Az emberi agy programja az együttérzés és barátság

(MTI) – Az együttérzés talán a legmeghatározóbb ember képesség. Egy új amerikai kutatás szerint az emberi agy az empátiára van „programozva”.

baratsag    „A barátsággal más embereket a saját személyünk részévé teszünk” – idézi a Science Daily tudományos portál a Social Cognitive and Affective Neuroscience cím? szaklapban megjelent tanulmány szerz?jét, James Coant, a Virginia Egyetem pszichológusát. A kutató mágneses rezonanciás (MR) képalkotás segítségével készített felvételeket az agyról, hogy feltárja, hogyan viszonyul az ember azokhoz, akikhez köt?dik.
 „Személyiségünk részévé tesszük azokat, akiket közel érzünk magunkhoz. Más szavakkal: az önazonosság tudatát er?sen megalapozza, kivel barátkozunk, kivel érzünk együtt” – magyarázta a szerz?.
Coan és kutatócsoportja 22 fiatal feln?tt agyi tevékenységér?l készített MR-felvételt, miközben a résztvev?k attól tartottak, ?k maguk, egy barátjuk vagy egy idegen enyhe áramütést kaphatnak. Várakozásuknak megfelel?en a tudósok azt tapasztalták, a magát évészhelyzetre reagáló agyterületek aktiválódtak, amikor arról volt szó, hogy a tesztszemélyt éri az elektrosokk. Amikor idegent fenyegetett a veszély, ezek az agyterületek alacsony intenzitással m?ködtek. Azonban amikor barátra leselkedett az áramütés, az agy ugyanolyan izgalmi állapotba került, mint amikor a résztvev? saját magát féltette.

    „A kutatás adatai szerint az agy képes arra, hogy más embereket önmagával azonosítson, tehát nem pusztán metafora vagy költészet, hanem valóság, hogy akik közel állnak hozzánk, azokkal egyek vagyunk. Szó szerint igaz, hogy saját magunkat érezzük fenyegetve, ha a hozzánk közelálló veszélybe kerül, ám egész más a helyzet, amint idegenr?l van szó” – húzta alá Coan.
A kutató szerint valószín?leg az a magyarázat, hogy az embernek barátokra és szövetségesekre van szüksége, akik mellette állnak, és úgy tekintenek egymásra, mintha önmagukról lenne szó. Minél több id?t töltenek együtt, annál inkább eggyé válnak.
„Lényegében önmagunk és a másik határait bontjuk le, amikor a hozzánk közel állót saját részünkké tesszük. Ha a másik veszélybe kerül, olyan, mintha magunk lennénk ugyanabban a helyzetben, annyira átérezzük a fájdalmát és gondjait, mit a sajátunkat” – tette hozzá a kutató.
    A tudósok úgy vélik, az empátia kialakulása az evolúciós folyamat része lehetett. „A bennünket fenyeget? veszély az er?forrásaink ellen irányul… Ha olyan barátaink vannak, akikben bízunk, lényegében saját részünkké válnak, így er?forrásaink n?nek. A te célod az én célom is lesz. Túlélésünk múlik rajta” – hangsúlyozta Coan.