Hősgomba”, ”Köszvénymedúza”, ”Hosszú élet gombája”, ”Csodagomba”, teagomba, gombabor, ”tea-kvasz” és folytathatnánk a sort, de ezek az elnevezések mind a nálunk  kombuchaként ismertté  vált természetes élelmi anyagot jelentik. Az orvostudomány történetéből tudjuk, hogy már időszámításunk előtt 2000 évvel a régi kínai Csindinasztiában intenzíven dolgoztak a gombák kutatásán, ahol a cél a ”hosszú élet” csodaszerének megtalálása volt.

A kombucha besorolása nem egyértelmű. A köztudatban egyszerűen gombaként ismert, pedig az élesztősejteknek más mikroorganizmusokkal (baktériumokkal) alkotott szimbiózisa, amely a Bacterium xylinumból – amelybe a Saccharomyces való élesztőgombák fészekszerűen beágyazódnak – alkot kocsonyás anyagot.
A kombucha lapos, rugalmas, többnyire fehéresszürke vagy barnás korong, majdnem úgy néz ki, mint egy vastag, zsíros palacsinta. Az ital előállításához fekete, vagy zöld, vagy gyógyteából álló, cukrozott tápoldatot készítenek, amelybe belehelyezik a teagombát. Az erjedési és oxidációs folyamat alatt a gomba hatására a teaoldatban egymásután és egymás mellett bonyolult reakciók (asszimilációs és disszimilációs folyamatok) játszódnak le. Eközben a teagomba értékes anyagokat állít elő, amelyek belekerülnek az italba: glükoronsav, B 1 -, B 2 -, B 3 -, B 6 -, B 12 – és C-vitamin, valamint folsav és jobbra forgató (L+) tejsav, aminosavak, enzimek, antibiotikus anyagok és kis mennyiségű alkohol. Az alkoholtartalom átlagosan 0,5%. Ez annyi, mint amennyi az alkoholmentes sörben vagy néhány gyümölcslében van. A keletkező szénsav az italnak kellemes, üdítő jelleget ad. A cukor a mikroorganizmusoknak tápanyagul szolgál, úgymond azok ”falják fel” és messzemenően az ital alkotórészeibe alakítják át, valamint az új gomba növekedéséhez van rá szükségük. A gomba állandóan növekszik. A gombalemez először a tea teljes felületén szétterjeszkedik, aztán megvastagodik. Ha az ember helyesen kezeli a gombát, akkor gyarapodik, növekszik és tulajdonosát egész életen át elkíséri.
Vannak, akik szerint a kombucha zuzmó. Ezt a besorolást megkérdőjelezi az, hogy a zuzmó algák és gombák életközössége és az algákra jellemző fotoszintézisnél a klorofill felépítéséhez fényre mint energiaforrásra van szüksége, ezzel szemben a kombucha sötétben is jól fejlődik, mivel nem tartalmaz a zuzmókra jellemző algaösszetevőt.

Alapos vizsgálatok kimutatták, hogy a kombucha sok más, nem könnyen meghatározható antibiotikus hatású anyag mellett mindenekelőtt glukoronsavat, B1 -, B2 -, B3 -, B6 – és B12 -vitaminokat, valamint folsavat és jobbra forgató vagy más néven D-tejsavat (+) termel.

A D-tejsav (+) (jobbra forgató) hiánya az élelemben a sejtlégzés elakadásához, az erjesztéses cukorlebontáshoz és a szövetekben a D-L-tejsav keletkezésére vezet.-A kétféle tejsav (balra forgató (-) és jobbra forgató (+), vagyis D- és L-tejsav) 1:1 arányú keverékeit (amelyek egymás csavarodási irányát kiegyenlítik) racemátoknak nevezik. Ezek a racemátok különösen kedveznek a ráknak, ill. lehetővé teszik a rák létrejöttét. Érdekesség, hogy rákos betegeknél nagyobb a pH-érték, mint 7,56, míg a ”rákmentes” szervezetek 7,5 alatti pH-értékkel rendelkeznek. A jobbra forgató D-tejsavval kapcsolatos kutatásokból az látszik, hogy ez a tejsav a rákos betegek szöveteiben majdhogy soha nem fordul elő. A jobbra forgató, vagyis D-tejsavban gazdag élelmiszerek, a fizikai munka, az izomedzés, a szauna stb. a salakanyagok kiválasztása mellett ennek a tejsavnak a felszabadulását is lehetővé teszik és ezzel lefelé szabályozzák a vér pH-értékét. A vénás vér sorozatos mérései azt mutatták, hogy a kombuchaital a pH-értéket észrevehetően a savas irányba tolja.
A glükoronsav az egészséges májban kielégítő mértékben keletkezik és ma még szintetikusan alig állítható elő. Megköti a májban a test saját anyagcseremérgeit és a testbe bekerült testidegen környezeti mérgeket, amelyek az epén keresztül a bélbe és a vesén keresztül a vizeletbe kerülnek. A glükoronsav által megkötött mérgeket a bél és a vizeletkiválasztó rendszer nem tudja újból felszívni. Így a glükoronsav rendkívül fontos méregtelenítő funkcióval rendelkezik. Az egészséges szervezet normális körülmények között kielégítő mértékben állítja elő ezt a májban, ezért általában biztosított az elegendő méregtelenítés. Kritikussá akkor válik a helyzet, ha a környezetben túl sok a méreganyag, valamint ha a szervezet túl sok mérget termel a saját anyagcseréje folytán.

