H?sgomba”, ”Köszvénymedúza”, ”Hosszú élet gombája”, ”Csodagomba”, teagomba, gombabor, ”tea-kvasz” és folytathatnánk a sort, de ezek az elnevezések mind a nálunk  kombuchaként ismertté  vált természetes élelmi anyagot jelentik. Az orvostudomány történetéb?l tudjuk, hogy már id?számításunk el?tt 2000 évvel a régi kínai Csindinasztiában intenzíven dolgoztak a gombák kutatásán, ahol a cél a ”hosszú élet” csodaszerének megtalálása volt.

A kombucha besorolása nem egyértelm?. A köztudatban egyszer?en gombaként ismert, pedig az éleszt?sejteknek más mikroorganizmusokkal (baktériumokkal) alkotott szimbiózisa, amely a Bacterium xylinumból – amelybe a Saccharomyces való éleszt?gombák fészekszer?en beágyazódnak – alkot kocsonyás anyagot.
A kombucha lapos, rugalmas, többnyire fehéresszürke vagy barnás korong, majdnem úgy néz ki, mint egy vastag, zsíros palacsinta. Az ital el?állításához fekete, vagy zöld, vagy gyógyteából álló, cukrozott tápoldatot készítenek, amelybe belehelyezik a teagombát. Az erjedési és oxidációs folyamat alatt a gomba hatására a teaoldatban egymásután és egymás mellett bonyolult reakciók (asszimilációs és disszimilációs folyamatok) játszódnak le. Eközben a teagomba értékes anyagokat állít el?, amelyek belekerülnek az italba: glükoronsav, B 1 -, B 2 -, B 3 -, B 6 -, B 12 – és C-vitamin, valamint folsav és jobbra forgató (L+) tejsav, aminosavak, enzimek, antibiotikus anyagok és kis mennyiség? alkohol. Az alkoholtartalom átlagosan 0,5%. Ez annyi, mint amennyi az alkoholmentes sörben vagy néhány gyümölcslében van. A keletkez? szénsav az italnak kellemes, üdít? jelleget ad. A cukor a mikroorganizmusoknak tápanyagul szolgál, úgymond azok ”falják fel” és messzemen?en az ital alkotórészeibe alakítják át, valamint az új gomba növekedéséhez van rá szükségük. A gomba állandóan növekszik. A gombalemez el?ször a tea teljes felületén szétterjeszkedik, aztán megvastagodik. Ha az ember helyesen kezeli a gombát, akkor gyarapodik, növekszik és tulajdonosát egész életen át elkíséri.
Vannak, akik szerint a kombucha zuzmó. Ezt a besorolást megkérd?jelezi az, hogy a zuzmó algák és gombák életközössége és az algákra jellemz? fotoszintézisnél a klorofill felépítéséhez fényre mint energiaforrásra van szüksége, ezzel szemben a kombucha sötétben is jól fejl?dik, mivel nem tartalmaz a zuzmókra jellemz? algaösszetev?t.

Alapos vizsgálatok kimutatták, hogy a kombucha sok más, nem könnyen meghatározható antibiotikus hatású anyag mellett mindenekel?tt glukoronsavat, B1 -, B2 -, B3 -, B6 – és B12 -vitaminokat, valamint folsavat és jobbra forgató vagy más néven D-tejsavat (+) termel.

