Vérehulló fecskefű: gyógyír vagy méreg?

Szemölcsirtásra külsőleg tökéletes, azonban frissen mérgező, szárítva pedig nagyobb mennyiségben légzésbénító

A szép kis sárga virágú növény görög eredetű, költői nevet kapott: a Chelidonium jelentése ’fecske’, a növény és a madár megjelenése a tavasz beköszöntét jelzi. A növény bármely részét megtörve, azonnal kibuggyan narancssárga tejnedve, innen kapta a népi ’vérehulló’ elnevezést. A mákfélék családjába tartozó, lágyszárú, többéves, szelíd megjelenésű növényt régóta használják a tradicionális gyógyászatban. Bizonyított hatékonysága miatt a modern fitoterápia és a gyógyszeripar számára fontos alapanyagot szolgáltat. Tejnedvében található erős hatású alkaloidjainak egy része azonban rendkívül veszélyes lehet, ezért házi szerként (pl. tea) nem fogyasztható!
A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán működő Gyógy– és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a vérehulló fecskefűről!

Mi mindenre jó a vérehulló fecskefű?

A népgyógyászatban a fecskefű legendás gyógyírnek számított szürkehályogra. Tejnedvét a látás élesítésére, és a nyálkás hártyával bevont szemgolyó tisztítására használták. A narancssárga nedvvel szemölcsöt, tyúkszemet, övsömört, ótvart, ekcémát kezelnek. Belsőleg alkalmazva a vérehulló fecskefű vérnyomáscsökkentő, hashajtó hatása ismert, sőt szív- és érrendszeri zavarok, érelmeszesedés valamint gyomorbántalmak és nyombélfekély kezelésére is használták. A tapasztalt mellékhatásokról azonban sajnos nem maradt fenn használható információ, pedig a mai fejlett kémiai-analitikai vizsgálatok eredményeképpen ismert, hogy hatóanyagai nagyon erős hatásúak, nem megfelelő alkalmazás esetén rendkívül veszélyesek.
Ma éppen – bár sok népszerűsítő irodalom ennek ellenkezőjét vallja – a növényt háziszerként nem ajánljuk. Házi feldolgozáskor a módszer és a dózis nem ellenőrizhető megfelelően. Fontos termékeket készít azonban a növény virágzó föld feletti hajtásából és gyökeréből a gyógyszeripar. A gyökér tartalmaz legnagyobb mennyiségben alkaloidokat, amelyek közül a kelidonin fájdalomcsillapító, a simaizmok görcsét oldja. Berberin nevű alkaloidja fokozza az epekiválasztást, ezért epehajtó készítményekben találkozhatunk vele. A növény kivonatait kőképződéssel és gyulladással együtt járó epegörcsök esetén is használják. A legújabb kutatások során azonban több esetben megfigyelték, hogy a növény alkalmazása az epehólyag nem megfelelő állapota esetén májkárosodást eredményezhet, ezért érdemes orvos véleményét kérni.
Külsőleg alkalmazva, a kivonatának antivirális hatását elsősorban herpesz és influenza vírusok ellen igazolták. Antibakteriális hatása is bizonyított, ezért fertőtlenítő hatású fogkrém és szájvíz alkotórésze. Ezen hatások valószínűleg a növényben fellelhető flavonoidoknak és fenolsavaknak is köszönhetők.
A növényből készült tinktúrák ásványi anyag tartalma (Ca, Fe, Mg stb.) a terápiás hatást növelheti.
Mostanában a fecskefű a rákkutatásban is szerepet játszik. Klinikai kísérletekben a leukémiás sejtek burjánzását gátolta, ez azonban még rendkívül messze van attól, hogy rákellenes vagy azt megelőző szernek tekinthetnénk.

Hol találkozhatunk a fecskefűvel?

A faj Európa és Ázsia mérsékelt övi területén általánosan elterjedt. Kerítések, utak, falak, omladékok mentén, erdők szélein, akácosokban, parlagokon, kertekben gyomként előforduló gyógynövény. Magjain olajat tartalmazó fehér, duzzadt kinövés található, ami vonzza a hangyákat, így azok a növény elterjesztésében fontos szerepet játszanak.
Mikor és hogyan gyűjthető?
A vérehulló fecskefű Magyarország legnagyobb mennyiségben gyűjtött gyógynövényfajai között szerepel. A növény föld feletti részeit (a felső 20-30 cm-es hajtásrészeket a szár vastagabb részei nélkül) teljes virágzáskor gyűjtik. Vegetációs ideje hosszú, májustól a fagyok beálltáig folyamatosan virágzik. Gyökereit a gyöktörzzsel együtt késő ősszel vagy kora tavasszal szedik. Több országban kísérleti termesztése folyik, hogy a gyógyszeripari alapanyag megfelelő mennyiségben és minőségben biztosítható legyen. A magas kelidonin-tartalomra nemesített lengyel ’Cynober’ nevű fajtája is ismert.
Saját célra való felhasználása megengedett vagy nem?
Saját felhasználásra ne gyűjtsük! Ugyan nagyon gyakori, nem védett, ismert növény, de frissen mérgező, szárítva pedig nagyobb mennyiségben légzésbénító hatású. Erős hatóanyagai miatt belsőleg készítmények formájában, csak szakember előírására használható.
Külsőleg való alkalmazása pl. szemölcsök irtására azonban lehetséges, ami vírusölő hatásán alapszik. A friss növény hajtását vagy levelét megtörjük, a tejnedvet rácsepegtetjük a szemölcsre. Ezt naponta 2-3x megtehetjük. A szemölcs először összezsugorodik, majd leszárad, végül 10 nap után, de legkésőbb egy hónapon belül eltűnik. Vigyázzunk, mert a maró tejnedv az egészséges bőrt irritálhatja.

Háttérinformáció:
Az adatok, információk forrása a Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze. Az információk begyűjtését és a háttérkutatásokat a Central Europe program keretében, az ERDF társfinanszírozásával folyó Traditional and Wild projekt biztosítja. A projekt az Central Europe Programban az Európai Unió és a Magyar Köztársaság társfinanszírozásával valósul meg.
www.traditionalandwild.eu/hu