Közönséges japánakác-kivételes és szép

A közönséges japánakác, más néven japán vagy kínai pagodafa, egy ősrégi, lombhullató fa. Nem Japánból származik, hanem Kína és Korea területeiről. Kínában már több mint 2000 éve szent fának tartják, templomok és pagodák, valamint tudósok sírjai közelébe ültették.

A japánakác szeptember havának szimbóluma is, azé a hónapé, amikor a tudósok számot adtak tudásukról. Így nyerte el a japánakác a kínai tudósok fája elnevezést. A japánakác a hagyományos keleti orvoslások kulcsfontosságú növényei közé tartozik. Szokatlan és mutatós megjelenésének köszönhetően, az egész világ enyhe éghajlati övezetében elterjedt, kerteket, parkokat díszít. Európában a XVIII. századtól van jelen. A japánakác a világos és meleg élőhelyeket, a lazább, tápanyagokban gazdag, nedves talajt kedveli.
Kifejlett példányai jól tűrik a fagyot, a szárazságot, de nem bírják az árnyékos helyeket, a túl sok vizet és a tömör talajt. A japánakác rendkívül ellenálló a légszennyezéssel szemben, ezért napjainkban gyakran ültetik városok utcáira.

ÉRTÉKES SZÉPSÉG

A japánakác (Styphnolobium japonicum vagy Sophora japonica) a pillangósvirágúak családjába tartozó, lombhullató fa. 15-25 m magasra is megnőhet. Terebélyes, gömbölyű koronájának átmérője elérheti a 40 métert is. A fafaragók, az építőmesterek szívesen dolgoznak vele, mert a fa anyaga rendkívül kemény. Levélgerincén ülő, páratlanul szárnyalt, 7-17 levelének hossza elérheti a 30 cm-t is. Leveleinek többszöri forrázatával elveszíti kesernyés ízét, és kiváló „spenótpótló”válhat belőle. Júliustól szeptemberig apró, hímnős, pillangó alakú, krémfehér virágokkal virágzik, melyek 30 cm hosszú, összetett fürtvirágzatba (bugába) rendeződnek. Egy bugán egyszerre kb. 100 db virág is nyílhat. Virágaival a hazai (fehér) akácfára hasonlít. Az európai pagodafák azonban életük 15-30. évében virágoznak először. Virágai helyén zöld, gyöngysorra emlékeztető termések alakulnak. Húsos, kb. 7 cm hosszú, kocsányon lógó
hüvelytermések ezek, melyek általában öt magot zárnak magukba (a magvak mérgezőek). A termések télen is a fa ékességei maradnak, még azután is, hogy a fa elsárgult levelei lehullottak. A japánakác legfontosabb hatóanyaga a rutin. Levelei és rügyei több mint 20%-ban tartalmazzák ezt a kivételes anyagot (a hajdinában 3%-ot találunk).

A japánakác mindemellett sok egyéb, a szervezet számára fontos ásványi anyagot (kalcium, magnézium, cink, vas, szelén, króm stb.), E-vitamint, flavonoidokat, zsírsavakat, de mérgező alkaloidokat is, pl. citizint (hatása a nikotinéhoz hasonló) tartalmaz.

AZ ÉRFALAK ERŐSÍTŐJE

Mérgező alkaloidtartalma ellenére, a hagyományos keleti orvoslások egyik legfontosabb gyógynövénye. Ennek magyarázatát rutintartalmában találjuk, hiszen ez a PP-vitaminként (niacin) is ismert anyag megerősíti az érfalakat, és fokozza azok rugalmasságát. A japánakácból készített főzet éppen ezért évszázadok óta használatos visszerek, aranyerek, lábszárfekélyek, érgyulladások vagy akár
ödéma, lábzsibbadás és fokozott vérzékenység kezelésére. A HKO a vércukorszint, a koleszterinszint és a vérnyomás csökkentésére, a látás élesítésére és őszülés ellen javasolja. A japánakác csillapítja a görcsöket, még epilepsziás rohamok esetén is. Főzet vagy alkoholos tinktúra formájában használatos.

Ám mindig csak mértékkel! Nem házi szer! Belsőleg használva túladagolása rosszullétet, állapotos kismamák esetében vetélést okozhat.

Külsőleges alkalmazása széleskörű, mert felgyorsítja a sebek, a fekélyek és az akne gyógyulását, ráadásul rugalmassá varázsolja a bőrt.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette:NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász