Egyéb elnevezései: havasi meggy, havasi meggykoró, kukajsza, kukujza, kukojsza, molabogyó, afinya,

A hangafélék családjába tartozó, nagyobb tömegekben Sopron és Vas megye, kisebb állományokban a Mátrában, a bükkben, a Hegyalján, valamint Zala és Somogy megye nyirkos, savanyú talajú erd?iben term?, 20-40 cm magas, dúsan elágazó cserje. Ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórt állásúak, vékonyak, 2-3 cm hosszúak, ellipszis alakúak vagy tojásdadok, hegyesek, aprón f?részfogasak. Virágai a levelek hónaljában egyenként fejl?dnek, pártájuk gömbös, korsó alakú, vöröseslila szín?, a párta cimpák hátragörbültek. Bogyótermései borsónyiak, kékesfekete szín?ek, hamvasak, csúcsukon lapítottak, sokmagvúak, levük sötétbíbor szín?. Ízük kellemes, savanykásan édes. A cserje május – júniusban virágzik, termése augusztus folyamán érik.

Hatóanyag: cseranyag, glukokinin, arbutin, mangán, króm, antocianin(mirtilin), A-vitamin, B-vitamin, C-vitamin, oxálsav,

Alkalmazás:
bels?leg:
– hasmenésre (f?ként a termésdrog),
– farkasvakságra (f?ként a termésdrog),
– szembevérzésre,
– cukorbetegség érszöv?dményeire,
– érsz?kületre,
– érelmeszesedés gátló hatású,
– vércukorszint csökkent? (f?ként a levéldrog),
– húgyúti fert?tlenítésre (f?ként a levéldrog),

Mellékhatás: Cseranyagtartalma miatt tartósan nem adható, termésének adagolása veseköves betegeknél nagy odafigyelést igényel.

Teájának elkészítése és adagolása: 3 ev?kanál szárított bogyót fél liter vízben 10 percig f?zzük, sz?rjük. Fogyasztása három részre elosztva javasolt.