Az istennő keserű ajándéka

A fehér üröm (Artemisia absinthium) a fészkes virágzatúak családjába tartozó, szárazabb legelőkön, köves talajokon sokfelé tömegesen termő, évelő növény. Szára másfél méter magasra is megnő, erőteljes, egyenes, tetején elágazó, az alján egészen hüvelykujjnyi vastag, hengeres, szürkésen molyhos. Tőlevelei 22 cm hosszúak, hosszúnyelűek, háromszor szárnyasan szeldeltek. A szárlevelek kisebbek, az alsók nyelesek, kétszer szeldeltek, a felsők ülők, egyszer szeldeltek. Valamennyi levél szőröktől ezüstösen, fehér molyhos. Fészekvirágzatai a szár felső részén hosszú füzérekben állnak. A fészek 3-5 mm átmérőjű, a virágai sárgák. A növény, jellemző kellemes illatú, minden részében igen keserű, fűszeres ízű. Július – augusztusban nyílnak a virágai. Magyarországon már a középkorban is elterjedt fűszer- és gyógynövény. Magyar népi elnevezései a bárányüröm, hegyi üröm, patikai üröm, pusztai üröm, kálvinista tapló vagy mesétfű, de nem szabad összetéveszteni a leggyakrabban szintén bárányürömnek nevezett Artemisia ponticával.

ArtemisiaabsinthiumA latin nevében az Artemisia a görög Artemisz istennő nevére utal, ugyanis egykoron az ő adományának tartották, az Absinthium pedig a fehér üröm görög nevének (apszínthion) latinosított változata. Néveredete vitatott, mert a görögben az apszinthosz szó jelentése élvezhetetlen, amit a fehér üröm különösen keserű ízével hoznak összefüggésbe, viszont egy elfogadottabb elmélet szerint az aspand szóból származik, amely az egyik perzsa dialektusban egy keserű növény neve volt, valószínűleg a szíriai rutafűé (Peganum harmala). Szerintem viszont inkább a görög változat áll közelebb az igazsághoz, mert önmagában a Fehér üröm tényleg nagyon keserű, talán a legkeserűbb gyógynövények egyike.

Az első írásos bizonyíték a fehér üröm gyógyászati alkalmazásáról az i.e. 1550 környékén készült Ebers-papiruszban található. Az ókori görögök leveleit borban áztatva használták frissítő és gyógyító kezelésekhez. Magyarország területére a középkorban került, ahol elsősorban a kolostorkertekben megtalálható. A szerzetesek itt különböző elixíreket készítettek belőle. A fehér üröm termesztése ma már általánosan elterjedt. Legtöbbször a föld feletti virágos hajtását gyűjtik, ez az Absinthii herba a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel. Étvágygerjesztő hatása miatt gyógyteák alkotórészeként is használatos. A belőle nyert illóolaj görcsoldó, bélféregűző gyógyszerek egyik alapanyaga. Izgatószerként is használják és a váltóláz gyógyítására is alkalmazható. Külsőleg reuma elleni készítményekben használják. Gyomor- és bélfekélyben szenvedő betegeknél káros hatású. Nagyobb adagban mérgezés léphet fel, melynek tünetei: hányás, erős hasmenés, vizelet-visszatartás, eszméletvesztés, görcsök.

A természetben gyakoribb fekete ürömhöz (Artemisia vulgaris) hasonlóan fűszernövényként is használatos. Íze, illata hasonlít a citroméra, fűszeres. A növény minden része illatos és keserű. Főként húsételek ízesítéséhez használják, de például fagylaltok fűszerezésére is alkalmas. Alkoholos italok fűszerezésére is használják, például borok, keserű italok, likőrök és talán ez a világ egyik leghíresebb, illetve leghírhedtebb párlatának, az abszintnak  is az egyik fűszere.