Szerz?: Dr. Juhász Miklós, Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszék, Szeged
Ismét a magyar lakosság „kedvencér?l”, a parlagf?r?l lesz szó. A nemzetség neve: Ambrosia, jelentése „az istenek eledele”. A növény „rajongói” gyakran hivatkoznak arra, hogy a parlagf? biztosan hasznos növény, mert a görög istenek táplálékául is szolgált. A szakemberek egy része viszont azt kérdi, vajon mi indokolta ezt a nevet? A parlagf?, mint „az istenek eledele”
A választ a következ?kben szeretném megadni:
A PARLAGF?NEK SEMMI KÖZE A GÖRÖG HITREGÉKBEN EMLEGETETT „ISTENEK ELEDELÉHEZ!”
A parlagf? tudományos nevét Carl Linné (1707?1778) a híres svéd botanikus, a kett?s nevezéktan megalkotója adta, 1753-ban. Az Amerikában „rövid” parlagf?nek nevezett növény akkor még az európai botanikus kertekben ismeretlen volt. Linné a faj leírását valószín?leg az Amerikából kapott herbáriumi példányok alapján végezte. Két megviselt, préselt példány juthatott a kezébe, amelyek egyikét Ambrosia elatior, a másikat Ambrosia artemisiifolia néven írta le. A kés?bbiek során kiderült, hogy hibát követett el, mert mindkét fajleírás ugyanazt a fajt jelöli. Ilyenkor az a szabály, hogy az egy id?ben leírt mindkét nevet érvényesnek kell elfogadni, és hozzáállás kérdése, ki melyiket használja. Hazánkban, a korábbi növényhatározókban az Ambrosia elatior név szerepelt, de a kés?bbiek során az Ambrosia artemisiifolia név terjedt el, feltehet?leg azért, mert a fajnévi jelz? utal arra, hogy a levele hasonlít a hazánkban közismert genus, az Artemisia (üröm) levelére. A magyar név is ezért lett ürömlevel? parlagf?. A névnek kevés köze lehet az „istenek eledelé”-hez! Linnének, amikor a növényeknek és az állatoknak kett?s nevet adott, ki kellett találnia egy-egy fajnál két nevet, melyek közül az els? a nemzetséget, a második a fajt jelölte. Sok növényt kellett elneveznie. A Systema Naturae 10. kiadásától (1758) a kett?s nevezéktant már 7700 növényfajra és 4235 állatfajra alkalmazta. Mint életrajzírói említik, szívesen nevezte el a növényeket az akkoriban ismert híres botanikusokról, közéleti személyekr?l, ismer?sökr?l. Csak királyokról nem nevezett el egyet sem! Linné mélyen vallásos ember is volt, így szenteket, szentélet? embereket is bevont a névadói körbe. Nem véletlen, hogy Ambrosius neve is képbe került. Ambrosius (Ambrose) milánói püspök (ma a város véd?szentje: Szent Ambrus), a 4. század híres embere, az egyházi liturgia rendez?je, a Te Deum Laudamus kezdet? egyházi himnusz szerz?je volt. ? lehetett a névadó alany!