A D-tejsav (+) (jobbra forgató) hiánya az élelemben a sejtlégzés elakadásához, az erjesztéses cukorlebontáshoz és a szövetekben a D-L-tejsav keletkezésére vezet.-A kétféle tejsav (balra forgató (-) és jobbra forgató (+), vagyis D- és L-tejsav) 1:1 arányú keverékeit (amelyek egymás csavarodási irányát kiegyenlítik) racemátoknak nevezik. Ezek a racemátok különösen kedveznek a ráknak, ill. lehet?vé teszik a rák létrejöttét. Érdekesség, hogy rákos betegeknél nagyobb a pH-érték, mint 7,56, míg a ”rákmentes” szervezetek 7,5 alatti pH-értékkel rendelkeznek. A jobbra forgató D-tejsavval kapcsolatos kutatásokból az látszik, hogy ez a tejsav a rákos betegek szöveteiben majdhogy soha nem fordul el?. A jobbra forgató, vagyis D-tejsavban gazdag élelmiszerek, a fizikai munka, az izomedzés, a szauna stb. a salakanyagok kiválasztása mellett ennek a tejsavnak a felszabadulását is lehet?vé teszik és ezzel lefelé szabályozzák a vér pH-értékét. A vénás vér sorozatos mérései azt mutatták, hogy a kombuchaital a pH-értéket észrevehet?en a savas irányba tolja.
A glükoronsav az egészséges májban kielégít? mértékben keletkezik és ma még szintetikusan alig állítható el?. Megköti a májban a test saját anyagcseremérgeit és a testbe bekerült testidegen környezeti mérgeket, amelyek az epén keresztül a bélbe és a vesén keresztül a vizeletbe kerülnek. A glükoronsav által megkötött mérgeket a bél és a vizeletkiválasztó rendszer nem tudja újból felszívni. Így a glükoronsav rendkívül fontos méregtelenít? funkcióval rendelkezik. Az egészséges szervezet normális körülmények között kielégít? mértékben állítja el? ezt a májban, ezért általában biztosított az elegend? méregtelenítés. Kritikussá akkor válik a helyzet, ha a környezetben túl sok a méreganyag, valamint ha a szervezet túl sok mérget termel a saját anyagcseréje folytán.

Ezenkívül nagy a jelent?sége annak, hogy a glükoronsav kötött formában sok fontos poliszacharidnak az épít?nyaga, mint a hialuronsav (a köt?szövet épít?anyaga), a kondroitinnszulfát (a porcok épít?anyaga), a mukoitinnszulfát (a gyomornyálkahártya és a szembeli üvegtest épít?anyaga) és a heparin. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a kombuchát nagy sikerrel alkalmazzák köt?szöveti gyengeségeknél, artrózisnál (nem gyulladásos ízületi betegség), artritisznél (ízületi gyulladás), gyomornyálkahártyakárosodásnál és a szem üvegtestjének betegségeinél. Trombózisnál és tromboflebitisznél is segít. A kombucha antibiotikus összetev?je az uzninsav. Ennek er?s antibakteriális hatása van, részben még a vírusokat is megöli. (Az uzninsav di-benzofurán-származék. )

Kínából és Japánból kiindulva a teagomba az egész kelet-ázsiai térségben elterjedt. Így ismerte és kedvelte meg az orosz nép. Onnan elkerült a keletnémet területekre. 1913-ban jelent meg az els? német nyelv? tudományos publikáció a teagombáról, G. Lindau professzor tollából. Lengyelországból az els? világháború idejéb?l van híradásunk a teagombáról. Az els? világháború utáni években a teagomba használata tovább terjedt nyugat felé. Orosz és német hadifoglyok játszhattak nagy szerepet a kultúrák továbbadásánál. A `20-as évek közepén a teagomba Németországban szélesen elterjedt házi- és gyógyszer. Dr. Harms (1927) említi, hogy a teagomba Németország néhány területén, pl. a vesztfáliai iparterületen már igen elterjedt és különböz? elnevezésekkel, mint ”MoGü” vagy ”Fungojapon” árulták a gyógyszertárakban. Aztán a második világháború után a kombuchagombával kapcsolatos ismeretek hosszú id?re feledésbe merültek. Egyik oka ennek az lehetett, hogy a szükséges nyersanyagok – tea és cukor – a háborús id?k alatt hiánycikkek lettek, a másik pedig az, hogy a kémia diadalmenete a természetes népi szereket háttérbe szorította. Évek hosszú során keresztül ünnepelték a kémiai-szintetikus irányultságú gyógyászatot, vagyis az ún. ”hagyományos orvostudományt”. De egyre inkább kiderültek ennek a hátrányai. Ma a természetes gyógymódokhoz és szerekhez való visszatérés reneszánszát éljük, és a régi népi gyógyszerek egyre inkább tért hódítanak és érdekl?désre tartanak számot. Ezeknek az ?srégi népi szereknek, amelyek egyben élelmiszerek is (vagy túlél?szerek), egyike a kombucha teagombából erjesztett ital.
Ez megmagyarázza, hogy az ?srégi háziszer és a készítése iránti érdekl?dés majdnem robbanásszer?en ismét jelentkezett.

