylilák. A szín amely a virágról kapta a nevét -viola- és a kérdés akkor mi volt el?bb a szín vagy a virág. Ha továbbgondoljuk az egészet -az ibolyák nem is mind violaszín?ek,  vannak fehérek, halvány rózsaszín?ek és néha ugyanabból a t?b?l  különböz? szín? virágok származnak.
Virágok telve édes illattal, nektárral és felépítésük szinte kínálja magát a méheknek. A kora tavaszi virágzás azonban még nem igazán a méhek ideje. Ezért ritka hogy a lila szín? virágok magot fejlesztenek. Viszont az ibolyának a szaporodás szempontjából van egy B terve is. Tavaszi virágai színesek, teljesen kialakultak és illatosak de nem termelnek magot, míg ?szi virágai jelentéktelenek, megbújnak a levelek között, nincs szirmuk és illatuk, a virágok  ki sem nyílnak, önbeporzók és  rengeteg magot termelnek. A jelenséget cleistogamianak nevezzük. Voltaképpen egy C terv is létezik:ennek a kedves ével? növénynek a gyökere  a virágzás után még indákat is fejleszt, így nemcsak a toktermésében található magokkal, hanem vegetatív úton is tud terjedni. Amikor tehát begy?jtjük az illatos virágokat utunk során -mert az illatukat magunknál szeretnénk tudni egy ideig a lakásban,  vagy sziszifuszi munkával kandírozásra szánjuk el magunkat  ne legyen lelkiismeret furdalásunk – nem vesszük el az esélyt a növényt?l a szaporodásra.
Az illatos ibolya nem véletlenül kapta nevét: Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak bel?le. Az ibolyavirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. De nem csak a virágát használják fel: leveléb?l párolják az ibolyalevél-olajat (20 gtiszta olaj kb. 1 tonna levélb?l állítanak el?).
Az illata  különleges, a színe magáért beszél, hát még a történetek amelyek az id?k során az ibolyához köt?dtek.
A név viola a növény görög nevéb?l ione származik és a névadó  Io, Inachus a folyó istenségének lánya. Io szépsége megigézte Zeuszt és úgy döntött megpróbálja elcsábítani. Zeusz felh? képében közelítette meg Iot abban a reményben hogy féltékeny felesége Héra nem találja ki mire készül. Héra azonban követte Zeuszt aki azért hogy Héra féltékenységét kivédje üsz?vé változtatta a lányt aki a akora tavaszi réten nem mással mint ibolyával táplálkozott. Ám a gyanakodó istenn? legyeket küldött hogy megtámadják az üsz?t és a menekül? állat a Jón-tengerbe fulladt.
Aztán itt van Orfeusz története -a violák ott nyílnak ahol  Orfeusz lantja leesett a földre mikor Maenads megölte. A lant az égen mint konstelláció jelent meg Zeusz jóvoltából, a földön nyíló virágok pedig Orfeuszra emlékeznek.
A rómaiak és a görögök egyaránt úgy tartották hogy az ibolya a szerelem jelképe, és különösen szerették a bel?le készült bort. Az az ajánlás is ebb?l az id?b?l származik, hogy  a fejfájását az ibolyából kötött koszorúval gyógyították amelyet a fejükre tettek.  Kutyaharapást sz?rével tartja a közmondás amelyet ezek szerint ibolyakedvel? népeink szó szerint vettek. Ibolyabor által okozott másnaposságot gyógyítsuk a bel?le font koszorúval.
A középkor embere különösen kedvelte az ibolyát és arra használta hogy vásznakat illatosítson vele,  pot pourrit készítsen bel?le, mézsöröket és alkoholos italokat ízesítsen vele, hozzáadták édességekhez és salátákhoz is. A szerzetesek ibolyával tarkított pázsitot készítettek a kolostorkertekben és az illatfelh?ben meditáltak elmélyülten.
Az ibolya volt Viktória királyn? egyik kedvenc virága, Londonban utcáin abban az id?ben lépten-nyomon árulták, valamint széles körben használták a korabeli parfümökben.
A folklór  megemlíti, hogy Napóleon  minden házassági évfordulóján ibolyacsokorral lepte meg feleségét  és a szám?zetése alatt  mint titkos   jelszót használták a virágot.
Mir?l volt eddig szó? Az illatról, a törékenységr?l,  a jelképr?l. Akkor ismerjük meg a virág másik odalát: az ibolya egy számottev? gyógynövény.
  • Els?sorban mint a légz?szervi problémák gyógynövénye ismert köhögés,  bronchitisz  fels? légúti hurutok esetén különösen ha ezek tartósak, a köhögés mélyr?l jöv? például mellhártya gyulladás, tuberkulózis. Szaponintartalma el?segíti a váladék kiürülését. A bel?le készült szirup alkalmas gyermekek meghülésének kezelésére, teájával gargarizálni lehet torokfájás gyulladt fájó fogíny esetén.
  • hasznos kiegészít? fájdalmas hugyúti fert?zések esetén, hólyaghurut, húgycs?gyulladás
  • hasznos lehet b?rbetegségek kezelésében, durva száraz viszket? b?r kezelésére mint ekcéma küls?leg és bels?leg egyaránt
  • enyhítheti a reuma és az izületi gyulladás tüneteit
  • javítja a memóriát csökkenti a fejfájást és a migrént, nyugtatja az idegeket
  • csökkenti a vérnyomást, koleszterin szintet
  • friss vagy szárított virágokból készült szörp és/vagy forrázat enyhe hashajtó hatású
  • használják idegesség, hisztéria, a fizikai és szellemi kimerültség, a menopauza tünetei ( h?hullámok ), depresszió, ingerlékenység esetén

