Egyéb elnevezései: orvosi medveszőlő, piros medveszőlő,

A hangafélék családjába tartozó, Európa, Amerika és Ázsia hegyes vidékein, fenyőerdeiben élő örökzöld törpecserje. Csupasz, elfekvő ágai egy gyökérből nőnek ki. Gyakran terem sziklákon, melyeket elfekvő szárai teljesen behálóznak. Leveli fordított tojásdad alakúak, bőrneműek, épszélűek, felül fényes sötétzöld, alul halványabb zöld színűek. A levelek erezete hálózatos, alig látható. Április-májusban nyíló fehér vagy pirosló virágai korsó alakúak, rövid fürtöt alkotnak. Termése vöröses, csonthéjas bogyó, melyben 6 -7 mag található.

Drog: szárított levél (Uvae ursi folium)

Hatóanyag: arbutin flavonglikozid, cserzőanyag, valamint flavonoid-, iridoid- és triterpén vegyületek

Alkalmazás:
belsőleg:
– húgyúti fertőzésekre,
– vesegyulladásra,
– vesekőoldásra
– hasmenésre,

Mellékhatása: a magas cserzőanyag-tartalom miatt az arra érzékeny egyéneknél a tea gyomorpanaszokat okozhat. A magas cserzőanyag-tartalom gátolhatja az együtt szedett gyógyszerek felszívódását, illetve 12 éves kor alatt nem javasolt a használata. Fontos tudnivaló továbbá az is, hogy a medveszőlő elősegíti a méh összehúzódását is, ezért várandós anyáknak nem ajánlott a fogyasztása.

Teájának elkészítése és adagolása: 2 evőkanál szárított levelet 2 dl vízzel 5 percig főzzük. Fogyasztása naponta kétszer, reggel – este javasolt. A teát javasolt szódabikarbónával lúgosítani, mert így lassabban ürül ki a szervezetből és hatékonyabb.