Illóolajok a gyógyításban:a teafaolaj

Mágikus kezdetek

A legenda szerint a bundjalung nép gyönyörű hercegnőjének Eelemaninak el kellett hagynia népét és igaz szerelmét hogy hosszú út után megérkezzen a partvidékre. Az út veszélyes,  az erdők ismeretlenek voltak számára és tudta, hogy a visszatérés nehéz lesz segítség híján. Eelemani természetesen nem volt közönséges hercegnő, beszélni tudott a föld és a bolygók isteneivel akiktől különleges magvakat kapott amiket el kellett szórnia útja mentén.

tea-tree (1) A földre zuhanó magvak azon mód gyökeret eresztettek a termékeny nedves talajon, hajtást növesztettek és repültek a napfény felé. Törzsük fehér foszló kérge messziről kitűnt a többi fa közül, éjszaka pedig visszaverte a Hold fényét és mint egy térkép mutatta Eelemani útjának nyomát. Eelemani biztonságba érezte magát mert tudta hogy az istenek vigyázzák   a  fák pedig visszavezetik népéhez.

Eelemani fái virágoztak és a bundjalung emberek az idők folyamán megismerték mágikus tulajdonságait amelyke védték őket a fertőzések és bőrbetegségek ellen.

Ausztrália őshonos lakossága azután különböző módon használta a hagyományos orvoslásban a teafa erejét: beszívta a zúzott levelekből párolgó olajokat ha megfázott vagy köhögött, alkalmazta az összezúzott leveleket mint kötést a sebeire, vagy a belőle készült főzettel borogatta a kisebb sebeket horzsolásokat, csípéseket. Az egyik olyan területet amelyen hatalmas teafa erdőségek találhatók az ausztrálok úgy nevezik Bungawalbyn vagyis gyógyító föld.

Az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége megfigyelte, hogy az ausztrál őslakosok a fa leveleiből teát, illetve fűszeres söritalt készítettek. A levelek főzetét a tea helyettesítésére használták, ezért a növényt az angolok teafának (tea tree-nek) nevezték el. Amiről tehát aszó lesz az az Ausztrál teafa (Maleluca alternifolia)

A teafaolaj a teafa leveleiből vízgőz-desztillációjával készült esszencia. Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen. Meleg, fűszeres, kámforos fejillattal és átható, orvosságos aljegyekkel rendelkezik. A feldolgozás során a víz állagához hasonló, áttetszően tiszta és a világos sárga közötti színű olajat nyernek, melynek rendkívüli fertőtlenítő hatása van. 70 kg növényi anyagból 1 kg illóolaj készül. Olajának gyógyító tulajdonságát fő alkotórésze  a terpinen-4-ol hatóanyag adja, de több mint 100 másik természetes összetevő együttesen alakítja ki a teljes hatást. Emiatt a sokszínűség miatt szintetikus úton előállítani lehetetlen, az viszont sűrűn előfordul hogy más illó olajokkal keverve hamisítják.
Ausztráliában gyógyszerként tartják számon. Fő terápiás tulajdonságai: gomba-, baktérium- és vírusölő, fertőzésgátló, hegesítő, köptető, immunrendszert serkentő, stimuláló.

A teafaolaj története

A teafaolajjal kapcsolatos klinikai kísérleteket az 1920-as években egy sydney-i vegyész Arthur Penfold  kezdte meg, és az eredmények messze felülmúlták a várakozásokat.  Antibakteriális hatása 11-13 x nagyobb volt mint az akkoriban elterjedt fertőtlenítőé a fenolé volt, miközben az  alkalmazhatósága sokkal biztonságosabb. Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére – természetes antibiotikumként, antiszeptikumként – használták, mégpedig igen jó eredménnyel. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.

1990-ben tudományos kutatócsoport alakult  Tom Riley docens vezetésével (University of Western Australia), amely módszeresen kezdete vizsgálni az olaj hatékonyságát még olyan ellenálló baktériumok esetén is mint az MRSA amely már abban az időben megvetette lábát a kórházi osztályokon, szinte kiírthatatlan, és nem érzékeny a szintetikus antibiotikumokra.Néhány további  példa

  • Propionibacterium acnes, ami az akne fő okozój
  • Escherichia coli (E. coli) és a Staphylococcus aureus (ételmérgezések ,sebfertőzés)
  • Malassazia furfur, egy gombás fertőzés amely  seborrhoeás dermatitist okoz  a faggyú gazdag területeken a fejbőrön (korpásodás), az arcon  és a testen
  • dermatophytes és más fonalas gombák amelyek helyi fertőzéseket okoznak a bőrön
  • Candida fajok és a Saccharomyces cerevisiae, amelyek nőgyógyászati ​​fertőzéseket eredményeznek, az emésztési traktus problémáit,  bőrpírt és viszketést a bőrön;
  • Staphylococcus és a Streptococcus fajok amelyek az  impetigot okozzák, a nyers, viszkető felületes bőrfertőzést;
  • az is kiderült, egy egész sor szájüregi baktérium érzékeny a teafaolajra: Actinomyces, Branhamella, Capnocytophaga, Clostridium, Eikenella, Fusobacterium, Haemophilus, Lactobacillus, Neisseria, Peptostreptococcus, Porphyromonas, Prevotella, Stomatococcus, Streptococcus és Veillonella, amelyek  kellemetlen leheletet, dentális plakkot, fogszuvasodást, ínygyulladást és  periodontitist okozhatnak 

A jó hír pedig az, hogy a teafa olaj kis higításban is megfelelően hatékony, a bőr normál flórájának egyensúlyát viszont nem zavarja. ( Nem utolsó szempont ha összehasonlítjuk egyéb kéz és bőrfertőtlenítő szerek hatásával.) Mindez azt jelenti nyugodtan hozzáadhatjuk általánosan használt kozmetikai készítményeinkhez: a  folyékony  szappanból fertőtlenítő kézmosó lesz , a samponból pedig jó hatású korpa ellenes készítmény.
A teafaolajat a ’80-as évek elején kezdték a nőgyógyászatban is alkalmazni. Használata különösen a vagina gombás fertőzése (candida albicans) és gyulladása (trichomonas vaginalis) esetében sikeres.
Széleskörű alkalmazása az olaj két egymással szorosan összefüggő tulajdonságán alapul:

  • Elpusztítja a betegséget terjesztő mikroorganizmusokat, baktériumokat és a gombát.
  • Fenti hatásával egyidejűleg pozitívan befolyásolja az ember immunrendszerét, azaz a szervezet védekező képességét az egészséget fenyegető kórokozókkal szemben.

A fajok közül az Ausztráliában honos igazi teafa bír a legnagyobb jelentőséggel. További, a növényi drog- és illóolajnyerés szempontjából fontos fajok például az ezüstös kajeputfa és a niaoulifa.
Az utóbbi évtizedekben a leveléből nyert illóolajokat már az európai fitoterápiában és kozmetológiában is széles körben használják. A modern fitoterápiában a teafaolajat antimikrobális, immunerősítő, köptető, hurutoldó/váladékoldó, gyulladáscsökkentő és egyéb hatásai miatt bőrfertőzésekben (pl. akne, lábgombásodás), légúti megbetegedésekben (pl. orrmelléküreg-gyulladás), a szájüreg gyulladásos folyamataiban (fogíny- és szájnyálkahártya-gyulladás, szájpenész), gyomor- és bélfertőzésekben, emésztési zavarokban (fokozott bélgázképződés, gyomor- és alhasi görcsök), a hüvely gombás fertőzéseiben (candidiasis), valamint húgyúti fertőzések kezelésében alkalmazzák, részben önmagában, részben kombinációs készítmények (inhaláló-szerek, légzéskönnyítő mellkasi kenőcsök, reuma kenőcsök, bedörzsölő-szerek, tinktúrák, oldatok, kapszulák, kúpok) alkotórészeként.
A teafaolaj nemcsak gomba-, baktérium- és vírusölő tulajdonsága miatt kedvelt, hanem azt is igen nagyra becsülik, hogy nem károsítja sem a szöveteket, sem a nyálkahártyát, hígítás nélkül is használható, a vizsgálatok szerint csak igen kis százalékban fordul elő irritáció. Sőt jótékony hatással van a sejtek fejlődésére, megújulására. Enyhén zsibbasztó, ezért fájdalomcsillapító hatású is, mely kiváló a sebek gyógyításánál.

A teafaolaj hasznos tulajdonságai és alkalmazhatósága

  • Általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is.
  • Gombás fertőzések (hüvelygombára, lábgombára, húgyúti fertőzések), fekélyek, gyulladások gyógyszere (szájfekély, fogínygyulladás, fogfájás).
  • Bőrbetegségekre, leégésre, pattanásokra, vágásokra, sebekre, rovarcsípésre, pikkelysömörre.
  • Légúti betegségek tüneteit enyhíti: asztma, hörghurut, megfázás, köhögés, fülfájás, torokfájás, mandula-, és gégegyulladás. Oldja a nyálkát, kiüríti a váladékokat.
  • Erősíti a szervezet ellenálló képességét, megnyugtat, erőt ad, segíti a logikus gondolkodást és a koncentrálóképességet.

Próbáljunk meg 100% eredeti olajat vásárolni- hamisítják!