A tudomány azonban mindaddig  azt feltételezi hogy a gyógynövények gyógyhatásai csupán a folklór szüleményei   amíg  valamilyen megfelel? bizonyíték nem áll a rendelkezésre. Esetünkben az analitikai vizsgálatok bizonyították hogy az ibolya  virágai, levelei és a gyökere ténylegesen tartalmaznak gyógyító hatású vegyületeket.

Összetev?k:

  • Fenolos glikozidok, gaultherin, violutoside (= szalicilsav-metil-észter)
  • Szaponinok; myrosin és violin
  • Flavonoidok; rutin és violarutin
  • Egyéb: odoratine, 2-nitroproprionicacid, nyálka.

Milyen hatás kapcsolható hozzájuk

• A flavonoidok vízhajtó hatásukkal  segítik csökkenteni  a magas vérnyomást
• Az alkaloidokat vasodilatáns  hatásának köszönhet?en a vérerek ellazulnak, amely lehet?vé teszi a könnyebb véráramlást, így ez szintén csökkenteni a vérnyomást.
• A nyálka nyugtató a szaponinok köptet? hatásúak, segítik  enyhíteni a köhögést és a hörg? többi betegségeit
• Az ibolyában lev? szalicilsav-származék  fájdalomcsillapító és gyulladásgátló vegyület  amely  csökkentik arthritis kellemetlen tüneteit vagy az egyéb gyulladásokat
• A  jelent?s mennyiség? rutin er?síti a hajszálereket. Ez a vegyület megakadályozza  a véredények „szivárgását” így kisebb a duzzanat a fájdalom, ami el?nyös  gyulladások esetén
• Az  ibolya  gazdag anti-oxidáns vegyületekben mint  béta-karotin és az aszkorbinsav. 140 ml (egy adag) ibolya levélben  annyi C-vitamin van amely  egyenérték? 4 narancs C-vitamin tartalmával.
 Állatkísérletekben  egyértelm?en sikerült bebizonyítani hogy a leveléb?l készült kivonat hatékonyan csökkenti a vérnyomást, a teljes koleszterin és a triglicerid szintet,  ezeken kívül pedig fogyasztó hatású.
Mágikus Felhasználás
Az  ibolya varázsereje  h?séget és igazságot hordoz, valamint  régóta híres mint egy csodálatos szerelmi bájital.A virágok virágfüzérbe kötve a jó szerencsét hozzák magukkal, vagy csak egyszer?en gyógyítják a fejfájást.
Akinek ibolyát ajándékoznak, annak virágnyelven ezt üzenik: „tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött”. A lila ibolya az szerénység, a hála, az óvatosság és a h?ség jele, a fehér ibolya a boldogságot és a megújulást jelenti.
És akkor még nem is beszéltünk kulináris használatáról, az ecetr?l, a szirupról, és a kandírozott ibolyavirágról………