(MTI) – Újabb óriásvírusokra bukkantak tudósok vízparti iszapban a világ átellenes pontjain: a felfedezés különösen azért izgalmas, mert hozzájárulhat az élet eredetének és fejl?désének mélyebb tisztázásához.

Az eddigi legnagyobb és legkomplexebb óriásoknak a mimivírusok, illetve rokonaik, a megavírusok számítottak. Átmér?jük elérheti a 700 nanométert  (0,7 mikrométert, azaz a méter 0,7 milliomod részét), és akár 1000 gént is tartalmazhatnak, hasonlóan az él?sköd? baktériumokhoz. A tipikus vírusok általában 20-300 nanométer átmér?j?ek, és beérik tíznél is kevesebb génnel, mint például az influenza- vagy a HIV-vírus.
A rekorder mimivírust, amely nevét a „mikrobák utánzásából” kapta, az Egyesült Királyságban ?rzik 1992 óta.
A mostani, a Science cím? tudományos folyóiratban leírt vírusok még nagyobbak, körülbelül egy mikrométer nagyságúak – akkorák, mint egy emberi hajszál század része, úgyhogy hagyományos mikroszkóppal is láthatók. Hozzávet?leg 2500 gént tartalmaznak.
Az egyik óriásvírust Chilében, egy folyótorkolatnál fedezték fel, a másikat Melbourne mellett, ugyancsak vízparton. Alakjuk görög vázára emlékeztet, ezért a tudósok – Pandora titokzatos szelencéjére utalva – pandoravírusnak nevezték el ?ket.
„Ezeknek a szelencéknek a felnyitása minden bizonnyal alapjaiban fogja megváltoztatni mindazt, amit eddig a vírusokról gondoltunk” – idézte Chantal Abergelt, a marseille-i székhely? Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont igazgatóját a LiveScience.com tudományos portál.
   A pandoravírusok génjeinek 93 százaléka semmi másra nem hasonlít, ami kiváltképpen rejtélyessé teszi eredetüket: az eddig lefolytatott elemzések alapján egyetlen ismert víruscsaládhoz sem tartoznak. A tudósok kísérleteik során megfigyelték, hogy néhány órával az után, hogy az am?bák bekebelezték a pandoravírusokat, sejtjük elkezd radikálisan átalakulni, majd végül elenyészik, az elpusztult egysejt?ekb?l pedig mintegy 100 pandoravírus „zúdul ki”. 
Bár a kísérleteket am?bákkal végezték, a kutatók szerint a pandoravírusok igazi természetes gazdaszervezetei a véglények és az algák lehetnek.
Abból a tényb?l, hogy a pandoravírusok minden más, hasonló méret? óriásvírus-családtól elütnek, a tudósok azt a következtetés vonták le, hogy még számos hasonló vírus várhat felfedezésre. „Ismereteink a mikrobiális biodiverzitásról még mindig meglehet?sen hiányosak – közölte  Jean-Michel Claverie, a marseille-i Szerkezeti és Géninformációs Laboratórium vezet?je. – Még hatalmas felfedezések váratnak magukra a legalapvet?bb szinten, amelyek módosíthatják az élet eredetér?l és az evolúcióról felvázolt forgatókönyvünket.”
Az egyik nagy rejtély, amely foglalkoztatja a kutatókat, az az, hogy miért rendelkeznek a pandoravírusok olyan sok – mintegy 2500 – génnel. Még alá nem támasztott feltevésük az, hogy a DNS-re mint örökít?anyagra támaszkodó óriásvírusok valójában él?, sejtfelépítés? el?dök „összezsugorodott leszármazottai”.
    A kutatók hosszú ideig vitatkoztak arról, vajon az él?világ részének számítanak-e a génekkel igen, ám sejtszerkezettel nem rendelkez? vírusok.
    Amerikai tudósok nemrégiben kimutatták, hogy az els?sorban genomméretük miatt óriásnak nevezett vírusokban megtalálhatók bizonyos ?si fehérjestruktúrák, amelyek jelen vannak minden földi él?lényben. Egyebek között megállapították, hogy az él? szervezetekben fellelhet? leg?sibb fehérjeburkok közül számos az óriásvírusokban is megvan, ami újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy ezek a vírusok az élet szövetébe ágyazódtak. A kutatók ennek alapján az élet fáját négy nagy ágra osztották: baktériumokra, archeákra, eukariótákra és óriásvírusokra
Francia kollégáik szerint elképzelhet?, hogy olyan új gigantikus vírusokra bukkanhatnak még, amelyek jellemz?i elmossák az él?lények és a vírusok közötti „határvonalat”