Mindenféle “dolgok” amik az orrban történnek!

Ha nem tudjuk mit érzünk az a FEHÉR SZAG ?

A fehér zaj mintájára fehér szagnak is nevezhető az izraeli kutatók által elsőként azonosított új illat, amelyről az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben számoltak be.

Ahogyan a fehér zaj sok különböző hangfrekvencia keveréke, a fehér fény pedig sok eltérő hullámhossz elegye, úgy a fehér szag (olfaktorikus fehér) sok különböző illatos vegyület eredője, amely csak laboratóriumban állítható össze.
Valójában a fehér szaghoz a kulcs nem magukban a vegyületekben rejlik, hanem abban a tényben, hogy sok van belőlük – vélik a kutatók. A való világ csaknem valamennyi illatát, szagát vegyületek keveréke adja. Az ember igen jó ezeknek a keverékeknek a megkülönböztetésében, nehéz összekeverni például a kávé illatát a rózsáéval. Abban azonban meglehetősen rossz, hogy ezeknek a keverékeknek egyes komponenseit különválassza.
Ha az emberi látás teljes tartományába kiterjedő hullámhosszakból többet összekevernek, az fehér fényt ad a konkrét hullámhosszaktól függetlenül, ha pedig a teljes emberi hallástartományba eső többféle frekvenciát “vegyítenek”, az fehér zajt ad az egyedi frekvenciáktól függetlenül. Noam Sobel, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet neurobiológusa csoportjával arra keresett választ, hogy hasonló jelenség történik-e a szaglásnál.
Első kísérletsorozatukban több száz illatot teszteltek önkéntesekkel. A szagminták között volt olyan, amely egyetlen komponensből állt, de olyan is akadt, amely 43 különböző vegyületből állt össze. A tesztekben minél több komponensből állt egy-egy keverék, annál nehezebben tudtak köztük különbséget tenni a résztvevők. Két négykomponensű keverék illatát például könnyebben különböztették meg, mint két 43 komponensű keverék illatát. “Minél több komponens volt a kétféle keverékben, annál hasonlóbbá vált az illatuk, még akkor is, ha nem volt közös komponensük” – idézte a tanulmányt a LiveScience című tudományos portál.
Következő kísérletsorozatukban 40 komponensű illatokat állítottak össze, és ezeket ismertették meg a tesztalanyokkal. Ha az emberi szaglás teljes tartományába eső, azonos intenzitású vegyületekből állt a keverék, azt nem tudták megkülönböztetni az önkéntesek. Minden eredmény arra utalt, hogy a fehér szag különálló illatnak tekinthető, amely egyetlen vegyület jelenlétéhez sem köthető.
A sok komponensből álló kávé és rózsa illata éppen azért tér el, mert vegyületeik nem egyenlő arányban alkotják az illatkeveréket, ráadásul nem terjednek ki az emberi szaglás teljes tartományára.

 

Amerikai kutatók egérkísérletekben fedezték fel, hogy a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképessége a orrgaratban zajló DNS-csere következménye.

A baktériumok gyors alkalmazkodási képességének következtében kialakuló rezisztencia régóta ismert, terjedésének mikéntjét azonban most írták le először a Buffalói Egyetem kutatói. Az mBio című szakfolyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, hogy az antibiotikum-rezisztencia genetikai cseréje mintegy 10 milliószor hatékonyabban – a vártnál messze hatékonyabban – zajlott le az állatok orrgaratában, mint a vérében.
A vizsgálatokban Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) baktériumokkal fertőzték meg az egereket. Ez a baktérium telepet alkotva szinte minden ember orrgaratában jelen van egyéves kor felett. Csak alkalmanként betegszenek meg miatta az emberek, de akkor sok esetben akár halállal végződő légúti fertőzést okoz.
Állatkísérleteikben úgy találták a kutatók, hogy a baktériumtelepben kialakult rezisztencia abból eredt, hogy az egerek orrgaratában lévő biofilmben az egyes baktériumtörzsek között DNS-átadás történt, méghozzá igen nagy hatékonysággal.
“Az orrban lévő baktériumok között megfigyelt genetikai átalakulás nagy hatékonyságának közvetlen klinikai jelentősége van, mert ez az, ahogyan az antibiotikum-rezisztencia terjed, és aránya növekszik a népesség körében” – idézte Anders P. Hakanssont, a kutatók egyikét a ScienceDaily című tudományos portál.
A baktériumok kölcsönvesznek egymástól DNS-t, hogy fittebbek legyenek a gazdaszervezet által biztosított környezetben, és még megfoghatatlanabbak az antibiotikumok számára. Hakansson szerint eredményük új irányt nyitott annak leírásában, hogy a baktériumok miként szerveződnek megtelepedésük közben, és ez a szerveződés miként támogatja a pneumococcus evolúciós fittségét.

 

Az orrban MINDENRE KÉPES SEJTEK  lakoznak:

Hátsó lábukra baleset miatt lebénult kutyákat tettek járóképessé brit kutatók az állatok orrnyálkahártyájából vett sejtek tenyésztésével, majd gerincükbe fecskendezésével – tette közzé a Brain című szakfolyóirat.

A Cambridge-i Egyetem kutatói óvatosan optimisták azzal kapcsolatban, hogy a technikát emberek kezelésére is használhatják a jövőben. Hasonló kísérleteket eddig csak laboratóriumi állatokon végeztek, ez volt az első eset, amikor a való életben szerzett sérüléseknél tesztelték a sejtátültetést.
A brit Orvosi Kutatási Tanács (MRC) által támogatott kutatásban először sejteket vettek a kutyák orrát bélelő sejtekből, majd ezeket laboratóriumban tenyésztették néhány hétig. A 34 kutya közül 23-nak fecskendezték be a sejteket a sérülés helyére, a többi állatba ártalmatlan, semleges folyadékot injektáltak.
A sejttranszplantáción átesett kutyák közül többnél is jelentős javulást tapasztaltak, kis segítséggel sétálni is képesek lettek, miközben a kontrollcsoport egyetlen tagja sem nyerte vissza járóképességét.
“Eredményünk azért különösen izgalmas, mert először mutatja meg, hogy az ilyen típusú sejteknek a súlyosan károsodott gerincoszlopba való átültetése jelentős javulást hozhat” – hangsúlyozta Robin Franklin, a Wellcome Trust-MRC Őssejt Intézetének regeneratív biológus professzora, a jelentés társszerzője.
Mint hozzátette, bíznak abban, hogy ezzel a technikával legalább kis mértékben helyreállíthatják gerincsérült emberek mozgását is, ám attól még igen távol vannak, hogy az elvesztett összes funkció visszanyeréséről beszélhessenek.