A kombuchaitalt mindenki saját maga elkészítheti otthon. Mivel a gomba állandóan növekszik, egy teagombalap egy darabkájával el lehet kezdeni és az egészséget segít? italforrás már pezseg is. Az elkészítés nem nehéz, ha az ember jól csinálja. Már ?sid?k óta a háztartásokban készítik a kombuchát és a teagombát az egyik család adja a másiknak – a barátság és a kölcsönös segítségnyújtás jeleként. A teagombának nagy az életereje, és nagy a regenerációs képessége. Ha nem rendelkezne ezzel a biológiailag nagy életer?vel, akkor nem maradt volna meg a kínai birodalomban több mint 2000 éve történt felfedezését?l a mai napig. A jól elkészített kombuchaital finom, pezsdít?, gyümölcsös íze nem megvetend?. Egy pohár kombucha, amelyben a szénsavbuborékok gyöngyöznek – igazi, egészséges szomjoltó.

A kombuchagombáról gazdag tapasztalati anyag gy?lt össze és számos tudományos munka létezik. Különösen az ázsiai országokban és Oroszországban, ahol évszázadok óta sikerrel használják természetes gyógyszerként is. Ezek az alkotórészek, mint a glükon- és glükoronsav, a tejsav, az ecetsav, valamint az életfontosságú C és a B csoportba tartozó vitaminok gyógyászati hatásáról beszélnek. A kombucha összetev?i a szervezet egészére hatnak és az anyagcserére jótékony hatású tulajdonságok a sejtmembránokban a normális állapotot mellékhatások nélkül helyreállítják és a jó közérzetet el?segítik. Ez különösen a mi korunkban nagyon fontos, amelyben olyan sok, a környezetb?l, a táplálékból és az ivóvízb?l származó káros befolyásnak vagyunk kitéve.

A kombucha javasolt f? felhasználási területei: méregtelenítés, salakanyagok kiürítése, sejtek er?sítése, a bels? sav-bázis egyensúly szabályozása, az immunrendszer er?sítése, anyagcsere harmonizálása, reumatikus panaszok, emésztési panaszok (az enyhe hashajtó hatást minden felhasználó igazolja), migrén (jelent?s sikerek), a bélflóra szabályozása, antibiotikus hatás. Jó hatásról számolnak be olyan emberek, akiknek a laborértékei jók, jóllehet egyáltalán nem érzik magukat egészségesnek, vagy pszichoszomatikus zavaraik vannak.
Mindezek ellenére a kombucha nem szabadságlevél az egészségtelen életmódra, nem tekinthet? csodaitanak. Az életvezetés alapvet? hibáit sohasem lehet egy készítmény segítségével kijavítani, akkor sem, ha annak valóban sok pozitív tulajdonsága van. Aki ezeket figyelembe veszi, az a kombuchát háziszerként és élelmiszerként használhatja, amelynek az egészségre kedvez? tulajdonságai vannak. Az er?teljes, igazi élelmiszerek közé tartozik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy stabilizálódjon az egészség fenntartásához és helyreállításához szükséges védekez?er?.

Varga Terézia dietetikus (irodalmi kutatás alapján)

MDOSZ  2003/3