Elvégezték az els?, sikeres beavatkozást a hagyományos kombinált gyógyszeres kezeléssel nem gyógyítható magas vérnyomással küzd? betegnél a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Kardiológiai Intézetében – közölte az intézet igazgatója csütörtökön az MTI-vel.

    Édes István professzor tájékoztatása szerint a hatékony eljárással csökkenthet? a kockázata olyan, magas vérnyomáshoz köthet? kórállapotoknak, mint a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa, a vakság vagy a szív- és veseelégtelenség.
Az egyetemi tanár elmondta: a vese beidegzésének roncsolása hatékonyan csökkenti a vérnyomást. Az Európa több nagy gyógyító centrumában már bevezetett új eljárás lényege, hogy a vese beidegzését hatékonyan és biztonságosan megszakítják egy rádiófrekvenciás energialeadással m?köd? katéterrel.
Az eljárással kiváltható a korábbi, sebészi úton történt idegroncsolás (sympathectomia), amely hatékony, de er?sen invazív, m?téti kockázattal, sebfájdalommal járó beavatkozás – f?zte hozzá a kardiológiai intézet igazgatója.
Sz?k Tibor, a beavatkozást végz? egyetemi adjunktus az eljárás részleteit ismertetve rámutatott arra: a veseartéria beidegzésének roncsolását kórházi körülmények között, katéteres laboratóriumban végzik helyi érzéstelenítéssel, a combi ver?ér megszúrásával.
Tájékoztatása szerint egy speciális katéterrel érik el a vesever?eret röntgensugár alatt. Mindkét vese ver?erében a katéterrel több pozícióban rádiófrekvenciás energia segítségével az érfalon keresztül égetik el az ér körüli idegfonatot. Az egyórás beavatkozást követ?en 24 óra kórházi megfigyelés szükséges. Az eljárás szöv?dmény lehet?sége csekély, az egyéb katéteres vizsgálatokhoz hasonló – mondta Sz?k Tibor
Hozzátette: a beavatkozást olyan, magasvérnyomásos betegeknél lehet alkalmazni, akiknek a vérnyomását három vagy több vérnyomáscsökkent? gyógyszerrel sem sikerül egy adott érték alá csökkenteni.
Csanádi Zoltán egyetemi docens, a helyi szívelektrofiziológiai laboratórium vezet?je az els? sikeres beavatkozás kapcsán hangsúlyozta, az eljárással a betegek életmin?sége jelent?sen javul, a súlyos és költséges kezelést igényl? szöv?dmények csökkennek, és nem utolsósorban a gyógyszerköltségek is egyértelm?en mérsékl?dnek.