A parlagf?, mint az emberek eledele
Az ambrózia elvileg lehetne tápláléknövény is, mégsem vált soha azzá. A gazdasági növényként ismert ? szintén amerikai eredet? ? napraforgó (Helianthus) nemzetség az Ambrosia genus genetikailag legközelebbi rokona. A Helianthus genusból két fajt termesztenek jelenleg is hazánkban: a napraforgó (Helianthus annuus) magvaiból préselt olaj fontos táplálékunk, ezért e fajt széleskör?en termesztik hazánkban. Testvérfaja, a csicsóka (Helianthus tuberosus) nálunk is el?fordul, de inkább Dél-Európában termesztik. Sok inulint tartalmazó földalatti ággumóit használják fel. Az inulin fruktóz molekulákból polimerizálódó, gyomorban nem emészt?d? oligoszacharid, ezért inkább gyógyászati felhasználása ismeretes. A parlagf?nek ugyanúgy kaszattermése van, mint a napraforgónak (szotyola!). A magvai kisebbek, mintegy 47% nyers fehérjét és 38% nyers zsírt tartalmaznak. A magolaj ehet?. Egy növényb?l kb. 5000 mag nyerhet?. A Kolumbusz el?tti indiánok a magokat ették. Vízben forralták, a víz felszínén lebeg? olajat mer?kanállal lemerték (gyenge élelmiszerforrás volt). Peter Goodchild észak-amerikai indiánokról írt 1984-ben megjelent könyvében listát közölt az indiánok „élelmiszer növényeir?l”. Itt azt írja, hogy az óriás parlagfüvet számos területen termesztették. Egyes m?vek arra utalnak, az indiánok összetörték a magokat és kif?zték az óriás parlagf? magvaiból az olaját. Sajnos a magvak túl kicsik voltak, nem érte meg a fáradságot, hogy termesszék. Jelenleg a parlagf? 17 faja él Észak-Amerikában. Közülük a nálunk is tenyész? ürömlevel? parlagf? (Ambrosia artemisiifolia), és az olykor 3 méteresre is megnöv? óriás parlagf? (Ambrosia trifida). Írjunk pozitív dolgokat is egyes (hazánkban el? nem forduló) parlagf? fajokról: Az Ambrosia tenuifolia napon szárított gyökereit ma is eszik a papago indiánok, s?t a zöld szárakat is fogyasztják. Az Ambrosia peruviana szárait és a leveleit, mint zöld festéket használják. Az Ambrosia ambrosioides gyökereib?l tea készült, amivel a n?ket itatták szülés után. Az Ambrosia confertiflora megrágott virágát hasmenés gyógyításá- ra használták. Ambrosia cumanensisb?l gyógynövényteák készültek sárgaláz, székrekedés, menorrhagia esetére.
A parlagf? mint gyógynövény
A hazai dilettáns „parlagf?-szakért?k” azzal érvelnek e gyom kiirtása ellen, hogy fontos gyógynövény. Hivatkoznak arra, hogy az amerikai indiánok milyen sok betegség gyógyítására használták: helyi vérzéscsillapításra, gyomorbetegségek és rovarcsípés esetén, gyulladt sebekre, szemgyulladás esetén, fejb?r lemosására, növényvéd? szerként, talajfert?tlenít?ként stb. Érdekes, hogy e sokoldalú „felhasználhatósága” ellenére a világ gyógyszerkutatásában vezet? hatalomnak tekinthet? Egyesült Államok tudósai a mai napig nem fejlesztettek ki gyógyszert e „honi posztóból!” Ismereteim szerint a világ más részén sincs elfogadott gyógyszer, ami a parlagf?b?l készült volna! A hazai ambroziofil internetes fórumot uraló nyugdíjas rend?r, aki újabban a neve elé már a dr-t is odaragasztotta (jöv?re várhatóan a neve alatt a titulusok között az „MTA-val levelez? tag” is megjelenik!), már a parlagf? rákgyógyító hatásáról is értekezik. ? és barátai a szárított levelekb?l készült tablettákat árusítják az interneten fontos vitaminforrásként (!). Tekintsük át, hogy milyen vegyületek is találhatók a parlagf?ben.
