Mindenféle „dolgok” amik az orrban történnek!

Ha nem tudjuk mit érzünk az a FEHÉR SZAG ?

A fehér zaj mintájára fehér szagnak is nevezhet? az izraeli kutatók által els?ként azonosított új illat, amelyr?l az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben számoltak be.

Ahogyan a fehér zaj sok különböz? hangfrekvencia keveréke, a fehér fény pedig sok eltér? hullámhossz elegye, úgy a fehér szag (olfaktorikus fehér) sok különböz? illatos vegyület ered?je, amely csak laboratóriumban állítható össze.
Valójában a fehér szaghoz a kulcs nem magukban a vegyületekben rejlik, hanem abban a tényben, hogy sok van bel?lük – vélik a kutatók. A való világ csaknem valamennyi illatát, szagát vegyületek keveréke adja. Az ember igen jó ezeknek a keverékeknek a megkülönböztetésében, nehéz összekeverni például a kávé illatát a rózsáéval. Abban azonban meglehet?sen rossz, hogy ezeknek a keverékeknek egyes komponenseit különválassza.
Ha az emberi látás teljes tartományába kiterjed? hullámhosszakból többet összekevernek, az fehér fényt ad a konkrét hullámhosszaktól függetlenül, ha pedig a teljes emberi hallástartományba es? többféle frekvenciát „vegyítenek”, az fehér zajt ad az egyedi frekvenciáktól függetlenül. Noam Sobel, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet neurobiológusa csoportjával arra keresett választ, hogy hasonló jelenség történik-e a szaglásnál.
Els? kísérletsorozatukban több száz illatot teszteltek önkéntesekkel. A szagminták között volt olyan, amely egyetlen komponensb?l állt, de olyan is akadt, amely 43 különböz? vegyületb?l állt össze. A tesztekben minél több komponensb?l állt egy-egy keverék, annál nehezebben tudtak köztük különbséget tenni a résztvev?k. Két négykomponens? keverék illatát például könnyebben különböztették meg, mint két 43 komponens? keverék illatát. „Minél több komponens volt a kétféle keverékben, annál hasonlóbbá vált az illatuk, még akkor is, ha nem volt közös komponensük” – idézte a tanulmányt a LiveScience cím? tudományos portál.
Következ? kísérletsorozatukban 40 komponens? illatokat állítottak össze, és ezeket ismertették meg a tesztalanyokkal. Ha az emberi szaglás teljes tartományába es?, azonos intenzitású vegyületekb?l állt a keverék, azt nem tudták megkülönböztetni az önkéntesek. Minden eredmény arra utalt, hogy a fehér szag különálló illatnak tekinthet?, amely egyetlen vegyület jelenlétéhez sem köthet?.
A sok komponensb?l álló kávé és rózsa illata éppen azért tér el, mert vegyületeik nem egyenl? arányban alkotják az illatkeveréket, ráadásul nem terjednek ki az emberi szaglás teljes tartományára.

 

Amerikai kutatók egérkísérletekben fedezték fel, hogy a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképessége a orrgaratban zajló DNS-csere következménye.

A baktériumok gyors alkalmazkodási képességének következtében kialakuló rezisztencia régóta ismert, terjedésének mikéntjét azonban most írták le el?ször a Buffalói Egyetem kutatói. Az mBio cím? szakfolyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, hogy az antibiotikum-rezisztencia genetikai cseréje mintegy 10 milliószor hatékonyabban – a vártnál messze hatékonyabban – zajlott le az állatok orrgaratában, mint a vérében.
A vizsgálatokban Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) baktériumokkal fert?zték meg az egereket. Ez a baktérium telepet alkotva szinte minden ember orrgaratában jelen van egyéves kor felett. Csak alkalmanként betegszenek meg miatta az emberek, de akkor sok esetben akár halállal végz?d? légúti fert?zést okoz.
Állatkísérleteikben úgy találták a kutatók, hogy a baktériumtelepben kialakult rezisztencia abból eredt, hogy az egerek orrgaratában lév? biofilmben az egyes baktériumtörzsek között DNS-átadás történt, méghozzá igen nagy hatékonysággal.
„Az orrban lév? baktériumok között megfigyelt genetikai átalakulás nagy hatékonyságának közvetlen klinikai jelent?sége van, mert ez az, ahogyan az antibiotikum-rezisztencia terjed, és aránya növekszik a népesség körében” – idézte Anders P. Hakanssont, a kutatók egyikét a ScienceDaily cím? tudományos portál.
A baktériumok kölcsönvesznek egymástól DNS-t, hogy fittebbek legyenek a gazdaszervezet által biztosított környezetben, és még megfoghatatlanabbak az antibiotikumok számára. Hakansson szerint eredményük új irányt nyitott annak leírásában, hogy a baktériumok miként szervez?dnek megtelepedésük közben, és ez a szervez?dés miként támogatja a pneumococcus evolúciós fittségét.

 

Az orrban MINDENRE KÉPES SEJTEK  lakoznak:

Hátsó lábukra baleset miatt lebénult kutyákat tettek járóképessé brit kutatók az állatok orrnyálkahártyájából vett sejtek tenyésztésével, majd gerincükbe fecskendezésével – tette közzé a Brain cím? szakfolyóirat.

A Cambridge-i Egyetem kutatói óvatosan optimisták azzal kapcsolatban, hogy a technikát emberek kezelésére is használhatják a jöv?ben. Hasonló kísérleteket eddig csak laboratóriumi állatokon végeztek, ez volt az els? eset, amikor a való életben szerzett sérüléseknél tesztelték a sejtátültetést.
A brit Orvosi Kutatási Tanács (MRC) által támogatott kutatásban el?ször sejteket vettek a kutyák orrát bélel? sejtekb?l, majd ezeket laboratóriumban tenyésztették néhány hétig. A 34 kutya közül 23-nak fecskendezték be a sejteket a sérülés helyére, a többi állatba ártalmatlan, semleges folyadékot injektáltak.
A sejttranszplantáción átesett kutyák közül többnél is jelent?s javulást tapasztaltak, kis segítséggel sétálni is képesek lettek, miközben a kontrollcsoport egyetlen tagja sem nyerte vissza járóképességét.
„Eredményünk azért különösen izgalmas, mert el?ször mutatja meg, hogy az ilyen típusú sejteknek a súlyosan károsodott gerincoszlopba való átültetése jelent?s javulást hozhat” – hangsúlyozta Robin Franklin, a Wellcome Trust-MRC ?ssejt Intézetének regeneratív biológus professzora, a jelentés társszerz?je.
Mint hozzátette, bíznak abban, hogy ezzel a technikával legalább kis mértékben helyreállíthatják gerincsérült emberek mozgását is, ám attól még igen távol vannak, hogy az elvesztett összes funkció visszanyerésér?l beszélhessenek.