Ezenkívül nagy a jelentősége annak, hogy a glükoronsav kötött formában sok fontos poliszacharidnak az építőnyaga, mint a hialuronsav (a kötőszövet építőanyaga), a kondroitinnszulfát (a porcok építőanyaga), a mukoitinnszulfát (a gyomornyálkahártya és a szembeli üvegtest építőanyaga) és a heparin. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a kombuchát nagy sikerrel alkalmazzák kötőszöveti gyengeségeknél, artrózisnál (nem gyulladásos ízületi betegség), artritisznél (ízületi gyulladás), gyomornyálkahártyakárosodásnál és a szem üvegtestjének betegségeinél. Trombózisnál és tromboflebitisznél is segít. A kombucha antibiotikus összetevője az uzninsav. Ennek erős antibakteriális hatása van, részben még a vírusokat is megöli. (Az uzninsav di-benzofurán-származék. )

Kínából és Japánból kiindulva a teagomba az egész kelet-ázsiai térségben elterjedt. Így ismerte és kedvelte meg az orosz nép. Onnan elkerült a keletnémet területekre. 1913-ban jelent meg az első német nyelvű tudományos publikáció a teagombáról, G. Lindau professzor tollából. Lengyelországból az első világháború idejéből van híradásunk a teagombáról. Az első világháború utáni években a teagomba használata tovább terjedt nyugat felé. Orosz és német hadifoglyok játszhattak nagy szerepet a kultúrák továbbadásánál. A `20-as évek közepén a teagomba Németországban szélesen elterjedt házi- és gyógyszer. Dr. Harms (1927) említi, hogy a teagomba Németország néhány területén, pl. a vesztfáliai iparterületen már igen elterjedt és különböző elnevezésekkel, mint ”MoGü” vagy ”Fungojapon” árulták a gyógyszertárakban. Aztán a második világháború után a kombuchagombával kapcsolatos ismeretek hosszú időre feledésbe merültek. Egyik oka ennek az lehetett, hogy a szükséges nyersanyagok – tea és cukor – a háborús idők alatt hiánycikkek lettek, a másik pedig az, hogy a kémia diadalmenete a természetes népi szereket háttérbe szorította. Évek hosszú során keresztül ünnepelték a kémiai-szintetikus irányultságú gyógyászatot, vagyis az ún. ”hagyományos orvostudományt”. De egyre inkább kiderültek ennek a hátrányai. Ma a természetes gyógymódokhoz és szerekhez való visszatérés reneszánszát éljük, és a régi népi gyógyszerek egyre inkább tért hódítanak és érdeklődésre tartanak számot. Ezeknek az ősrégi népi szereknek, amelyek egyben élelmiszerek is (vagy túlélőszerek), egyike a kombucha teagombából erjesztett ital.
Ez megmagyarázza, hogy az ősrégi háziszer és a készítése iránti érdeklődés majdnem robbanásszerűen ismét jelentkezett.

A kombuchaitalt mindenki saját maga elkészítheti otthon. Mivel a gomba állandóan növekszik, egy teagombalap egy darabkájával el lehet kezdeni és az egészséget segítő italforrás már pezseg is. Az elkészítés nem nehéz, ha az ember jól csinálja. Már ősidők óta a háztartásokban készítik a kombuchát és a teagombát az egyik család adja a másiknak – a barátság és a kölcsönös segítségnyújtás jeleként. A teagombának nagy az életereje, és nagy a regenerációs képessége. Ha nem rendelkezne ezzel a biológiailag nagy életerővel, akkor nem maradt volna meg a kínai birodalomban több mint 2000 éve történt felfedezésétől a mai napig. A jól elkészített kombuchaital finom, pezsdítő, gyümölcsös íze nem megvetendő. Egy pohár kombucha, amelyben a szénsavbuborékok gyöngyöznek – igazi, egészséges szomjoltó.

A kombuchagombáról gazdag tapasztalati anyag gyűlt össze és számos tudományos munka létezik. Különösen az ázsiai országokban és Oroszországban, ahol évszázadok óta sikerrel használják természetes gyógyszerként is. Ezek az alkotórészek, mint a glükon- és glükoronsav, a tejsav, az ecetsav, valamint az életfontosságú C és a B csoportba tartozó vitaminok gyógyászati hatásáról beszélnek. A kombucha összetevői a szervezet egészére hatnak és az anyagcserére jótékony hatású tulajdonságok a sejtmembránokban a normális állapotot mellékhatások nélkül helyreállítják és a jó közérzetet elősegítik. Ez különösen a mi korunkban nagyon fontos, amelyben olyan sok, a környezetből, a táplálékból és az ivóvízből származó káros befolyásnak vagyunk kitéve.

A kombucha javasolt fő felhasználási területei: méregtelenítés, salakanyagok kiürítése, sejtek erősítése, a belső sav-bázis egyensúly szabályozása, az immunrendszer erősítése, anyagcsere harmonizálása, reumatikus panaszok, emésztési panaszok (az enyhe hashajtó hatást minden felhasználó igazolja), migrén (jelentős sikerek), a bélflóra szabályozása, antibiotikus hatás. Jó hatásról számolnak be olyan emberek, akiknek a laborértékei jók, jóllehet egyáltalán nem érzik magukat egészségesnek, vagy pszichoszomatikus zavaraik vannak.
Mindezek ellenére a kombucha nem szabadságlevél az egészségtelen életmódra, nem tekinthető csodaitanak. Az életvezetés alapvető hibáit sohasem lehet egy készítmény segítségével kijavítani, akkor sem, ha annak valóban sok pozitív tulajdonsága van. Aki ezeket figyelembe veszi, az a kombuchát háziszerként és élelmiszerként használhatja, amelynek az egészségre kedvező tulajdonságai vannak. Az erőteljes, igazi élelmiszerek közé tartozik, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy stabilizálódjon az egészség fenntartásához és helyreállításához szükséges védekezőerő.

Varga Terézia dietetikus (irodalmi kutatás alapján)

MDOSZ  2003/3