Egyéb elnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű,

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, legelőkön, réteken, utak mentén az ország minden részén fellelhető, jellemző illatú, szőröktől szürkészöld évelő növény.
Szára egyenes 30-60 cm magas, egyszerű vagy elágazó. Tőlevelei 20-30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-4-szer szeldeltek. Virágzata 3-5 mm átmérőjűfészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korongvirágok és fehér pártájú karimavirágok vannak, júniustól őszig virágzik. Csak a fehérvirágú cickafark fajok tartalmaznak azulénes kékolajat, cickafarkolajat, ezért gyógynövényként a sárgás, rózsás vagy lilás színű cickafark fajok nem használhatóak.

Hatóanyag: azuléntartalmú illóolaj, achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, kontisav, aszpargin, zsírosolaj, gyanta,

Alkalmazás:
belsőleg:
– nyálkahártya fekélyre (szájüreg, gyomor, bél)
– hormonális eredetű menstruációs zavarokra,
– meddőségre (elsősorban keverékekben),
– étvágyjavításra, emésztést serkentésre,
– szélgörcsoldásra,
– enyhe vérnyomáscsökkentésre,
– asztmára (hörgőtágító, köhögéscsillapító),
– prosztata megnagyobbodásra,

külsőleg:
– égési sebekre,
– ekcémára,
– lábszárfekélyre,
– visszérre,
– aranyérre.

Mellékhatása: allergiás eredetű bőrkiütés, hasmenés.

Teájának elkészítése és adagolása: 1 evőkanál szárított növényt 2 dl vízzel leforrázunk, 15 percig áztatjuk, szűrjük, naponta 2 alkalommal, félórával étkezés előtt fogyasztjuk.