Fenyőrügyszirup, a természetes köptető

Még tavaly nyáron találtam az interneten több – nagyjából egyforma – fenyőrügyszirup receptet, és már akkor eldöntöttem, hogy ilyet én is akarok. Alapvetően háromféle módszert láttam, amelyből én most csak az egyik fogom bemutatni, a másikat talán majd jövőre. 🙂 Ez pedig a hidegen, főzés nélkül, minimális mennyiségű víz hozzáadásával készülő, csak cukrot és fenyőrügyeket tartalmazó módszer lesz, amelyet a pár napja közzétett orgonaszirup esetében is használtunk. A lényege ennek a módszernek, hogy a kristálycukor azon tulajdonságát használjuk ki, hogy elvonja környezetétől a vizet. Így ha friss növényi részeket cukorral megszórva lezárt üvegbe teszünk, akkor rövid időn belül a cukor elkezdni kiszívni a növényből a nedvességet, aminek köszönhetően a cukor elkezd olvasni, majd sziruposodni.

A fenyőrügyszirup nem szörp, és élvezeti értéke szerintem nem sok van. Bár az íze különleges, és rossznak egyáltalán nem mondanám, semmiképp sem nevezném a nyári piknik hűsítő italának a belőle készült szörpöt. Akkor mi értelme? A fenyőrügyben lévő anyagok kiváló nyákoldó hatásúak, így a belőle készített szirup nagyon jó szolgálatot tehet a téli megfázások idején, mint természetes köptető. Ezen felül igen magas a C-vitamin tartalma, valamint a tűlevél tartalmaz gyantát, cserzőanyagokat, ásványi anyagokat, B2-, K-vitamint, karotinoidokat, illóolajokat. A mézzel készülő változat valószínűleg sokkal egészségesebb a cukrosnál, de azt majd jövőre máskor mutatjuk be.

Hozzávalók a fenyőrügysziruphoz:
– 1 kg kristálycukor
– 4 doboz fenyőrügy
– csapvíz

Fenyőrügy szirup elkészítése:

Mivel gyógyhatású készítményt szeretnénk készíteni, a főzéses módszer szóba sem jöhet, hiszen a hő hatására rengeteg egészséges dolog lebomlik, az illóolajok egy része távozik. Ezért választottuk a hideg módszert. Ehhez nem kell más, mint egy 1.7 literes befőttes üveg. Az aljára szórjunk egy kis cukrot, majd kezdjünk el bele rétegezni: fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor, fenyőrügy, cukor… és ezt egészen addig, míg el nem fogy a cukor. A fenyőrügy mennyisége elsőre túl sok lesz, nagyjából a feltüntetett mennyiség fele fér az üvegbe egyszerre, így a begyűjtést is érdemes legalább két, de inkább három részben végezni. Elsőre két negyed, majd egy negyed, és végül ismét egy negyed mennyiségnyi rügy. A cukor ugyanis ahogy szívja ki a fenyőrügyekből a nedvességet, úgy csökken a térfogata is az üvegben, ezért menet közben lehet mindig hozzátölteni. Szóval, rétegezzük be az üvegbe a cukrot és a fenyőrügyeket, zárjuk le az üveget, és tegyük szoba hőmérsékletű helyiségbe, ahol nem éri közvetlen napfény, mert az UV sugarak hatására is károsulnak a növényi részek, és megbarnulhat az egész.

Pár nap múlva – ahogy már írtuk – látni fogjuk a térfogatcsökkenést. Ekkora a rügyek megfakultak, összeestek, itt az ideje, hogy frisseket adjunk hozzá. Ha megvan, keverjük össze, ahogy tudjuk, majd ismét zárjuk le, és hagyjuk pihenni. Ha a nem olvad megfelelően a cukor, lehet adni hozzá egy kevés (kb 0.5-1.5 dl) vizet, hogy jobban beinduljon a folyamat. Amikor úgy látjuk, hogy a fenyőrügyek mind megfakultak, és már szépen besziruposodott, akkor szűrjük le, és töltsük üvegekbe. Nem kell forralni, nem kell dunsztolni, és még csak tartósítószer sem kell bele, hiszen olyan tömény cukorszirupot készítettünk, hogy abban semmilyen mikroba nem képes elszaporodni. Azonban a tetején meg tud penészedni, ugyanis az üvegben mindig marad valamennyi oxigén.

Ezért bár kimondottan nem főzzük a szirupot, de ha hosszú hónapokra szeretnénk eltenni, akkor tartósítani kell. Mivel nem vagyunk hívei a tartósítószereknek, ezért az a legjobb, ha hőkezeljük. Ehhez vegyünk egy lábast, annak az aljára tegyünk egy konyharuhát, az üvegek kupakjait lazítsuk meg úgy, hogy kényelmesen ki tudjon jönni a levegő, majd az üvegeket szépen sorban tegyük a lábasba. Öntsük háromnegyedig vízzel a lábast, majd lassú tűzön forraljuk fel, majd tartsuk forrásban addig a vizet, míg az üvegekben lévő szirupban is el nem kezdenek intenzíven mozogni a buborékok. Ezt követően zárjuk le alatta a tüzed, szorítsuk rá az üvegekre alaposan a kupakokat, majd hagyjuk szépen lassan ebben a vízben kihűlni. Így egyrészt valamelyest csírátlanítottuk a szirupot, másrészt mire kihűlnek, légritka tér (vákuum) keletkezik az üvegekben, amely megakadályozza a mikrobák elszaporodását. Így már a spájzban tárolhatjuk őket minimum akár egy évig is. Sajnos ez esetben a vitamin tartalma a szirupnak jelentősen csökkent. Ha ezt a folyamatot kihagynánk inkább, akkor hűtőben kell tárolni, ahol pár hónapig biztosan kibírja…



Ha azt látnánk, hogy a leszűrt szirupban van még kristályos állapotban cukor, akkor meglangyosíthatjuk (max. 30-40 fokra), és folyamatos kevergetéssel megpróbálhatjuk rábírni a cukorkristályokat az olvadásra. ha nem sikerül, apránként (egyszerre max 0-5 dl) víz hozzáadásával segíthetünk neki. Ezt követően zárjuk le az üvegeket, és mehet a spájzba a téli időkre…

Mindenkinek kellemes szirupkészítést kívánunk… 🙂

Írta: Medve Zsolt

Forrás:  eztfaldfel.blogspot.hu