Aranyat érő aranyvessző

Az aranyvesszőfélék rendje megközelítőleg százféle tagot számlál. A trópusok, szubtrópusok mellett az északi féltekén is megtalálhatók. Élőhelyüket tekintve igénytelenek, egy kis félárnyékkal és meszes, szárazabb talajjal is megelégszenek. Az alföldektől a hegyvidékekig erdők szélén, legelőkön, tisztásokon, töltéseken találkozhatunk velük. A növényrenden belül megkülönböztetünk észak-amerikai és eurázsiai fajokat, amelyek mind őshonosak a saját kontinenseiken.

BURJÁNZÓ SZÉPSÉG

Az aranyvessző (Solidago virga-aurea L.) szálló magjai által és gyökértörzse segítségével könnyedén szaporodik. Talajnál lilás színű, legfeljebb egy méter magas szerteágazó növényszára rövid, de erős gyökérből növekszik. Váltakozó állású levelei a növényszár alsó részén elliptikus formájúak, széleken fogazottak, rövid kocsányúak, a növény felső részén keskenyebbek, ép élűek és kocsánytalanok.

A növény júliustól októberig virágzik, feltűnő, aranysárga színű virágzatokban, amelyek fürtökbe vagy bugába rendeződött apró (kb. 8 mm), jellegzetes illatú fészekvirágzatokból állnak. Termése szőrös kaszattermés, amely nagy csomókban terjed a szél segítségével. Az aranyvesszőhajtások felső szárát gyűjtjük, a lágyszárú, leveles, virágzó részét, a virágzás kezdetén, a délutáni órákban, amikor a legmagasabb a hatóanyag-tartalma. Árnyékban szárítsuk, hogy ne fülledjen be. Az aranyvessző begyűjtését nehezítheti a hasonló (akár mérgező hatású) növényektől való megkülönböztetése (pl. a lilásszárú aggófűtől), ezért bízzuk hozzáértőre az azonosítást.

A HÁZI PATIKA ARANYA

A gyönyörű növény már a történelem hajnalán is használatos volt a különböző mágikus szertartásokon, és a hagyományos népi gyógyászatban. A rituálékból mára csak a kertek díszítése maradt meg, ám a gyógyszerészet terén az aranyvessző elismert, kiemelkedő pozíciót vívott ki magának. A közönséges aranyvessző kivonata többek között illóolajokat, cserzőanyagokat, keserű anyagokat, flavonoidokat, szaponinokat, glikozidokat, alkaloidokat, rutint, B3-vitamint (niacint), fenolokat, C-vitamint, növényi nyálkát tartalmaz.
Orvosságokat, teákat, kenőcsöket, tinktúrákat, homeopátiás szereket, különféle gyógyhatású termékeket készítenek belőle.

Az aranyvessző bizonyítottan a vizeletkiválasztó szervrendszer gyulladásos folyamatait gyógyítja. Így a vesebetegségek, húgyúti problémák, salaktalanító teák egyik alap összetevője. Vizelethajtó (diuretikus) hatású, segítséget nyújt reumában, prosztatatúltengésben, porlasztja
a veseköveket, tisztítja és fertőtleníti a vizeletet, megszünteti a hasmenést.

Görcsoldó, csillapítja a belső vérzéseket, a menstruációs vérzést is beleértve. Megerősíti a legyengült májat, hepatitis vagy
mononucleosis utáni lábadozásban kifejezetten ajánlott. Immunstimuláns hatása klinikailag igazolt. A vese szoros kapcsolatban áll az érzelmekkel, így az aranyvesszőtea fogyasztása megnövekedett lelki és érzelmi terhelés esetén is ajánlott.

Az aranyvesszőből készített borogatásokat, pakolásokat ősidők óta a nehezen gyógyuló sebekre, fekélyekre (lábszárfekélyre), ekcémára, aknéra és egyéb bőrbetegségek kezelésére használták. Az aranyvesszőfürdők javítják a fájós, merev ízületek mozgását, enyhülést hoznak aranyérbántalmak esetén és visszérpanaszoknál. Hüvelyöblögetőként használata enyhülést hoz nőgyógyászati panaszokra. Fájós torok öblögetésére, megfázásra és az íny gyulladására is kiválóan alkalmazható.

Nagy mennyiségű és hosszú távú fogyasztása nem ajánlott! Erőteljes hatásai miatt érdemes más gyógynövényekkel társítva használni.

Írta:VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette:NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász, klubvezető, ENERGY Belvárosi Klub

kép forrása