AZ ÉVSZÁZAD FELFEDEZÉSE
1948-ban egy svájci villamosmérnök George de Mestral kutyasétáltatásból hazatérve, kutyája szőrének a beleakadt bogáncsoktól való megtisztítása közben – feltalálta a tépőzárat. A bojtorján, bogáncsai segítségével, mára belakta az egész bolygónkat. Keserű lapu, laboda, ragadáncs, bojtorjáng, bogáncs, buzogáncs népi elnevezések alatt is ismert gyógynövény. Európából származik, de Ázsián keresztül Japánig terjedt el, majd eljutott Afrikába, Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. Tágas mezőkön, romos helyeken, erdőszéleken, utak és mezőgazdasági területek szélén érzi jól magát, ahol szárazabb, de egyben gazdagabb a talaj. Az alföldektől egészen a hegyekig bárhol megtalálható.
AZ ÜGYES KIS KAMPÓ
A közönséges bojtorján vagy nagy bojtorján (Arctium lappa L.), a fészekvirágzatúak rendjébe tartozó, kétéves növény. Nagyméretű, erős, barázdált, szerteágazó növényszára az első évben 1 méter magasra nőhet, a második évben elérheti a 2 métert. Levelei előbb tőrózsában állnak, majd tömöttnyelűek, levél-fonákjuk molyhos, zöld szívre emlékeztetnek. Földközeli levelei fél méter hosszúra is nőhetnek. Gömbölyű fészekvirágzatba rendeződő, lilásvöröses színű, trombita alakú virágai a növény második évében jelennek meg a szár tetején, júniustól szeptemberig. A virágok fedőleveleinek csúcsán lévő kis kampó segít a növény terméseinek, a bordás kaszattermésnek olyan meszszire eljutnia, amilyen messzire csak az állati vagy emberi „terjesztő” magával viszi. Találkozhatunk kisebb bojtorjánnal, a berki bojtorjánnal (melynek fürt alakú a virágzata), illetve a pókhálós bojtorjánnal, melynek nincsenek gyógyító hatásai. A bojtorján valamennyi fajtája kölcsönösen keresztezi egymást.
GYÖKÉRBE REJTETT ERŐ
Gyógyászati célokra a növény karós gyökerét gyűjtjük, amely akár 70 méter mélyre is le tud hatolni a föld mélyébe. Legtöbb hatóanyagot fejlődése második évének kezdetén, kora tavasszal, virágzás előtt találunk benne. Gyökerét akkor gyűjthetjük, ha még nem hajtottak ki a levelei. A fiatal növény gyökere tömött, hosszú, törékeny, ehető. Később szivacsossá, odvassá, értéktelenné válik. Kb. 10–12 cm hosszú darabokra vágva, árnyékban szárítjuk, max. 40 °C-on. Száradás után belülről szürkéssárga színűvé, keserűvé és illatmentessé válik. Hideg hőmérsékleten több hónapig is eltartható, a későbbi felhasználás érdekében lefagyasztható, vagy alkoholban, olajban is tárolható.
A bojtorján nagy mennyiségben tartalmaz (30–40%) inulint, fehérjéket, nyálkát, cserzőanyagokat, keserűanyagot, ásványi anyagokat (kálium, vas, mangán, magnézium), vitaminokat (E, C, B2, B9, B6, B3), polifenolokat, poli- és kéntartalmú acetiléneket, lignaloidokat, szerves savakat. Érdeklődést keltett a magjaiban található arctigenin, amely bizonyítottan baktériumellenes, vírusellenes, sőt daganatellenes hatású, egyes tanulmányok szerint a HIV vírus ellen is bevethető.
SZÁMTALAN GYÓGYHATÁS
Különleges hatóanyagai révén széles körben használhatjuk fel a bojtorjánt. A népi gyógyászatban az egyik legkedveltebb, több száz éve ismert növény. Anyagcsere-javító, máj- és epebántalmak teakeverékének alkotója, vizelethajtó és izzasztó, gyulladáscsökkentő hatású. A reuma elleni és húgykőoldó teák része, fertőtlenítő, gombaölő, antioxidáns. Főzet formájában, belsőleg segít szabályozni a testtömeget, valamint a vércukor- és koleszterinszintet. Gyulladás esetén fertőtleníti az emésztőrendszert és a húgyutakat, enyhíti a puffadást, bőrproblémák (akne, dermatitisz, ekcéma, gomba) kezelésében is hatékonyan alkalmazható. Bojtorjánból készült krémet, pakolást, borogatást, fürdőt vagy öblögetőt használhatunk külsőleg a nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre, kiütésekre vagy aranyérre.
A bojtorján magjaiból készült kivonat segíti a haj növekedését, regenerálódását. Hatásos hajhullás, korpás fejbőr esetében (csalán- vagy nyírfakivonattal keverve). Kedvelt összetevője a kozmetikai és bőrgyógyító készítményeknek is.
A bojtorján elmaradhatatlan fejezete a szakácskönyveknek, főleg az ázsiai, egészséges ételeket tartalmazó szakácskönyvnek. Keserű levelein kívül az egész növény fogyasztható: nyersen vagy levesekben, főzve, sütve (Japánban népszerű a gobo, a ropogós, sült bojtorjángyökér), pácolva, savanyúan, édesen. Próbálják ki vele az ízletes tavaszi töltelékeket, vagy a salátákat!
Írta:
VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,