A közönséges gyömbér (Zingiber officinale) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozik. Lágy szárú, egyszik?, ével? növény, méteres magasságot is elér? leveles hajtásokat fejleszt, míg a virágzatai 2–2,5 m-esek is lehetnek. A talajban kúszó gumós gyöktörzse (rizómája) agancsszer?en elágazik, s ennek feldarabolásával szaporítható.
A gyömbérgyökeret legalább ötezer éve használják f?szerként és gyógyszerként Kínában és Indiában, s háromezer éve termesztik Dél-Ázsia nedves, trópusi vidékein. Az ?si szanszkrit és kínai írások már megemlékeznek róla. Tudományos neve a „szarv alakút” jelent? „singabera” szanszkrit szóból ered. A XV–XVI. században jutott el a világ minden tájára, így Európába is. Legismertebb a hámozatlan, fekete (barbadosi) gyömbér és a hámozott, fehér vagy arany (bengáli) gyömbér.
A drog, vagyis a f?szer maga a gyöktörzs, amely csíp?sen kesernyés zamatú, citromra emlékeztet? íz?. Jellegzetes ízét és illatát az illóolajok (zingiberén és bizabolén), a gingerolok (metil-gingerol és gingerol) és a sogaolok okozzák. F? hatóanyaga a zingiberén (monociklikus szeszkviterpén), amely átlagosan 60%-ban, maximálisan 70%-ban alkotja az illóolajat, továbbá a zingiberol és a bizabolén. Ezenkívül 5% ásványi anyagot, hidrofahéjsav- és hidrobenzoesav-származékokat, lipideket, glükolipideket, antociánszármazékokat, keményít?t, cukrot, gyantát (gyömbéralkoholokat, cingeront, gingeolt) és szerves savakat (pl. limonénsavat) tartalmaz.
Száz gramm nyers gyömbér energiatartalma – az USDA adatbázisa szerint – 80 kalória (335 kJ), s 17,8 g szénhidrátot, 1, 8 g fehérjét és 0,7 g zsírt tartalmaz. Megemlítend? C-vitamin– (5 mg/100 g) és B6-vitamin-tartalma (0,2 mg/100 g). Az ásványi anyagok közül els?sorban kálium (415 mg/100 g), magnézium (43 mg/100 g), réz és mangán (0,2-0,2 mg/100 g) van benne. Száz gramm gyökér kalciumból 16 mg-ot, foszforból 34 milligrammnyit, míg nátriumból 13 mg-ot tartalmaz.
A gyömbér a XVI. században jelent meg a füveskönyvekben. A Német Gyógyszerkönyv 1997-ben vette fel hivatalos drogjai közé. A drog gyógyászati alkalmazásai a hányás elleni, a gyulladáscsökkent? és a gyomorvéd? (görcsoldó, szélhajtó) hatásra vezethet?k vissza. Csökkenti a nyálkahártyák ingerl?dését, így hörghurut kezelésére is beválik. Enyhíti az emésztési zavarok tüneteit (enyhe gyomorrontást, puffadást), de émelygésnél, hányingernél is hasznunkra lehet. Jó emésztésserkent? és étvágyjavító hatású. Állatokon, valamint embereken végzett kísérletek egyaránt bizonyították, hogy ginerol és sogaol nev? hatóanyagai révén a gyömbér is hatásos növényi véralvadásgátló, fokozza a vérkeringést, s általános élénkít? hatású. Az ázsiai orvoslásban „melegnek” számít, azaz forróságot, tüzet visz a testbe, ezzel serkenti a nemi szerveket. Afrodiziákumként rózsával és korianderrel együtt a leghatékonyabb.
Önálló ételként is fogyasztható savanyítva (ilyen a szusi mellé felszolgált szeletelt gyömbér, a „gari” vagy „soga”), édes szirupban konzervált vagy kandírozott formában. Kínában cukorral f?zve bonbon készül bel?le. Az illat- és lik?ripar is szívesen használja.
A gyömbér (kínaiul: jiang) a kínai ételek egyik legfontosabb ízesít?je. Konfuciuszról azt tartják, hogy minden étkezéskor evett gyömbért. A híres kínai „ötf?szer-keverék” egyik elengedhetetlen alkotóeleme. Szintén alkotóeleme a japán „sicsimi”-nek (hétíz? paprikának) a paprikák, a japán bors és a szezámmag mellett, s a miszoleveshez is nélkülözhetetlen.
F?szerként az indiai, a maláj és a kínai konyha régóta alkalmazza húsok, nehezen emészthet? ételek ízesítésére, de csirke- és halételek (lazac és édesvízi halak) f?szereként is pikáns ízhatások érhet?k el vele. Európában leggyakrabban sütemények (mézeskalács, keksz, muffin, gyümölcskenyér), forralt bor, lik?rök, pálinkák és keleti ételek alkotórésze, de min?ségi étcsokoládét és trüffelgolyót is ízesítenek gyömbérrel. Jól illik a süt?tökhöz, a sárgarépához (krémlevesek formájában), s?t, az almához, a narancshoz, a körtéhez és a szilvához is. A mézzel ízesített gyömbéres tea vagy kávé is jó élettani hatású.
Rokonai is kellemes íz?ek: a kurkuma (indiai sáfrány) szintén f?szer?rleményként kapható az üzletekben. Világosabb szín?, kevésbé dundi és pikánsan csíp?s íz? a galanga vagy kínai gyömbér. Az erdei (közönséges) gyömbérgyökér (Geum urbanum L.) a rózsafélék családjába tartozó, erd?kben, cserjésekben és ligetekben el?forduló ével? növény, amelyet vadgyömbérnek, szegf?szagú gerelynek, erdei szegf?nek és szentbenedekf?nek is neveznek.
A gyömbérsör (ginger ale) – neve ellenére – nem tartalmaz alkoholt, kizárólag gyömbérgyökér, cukor és víz felhasználásával készül. A „sör” elnevezést a f?zési folyamatról kapta. A gyömbérsör az 1700-as évek közepének Angliájából ered, ahonnan világhódító útra indult, s nagy mennyiségben szállították az Újvilágba is. Manapság Ausztráliától a Karib-szigeteken át Latin-Amerikáig ez az ital népszer?bb, mint az ismert üdít?italok.
Forrás: Új Diéta, Kovács Ildikó dietetikus