Erőteljes hatású gyógynövény, hasonló a zsályához, emiatt csak tisztelettel és mértékkel, szakszerűen szabad használni. Stimulálószerként működik, ezért – elsősorban az illóolaj – magas koncentrációban görcsöket és epilepsziás állapotot idézhet elő.

Biblia-fordításokban így említik: “Megtisztítasz engem izsóppal, és én tiszta leszek.” Az ókortól a középkorig papok termesztették és használták szentélyek, templomok, szent helyek megtisztítására. Persze nemcsak spirituális célokra, hanem a mindennapi életben is alkalmazták az emberek az izsóp tisztító hatását. Zúzott formában vagy egészben a kamrába és a ház falai köré tették, és ezzel elriasztották a tolakodó rovarokat. Főzete tetvek, bolhák, köhögés, gyomorbántalmak és lepra ellen volt használatos. Aromájának köszönhetően közkedvelt fűszernövénnyé is vált.

Évente háromszor is gyűjthető

A kerti izsóp a Földközi-tenger vidékéről fokozatosan terjedt el Dél- és Közép-Európában, majd Ázsiában. Termesztik Franciaországban, Oroszországban és Indiában, mindenhol könnyen elterjed, elvadul. Kedveli a meleg, napos és száraz, főleg mészköves domboldalakat és sztyeppéket, kőbányákat, árkokat, szakadékokat. A változó körülményekhez jól alkalmazkodik, a kertekben (erkélyen) dísznövényként is nevelhető, dekoratív és hasznos.

Az árvacsalánfélék családjába tartozik. Ellenálló, erősen aromás félcserje. Gyökere akár 1 méter mélyre is behatol a talajba. Örökzöld, gazdagon ágazó koronája, amelynek magassága 20-60 cm, a föld felszínén elkúszik, 1,5 méteres hosszt is elérve. Hosszúkás, szálas, lándzsás leveleinek mindkét oldalán olajmirigyek találhatók. A fás ágak enyhén szőrösek. Az egyenes ágak végén álló 3-7 kékeslila virágzata júliustól szeptemberig virágzik. Minden virág kétajkú, négy porzó és egy felső állású termő áll ki belőle. Érdekessége, hogy minden virága azonos irányba fordul.

További felhasználás céljából a virágzó szárat teljesen kivirágzott állapotban gyűjtik. A reggeli órák a legalkalmasabbak erre, mert a harmat felszáradását követően a legmagasabb a hatóanyag-tartalom a növényben. Több rétegben, szellős helyen, árnyékban (40 °C-on) szárítva a színét megtartja, a levelek üde zöldek, a virágok kékeslilák maradnak. Egy szezonban akár háromszor is lehet gyűjteni. Kivonata 0,3–1% antiszeptikus illóolajat (alfa- és béta-pinént, pinokamfont, limonént), flavonoidokat, 8% cseranyagot (rozmaringsav), keserű anyagokat, gyantát, szerves savakat és ásványi anyagokat tartalmaz.

A szent növény ereje

Az izsóp elsősorban fertőtlenítő, antibiotikum-szerű hatása révén vált híressé. Alkalmazási területei közül kiemelkedő a légúti gyulladások enyhítése. Főzetét száj- és toroköblögető szerként, köhögés csillapítására, hurutos megbetegedések, torok- és mandulagyulladás, asztma enyhítésére használhatjuk. Az emésztési problémákat ugyancsak enyhíti, étvágygerjesztő, szélhajtó, hashajtó hatású, valamint bélfertőzés ellen is „bevethetjük”. Fokozza a veseműködést, vizelethajtó, valamint húgyúti fertőzések elleni szerként szintén ismert.

Külsőleg fürdőkben fertőtlenítésre, zúzódás, vágás és ekcéma borogatására, szem- és fülgyulladásra, rovarcsípésre vagy harapásra használhatjuk. Ajánlott még menstruációs fájdalom csillapítására és éjszakai izzadás csökkentésére, idegnyugtatóként. Enyhén emeli a vérnyomást.

Az izsópolajat sokoldalúan alkalmazzák masszázsokhoz, megbénult végtagok működésének ösztönzésére (pl. agyvérzés után). Kutatás tárgya az izsóp herpesz és HIV elleni gyógyhatása.

Erőteljes hatású gyógynövény, hasonló a zsályához, emiatt csak tisztelettel és mértékkel, szakszerűen szabad használni. Stimulálószerként működik, ezért – elsősorban az illóolaj – magas koncentrációban görcsöket és epilepsziás állapotot idézhet elő. Tilos a használata áldott állapotban, valamint idegesség, ingerültség idején.

Univerzális fűszer

Gyógyhatásain túl elterjedt a kerti izsóp borként elkészítve (állítólagos vágyserkentő hatása miatt) és izsópvízként is. Fűszerként való használata a konyhában külön fejezetet érdemelne. Segíti az emésztést, és erőteljes aromája miatt szinte minden ételhez illik. Fűszerezhetünk vele húsokat, leveseket, mártásokat, salátákat, zöldségeket, pástétomokat és töltelékeket, sőt még édes gyümölcssalátákhoz, kompótokhoz, desszertekhez, likőrökhöz és alkoholmentes italokhoz is felhasználhatjuk. Kiválóan harmonizál a babérlevéllel, petrezselyemmel, kakukkfűvel, mentával, káposztával, céklával, borsóval, tökkel és olyan savanyú gyümölcsökkel, mint a meggy, a málna, barack vagy a ribizli.

Jó étvágyat, egészséget és megtisztulást kívánok!
Írta: Valdimír Vonásek
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász,