Egyéb elnevezései: Közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú.

A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű, belőle hosszú, egészen ujjnyi vastag tarackszerűen kúszó gyökerek erednek. Szára tőkocsányszerű, csak pikkelylevelek vannak rajta. Virágzata a levelek megjelenése előtt fejlődik. Termős virágzata a nyílás kezdetén 20-30 cm magas, majd termésérésig a szára az egy méterre is megnyúlik. Csúcsán a fészkes virágzatok nagy fürtben állnak, virágok hússzínűek. A porzós virágzat az előbbinél kisebb termetű, virágai többnyire fehérek. A levelek tőállásúak, nyelük 50-70 cm hosszú, lemezük kerek, szív alakú, átmérőjük gyakran a fél métert is meghaladja, szélük egyenlőtlenül fogazott, felszínük sötétzöld, fonákjuk szürkésmolyhos, erezetük tenyeres, nyelükbe három főér fut össze. A levélnyél belső oldala mélyen csatornás. Március-április a virágzás ideje.

Hatóanyag: Inulin, Pektin, Kolin, Glikozida, Nyálka, Cseranyag, Illóolaj,

Alkalmazás:
belsőleg:
– izzasztásra,
– légzőszervi megbetegedésekre,
– asztmára,
– pollen allergiára (tünetenyhítésre),
– torokgyulladásra,
– migrénre,

Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.