Kerti mályvarózsa

Ha egyszer megvetette a lábát a kertünkben nincs több gondunk vele. Csak ki kell választani a helyet ahol a másfél, két méter magas növény nem zavar senkit  és gyönyörködhetünk benne, aztán magától szaporodni fog.

malvaEurópába hazájából Dél-Nyugat- Kínából érkezett a XV. században vagy még korábban. Angol nevét- hollyhock -William Turner természettudóstól kapta. Latin neve: Althaea rosea, közeli rokona a fehér mályva (Althea officinalis). Egyes elképzelések szerint a keresztes lovagok hozták Európába. Linné, mind a latin eredetű Alcea, mind a görög eredetű Althea nevet használta. A név a görög gyógyítani igéből ered, miután sok gyógynövény tartozik ide.

Kedvelt dísz és gyógynövény, vadon nem fordul elő. Magassága akár a 2métert is elérheti, így kertünk feltűnő és kiemelkedő szoliter dísznövénye lehet. A levelek nagyméretűek, szív alakúak, gyakran csipkés a szélük, színűk fakózöld. Végálló fürtökben nyílnak a  virágok, amelyek rózsaszínben, pirosban, fehérben, vagy épp mályvaszínben pompáznak.  Május végétől egészen szeptemberig folyamatosan nyílnak  szebbnél szebb virágai. 

A mályvarózsa virágait nem csak gyógyteák alapanyagaként hasznosították, de színeztek vele likőröket, gyomorkeserűket, újabban pedig főzete a húsvéti tojásfestés természetes kelléke lett.

Van egyéves,  kétéves, vagy évelő változata is  de a lényeg, hogy magjával könnyedén szaporítható.

Gyógyhatásai

Gyógyászati célra a  kinyílt virágokat kell gyűjteni  a csészelevelekkel együtt vagy csak a virágszirmot. A drog (Malvae arboreae flos ) festékanyagokat  nyálkát keményítőt cseranyagokat tartalmaz.

Hasonlóan a fehér mályvához, a kerti mályvarózsa fő hatóanyagai a nyálkaanyagok, ezért légúti és emésztő-szervrendszeri hurutos megbetegedéseknél használható mint hurutoldó, gyulladáscsillapító gyógynövény. Külsőleg vizes oldata kelések, gyulladások kezelésére használható.

A kozmetikai ipar  bőrkondicionáló, hidratáló anyagként használja fel. A kozmetikai készítményekben a növény virágának vizes kivonatát, vagy  a szárított és porított virágot használják. Hidratáló, gyulladáscsökkentő, összehúzó és vitalizáló hatású, minden bőrtípus esetén eredményesen alkalmazhatjuk.

A növény minden része ehető, a gyökere elég édes ahhoz hogy mályvacukrot készítsenek belőle, fiatal leveleit, a virágbimbókat  és a virágokat salátákhoz lehet adni.

 Egy csészébe egy teáskanálnyi szárított szirmot tehetünk, majd langyos vagy hideg vízben öt órán át állni hagyjuk. Szára és szárított gyökere is gyógyhatású. Fontos ásványokat, antioxidánsokat, vitaminokat és mucin jellegű szénhidrátokat (nyálka) tartalmaz. Gyökerét belsőleg hasmenés kezelésére, a tibeti orvoslásban étvágyjavítóként használják. Külsőleg, – szárítva, őrölve, borogatásként -, vérzéscsillapító, gyógyítja a fekélyes sebeket.

A virágból készített tea mézzel ízesítve remek üdítőital .