A parlagf? fitokémiája
A szakmai irodalomban jelent?s azon cikkek száma, amelyek az ambróziából kivont kémiai anyagokat mutatják be. Ez is jelzi, hogy a kutatók igenis fontosnak tartották, hogy a parlagf? mez?gazdasági és egészségügyi káros hatásait kompenzálandó, találjanak benne olyan vegyületeket, amelyeket hivatalos gyógyszerként tudnak forgalomba hozni. Sajnos a kutatások zöme preklinikai stádiumban lév? alapkutatás. Mivel e gyomnövény a legnagyobb kétszik? növénycsalád, a fészekvirágzatúak (Asteraceae) egyik képvisel?je, benne számos olyan vegyület található, amely a család többi tagjára is jellemz?. Így els?sorban a szeszkviterpének, polifenolok, flavonoidok, kumarinok, poliacetilének. Kiss és munkatársai összefoglalták a parlagf?b?l eddig kimutatott szeszkviterpéneket. Listájukat érdekességként bemutatjuk (táblázat). A növény szeszkviterpén-laktonok egy részét az állatok és a rovarok távoltartása miatt állítja el?. Közülük a paulitin és az izopaulitin tumorellenes hatását igazolták. A koronopilin a fehérvérsejtek mitotikus osztódását gátolja meg. A partenolid antimikobakteriális hatással rendelkezik. A pszilosztahiin A és C szeszkviterpénlaktonok a sejtosztódást gátolják. Érdekes (negatív) szerepe is van a szeszkviterpéneknek, ha egy parlagf? növényt megérintünk. A virágzás el?tti parlagf? nem okoz szénanáthát, a növény érintése azonban sok embernél kontakt dermatitiszt okozhat. Okozója a szeszkviterpén tartalom. Bizonyítására parlagf? kivonattal, valamint szeszkviterpén-lakton keverékkel prick tesztet végeztek. Kiderült, hogy a tünetek mindkét esetben er?södtek. Ugyanakkor a szeszkviterpén-laktonok az emészt?traktusban nem váltanak ki allergiás reakciót. A növény polifenol tartalmú kivonatának hepato-protektív hatását figyelték meg. Egy másik, az Asteraceae családra jellemz? vegyületet, poliacetilént a parlagf? gyökeréb?l izolálták, ahol a hajszálgyökerekben termel?dik. Ez a könnyen bomló tiarubrin. A pollenszemekben található allergén fehérjékr?l korábban már többször írtam. A parlagf?nek jellegzetes illata van. Ezt a szárban és a levelekben raktározott illóolajoktól kapja. A f? illóolaj-komponensek a germakrán D, a limonén, az ?-pinén és a mircén. A felsorolt adatok a parlagf? kivonatainak antimikróbás, antivirális és citotoxikus hatását támasztják alá. A kutatók szerint azonban a parlagf? gyógyászati alkalmazása jelenleg – az allergizáló hatást is figyelembe véve – nem biztonságos és nem ajánlott
| Pszeudogvajanolidvázas szeszkviterpén-laktonok | ambrozin, 3-dihidro-ambrozin, dioxiexo-metilén-ambrozanolid, 3,4-szeko-ambrozanolid ambroartemizifolid, 3?-acetoxi-11-?H,13-dihidrodamzin, 3?-hidroxi-11-?H,13-dihidrodamzin 4-hidroxi-3-oxopszeudogvajan-6,12-olid, 8-acetoxi-3-oxo-pszeudogvajan-6,12-olid artezovin, koronopilin, kumanin, kumanin-diacetát, peruvin |
| Szeko-pszeudogvajanolidvázas szeszkviterpén-laktonok | paulitin, izopaulitin, pszilosztahiin A, pszilosztahiin B, pszilosztahiin C |
| Germakránvázas szeszkviterpén-laktonok | dihidro-partenolid, artemiziifolin, izabelin |
Irodalom
1. Kiss T, Csupor D, Szendrei K. Gyógynövény-e a parlagf?? Gyógyszerészet 2012; 56(1-2): 1-7.
2. Csontos P, Vitalos M, Barina Z, Kiss L. Eddig feldolgozatlan herbáriumi adatok újraértelmezik a parlagf? felbukkanását és korai elterjedését a Kárpát-Pannon térségben. Bot Közlem 2010; 97(1-2): 69-77.
3. Chalchat JC, Maksimovic ZA, Petrovic SD, Gorunovic MS. Chemical composition and antimicrobial activity of Ambrosia artemisiifolia L. essential oils. J Essential Oil Res 2004; 16: 270-273.
4. Quinones K, O’Shea K. Extraction of thiarubrine-A from the roots of ragweed. Abstracts, 227th ACS National Meeting, Anaheim, CA, United States, March 28-April 1, 2004.
5. David JP, Santon AJ, Guedes ML, David JM, Chai HB, Pezzuto JM, Angerhofer CK, Cordell GA. Sesquiterpene lactones from Ambrosia artemisiaefolia (Asteraceae). Pharm Biol 1977; 37: 165-168.
6. Juhász M. A parlagf?- és az ürömpollen allergénjei. Amega 2007; 14(4): 40-41.
7. Juhász M. A pollenszemek allergén molekulái. A biológia tanítása 2010; 18(4): 32-37.