Csipkebogyó-galagonya házi bor – aki gyűjtöget nem ok nélkül teszi

bor1Az idén többféle gyümölcsbort is készítettünk (piros díszalma hibridb?l készült vörös almaborf?szeres birsalmabor). Közben eljött a csipkebogyó és a galagonya szezonja. Én pedig eldöntöttem, hogy ezekb?l is készíteni fogunk valamit. Els? körben a csipkebogyólekvárra gondoltam, de megmondom ?szintén, hogy amikor a csipkebogyó tisztításáról olvastam, elment t?le a kedvem. 🙂 Miközben azt keresgéltem, mit lehetne még készíteni galagonyából és csipkebogyóból, akkor találtam rá egy blogra (Kis birtokunk), ahol a csipkebogyóborról írtak. Rögtön megtetszett, és mivel amúgy is nyakig ülünk a borkészítésben, elhatároztam, hogy ezt fogom elkészíteni azzal a különbséggel, hogy nem tisztán csipkebogyó lesz az alapanyag, hanem csipkebogyó és galagonya keveréke, mert hogy mind a kett? egy id?ben érik nagyjából. Vettük hát a túrabakancsot, és elindultunk beszerezni az alapanyagot. Aki eddig is olvasott minket, az már tudhatja, hogy igyekszünk vagy termel?kt?l beszerezni az alapanyagokat, vagy pedig addig járjuk az erd?ket, mez?ket, réteket, míg nem találunk valami ehet? „vadságot”. Ez most sem volt másképp, kimentünk a szabadba, és magunk szedtük a csipkebogyót és a galagonyát is, mert amellett, hogy így jutunk a legtermészetesebb alapanyagokhoz, a gy?jtést élvezzük is, mert közben a természetben lehetünk…

Hozzávalók a csipkebogyó-galagonya házi borhoz:
– 80 dkg csipkebogyó
– 30 dkg galagonya
– 50 dkg kristálycukor
– 5 g citromsav vagy bork?sav
– 4.5 liter víz
– 4-5 gramm szárított süt?éleszt?, vagy borászati fajéleszt? (opcionális)

Megjegyzés: A csipkebogyót akkor érdemes gy?jteni, ha már teljesen beérett, és megcsípte az els? fagy. Azonban ha nem akarunk addig várni, míg jön a fagy (és jó eséllyel addigra már leszüretelik a fürgébbek), akkor szedjük le még el?tte, és tegyük pár napra a fagyasztóba, majd kiolvasztás után épp úgy használható, mintha az els? fagy után szedtük volna. 😉 Azért érdemesebb ezt a megoldást választani, mert a galagonyával viszont nem feltétlen kéne várni az els? fagyig..

Csipkebogyó-galagonya házi bor elkészítése:

A csipkebogyó végeit vágjuk le, majd daráljuk le (mi ezt 2013.10.04-én kezdtük el, ez jelen receptünk alapján készül? borunk els? napja). Nem kell kimagozni. Én nem daráltam le, csak éles késsel jól bevagdaltam, hogy átjárhassa majd a víz. A galagonyával sem foglalkoztam túl sokat, két ujjam között megroppantottam, majd vettem a következ?t. A lényeg, hogy túl sok rossz rész ne kerüljön bele, különben könnyen járhatunk úgy, mint a birsalmaborral jártunk, hogy az els? két-három nap alatt penészedés üti fel a fejét a must tetején (ami egyébként meg is történt, de ezt majd kés?bb).

Szóval, aprítsuk fel a természet adományait, majd tegyük egy el?z?leg teljesen tisztára kimosott ötliteres bef?ttes üvegbe, vagy üvegballonba aszerint, hogy kinek mije van. Ezt követ?en engedjük fel 4-4.5 liter langyos (25-30 fokos) vízzel, majd kézzel nyúljunk bele, és alaposan nyomkodjuk ki bogyókat. Ha ez megvan, akkor tegyük szobah?mérsékletre. Mi is így tettünk, bevittük a szobába a cserépkályha mellé. Most hagyni kell 24 órát ázni a szoba melegében. Ez id? alatt legyen letakarva, mi ezt egy csésze alátéttel végeztük. Sajnos ez alatt az egy nap pihenés alatt történt meg, hogy elkezdett a tetején úszó bogyó darabok körül kialakulni a penészesedés, és ennek is (hasonlóan a birsalmaborhoz) elkezdett dohos pince szaga lenni. Ahogy a birsalmabornál is tettük, leszedtük a tetejér?l a rossz részt, majd jött az alapos lesz?rés.

Na ez nem egy annyira egyszer? feladat. Aki már foglalkozott komolyabban csipkebogyóval, az tudja, hogy milyen apró kis sz?röcskék borítják a magjait. Ezek a sz?rök képesek a b?rünkbe is beleszúródni, és ha le akarjuk nyelni, akkor sem túl kellemes, bár bajunk az nem lesz t?le. Na már most ez a must ezzel volt tele, méghozzá nem egyszer? módon. Mivel nem szerettem volna, hogy aki (beleértve engem is) ezt a bort inni fogja, úgy érezze magát, mintha épp egy sündisznót próbálna lenyelni, igyekeztem a lehet? legalaposabban lesz?rni. Ezért bizalmasan a feleségemhez fordultam, majd megkérdeztem a drágát, hogy van-e számomra egy használaton kívüli harisnyája. El?ször összevont szemöldökkel nézett rám, hogy nem elég, hogy megbolondultam, és mindenb?l bort készítek, de most még jön ez a perverzió is a harisnyáival? De aztán persze adott, hiszen tudta ?, hogy egy ízig-vérig férfinek nem kellhet másra a felesége harisnyája, mint must lesz?réséhez. 😀

Miután sikerült jól lesz?rni, beleöntöttem egy tiszta ötliteres üvegbe a lé felét, majd a másik feléhez hozzáöntöttem a kristálycukrot, és a citromsavat, majd addig kevergettem, amíg minden kristályos anyag teljesen fel nem oldódott. Ekkor hozzáöntöttem a többihez, majd felöntöttem még annyi vízzel, hogy meglegyen a négy és fél liter (ennél tovább ne töltsük az üveget, mert a zajos erjedés során er?sen fog habzani, ami térfogat növekedéssel jár, és könnyen kiforrhat az üvegb?l). Visszavittem a szobába, a tetejére eszkábáltam a már több alkalommal is használt házi kotyogót. Akinek rendesen zárható üvegballonja van borászati kotyogóval, az azt is használhatja. Nekem bevált a házi módszerem. Ha valakinek nincs kéznél borászati kotyogó, és szeretné elkészíteni a képen látható házi változatot (piros díszalma hibridb?l készült vörös almaborunkhoz, és birsalmaborunkhoz is ilyet használtuk, és tökéletes lett), akkor azt a következ?képp teheti meg: házi módszerként tökéletesen megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikeszty?, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A keszty? egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A boraszatszívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a keszty?t húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a keszty?t, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megsz?nik, akkor a zajos erjedés véget ért. Senkit ne zavarjon meg, hogy a képen két irányba mennek a szívószálak. Ebben semmi extra sincsen, csak két bort készítünk egyszerre, és bal oldalon (ami már nem látszik a képen) van egy ugyanilyen ötliteres üvegben a f?szeres birsalmaborunk…

Sajnos el?fordulhat, hogy magától nem indul be a forrás, vagy beindul, de el?bb leáll, minthogy elég alkoholtartalma lenne, ilyenkor – és most fognak az ízig-vérig borászok szitkozódni – rásegíthetünk a jól ismert süt?éleszt?vel. Ehhez vegyünk ki fél liter mustot az üvegb?l, langyosítsuk fel, és adjunk hozzá 4-5 gramm szárított süt?éleszt?t, majd hagyjuk azt felfutni. Amikor már szépen habzik, öntsük vissza a mustba, és keverjük el alaposan. Süt?éleszt? helyett be lehet menni borászati szaküzletbe, és drága pénzért lehet venni különböz? fajéleszt?ket, de úgy gondolom, ennek gyümölcsboroknál nincs értelme, otthon úgysem tudunk olyan min?ség? bort készíteni kis mennyiségben, hogy ez számítson. Mi is használtunk hozzá éleszt?t, mert nem akart magától megindulni a folyamat…

Aki még sosem készített bort, kérdezhetné, mi értelme ennek a gumikeszty?s csúfságolásnak. A kérdés jogos, a válasz pedig egyszer?: a bor forrása közben széndioxid gáz keletkezik, amely fajsúlya nagyobb a leveg?énél, így alulról felfele kezdi el kitölteni a teret. Ha nem fedjük le a forrásban lév? bort, akkor ez a gáz elillan. A bor egészséges fejl?déséhez fontos, hogy felszíne ne érintkezzen közvetlenül a leveg?vel, mert akkor olyan gombák és baktériumok kerülhetnek bele, amelyek káros folyamatokat indítanak be. Pl: ecetesedés, rothadás, stb. Ezért van szükség arra, hogy valamilyen eszközzel biztosítsuk azt, hogy a felesleges széndioxid távozhasson úgy, hogy annyi mindig visszamaradjon, amennyi egy láthatatlan véd?párnát képez a bor felett. Erre lett megalkotva az igazi borászati kotyogó, de ha az nincs, kiválóan alkalmazható az én házi megoldásom, a gumikeszty?s csúfságolás is. Legalábbis én már több alkalommal készítettem vele sikeresen bort… 🙂

Majdnem egy hónapos munkálat után ma (2013.10.31.) ott tartunk (el?z? kép balra), hogy a forrás teljesen leállt, és szépen leülepedett a bor. lefejtettük a durva üledékr?l, de mivel annyira finom por az üledéke, hogy négy réteg tüllkend?n is átférk?zött, így újabb pár napi ülepíteni fogunk, azután próbáljuk meg a palackozást. Az átfejtés tiszta, el?z?leg borkénes oldattal átöblített, majd kiszárított üvegbe végeztük. Ez azért kell, mert már nem termel széndioxidot a bor, és leveg?b?l bekerül? ecetbaktériumok elszaporodhatnának benne, és akkor elkezdene ecetté avanzsálni. Aki még nem tudja, mi az a borkénes oldat, annak eláruljuk, hogy nem más, mint fél liter vízben feloldva egy teáskanál borkén. Ezzel öblítjük ki az üveget, majd teljes száradás után fejtjük bele a bort, amit már külön nem kénezünk. 🙂

 Ma (2013.11.04.) megtörtént a bor palackozása. Öt darab 0.75 literes üveggel lett, és maradt még nagyjából két deciliter, amit elnyalogattunk. Finom bor lett. Ízét nem nagyon tudnám mihez hasonlítani. Van egy kicsi kesernyés íze, de nem veszélyes. Ugyanakkor rendkívül kellemes az illata és íze is. Alkoholtartalma szerintem – megmérni sajnos nem tudtam – vetekszik a bolti borok alkoholtartalmával, de hát nem is ez a lényeg egy ilyen különleges bornál. 🙂 Ami a legfontosabb, hogy finom lett. Mindenkinek csak ajánlani tudom ennek a finomságnak az elkészítését…
_mozaik