A Semmelweis Egyetem (SE) Orvosi Mikrobiológiai Intézete kutatóinak sikerült tisztázni a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus járványtanának alapvet? törvényszer?ségeit, azt, hogy „idomított” baktériumokkal miként lehet fellépni a kórházi fert?zések ellen – írja az MTI.
Mint a Semmelweis Egyetem közleménye kiemeli, a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) a világ legtöbb országában a legfontosabb, úgynevezett nozokomiális fert?zéseket kiváltó, kórházi bakteriális kórokozónak számít. Igen sok fert?zéses megbetegedés kialakulásáért, valamint nagyszámú halálesetért felel?s. Míg a kórokozó néhány törzse (illetve ezek közeli rokonai) úgynevezett klónokként széles körben elterjedtek és számos országban el?fordulnak, mások csupán kisebb földrajzi területen találhatók meg. Az egyes klónok elterjedése sem állandó: képesek egymást adott területr?l kiszorítani, a széles körben elterjedt sikeres klónok jelenléte pedig egyes országokban az MRSA-arány emelkedéséhez vezetett.
Az említett folyamatok alól Magyarország sem volt kivétel, ahol az 1990-es években az úgynevezett „magyar klón” MRSA-törzsek voltak jelen, és ebben az id?ben a kórokozó el?fordulási aránya alacsony maradt. A 2000-es évek elejét?l ugyanakkor az országban egyre inkább tért nyertek az úgynevezett New York-Japán és dél-német törzsek, ami az MRSA-el?fordulásának jelent?s emelkedéséhez vezetett. Az évtized második felében egy rövid átmeneti csökkenés volt megfigyelhet? a hazai MRSA-arányban, majd egy újabb nemzetközi klón megjelenésével az el?fordulás ismét emelkedni kezdett.
„A jelenség hátterét a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének munkatársai az Országos Epidemiológiai Központ bakteriológiai osztályának együttm?ködésével tisztázták” – emeli ki a közlemény. A kórházi fert?zésekb?l izolált baktériumokat egyre több antibiotikumot tartalmazó táptalajon szaporították mesterségesen, és egyidej?leg mérték szaporodásukat/életképességüket. Ahhoz, hogy az egyre emelked? koncentrációjú antibiotikum jelenlétében is túléljenek, a baktériumoknak meg kellett változtatni genetikai felépítésüket – mutációkat kellett kifejleszteniük, ami azonban lassította szaporodásukat. A kutatók a baktériumok genomjának nukleinsav-elemzésével követték a mutációk bekövetkeztét. Ezzel mintegy lekicsinyítve, a laboratóriumban modellezték a nagy járványokat kiváltó klónok viselkedését, és a genetikai elemzésekb?l e klónok jöv?beni változására is következtetni lehet. Bebizonyították, hogy a fluorokinolon típusú antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása az egyes MRSA-törzsekben különböz? mérték? életképesség-csökkenéshez vezet, ami befolyásolja szaporodásuk gyorsaságát. Legújabb kísérleteikben hasonló tendenciákat figyeltek meg a szintén súlyos kórházi fert?zéseket kiváltó Klebsiella-törzsek, illetve egyes anaerob (csak oxigén hiányában szaporodóképes) baktériumok esetén is.
Azok a törzsek (illetve klónok), amelyeknek a fluorokinolon típusú szerekkel szembeni rezisztencia kifejl?dése során nagymértékben csökkent az életképessége, nem tudnak széles körben elterjedni. A legtöbb MRSA-klón ebbe a csoportba tartozik. Az a néhány klón viszont, amelyek szaporodási képessége csak kismértékben csökken a fluorokinolon-rezisztencia kialakulása során, könnyen terjednek, más klónokat képesek kiszorítani és az el?bbieknél jóval magasabb el?fordulási arányt érnek el. „Az MRSA-arány ismételt emelkedését csak egy újabb, még gyorsabban szaporodó, életképesebb klón megjelenése tud létrehozni, ami megmagyarázza a Magyarországon megfigyelt valamennyi járványügyi változás hátterét. A vizsgálati eredmények nemcsak azért jelent?sek, mert tisztázzák az MRSA-klónváltás és el?fordulási arány okait, hanem azért is, mert új törzs megjelenése esetén az alkalmazott módszerrel megállapítható, hogy várhatóan mekkora életképesség-csökkenést fog elszenvedni magas szint? fluorokinolon-rezisztencia kialakulása esetén és ezáltal el?re meg tudjuk állapítani veszélyességét és az elterjedését megel?z? intézkedéseket is ennek megfelel?en hozhatjuk meg” – hangsúlyozza a dokumentum.