A túlzott só-bevitel és a magas vérnyomás közötti összefüggésre utaló első megfigyelés mintegy 4500 évvel ezelőtt keletkezett, amikor a kínai Sárga Uralkodó kitűnő belorvosa, Nei Ching, megállapította: „Ha túl sok só van az ételekben, akkor kemény lesz a pulzus…” – a kemény pulzus pedig a magas vérnyomás jele. A vérnyomás közvetett mérésének feltalálását (Riva-Rocci, 1896) követően néhány évvel két francia orvos arról számolt be, hogy sószegény diétával kezelt hipertóniás betegeik vérnyomása csökkent. A múlt század húszas éveiben az Egyesült Államokban megerősítették ezt az eredményt, majd a negyvenes években Kempner közölte a róla elnevezett rizs-diéta kedvező, vérnyomáscsökkentő hatását hipertóniás betegek kezelésében (100 g rizsben mindössze 6 mg nátrium van; összehasonlítás kedvéért vegyük a fehérkenyeret, amelynek 100 g-jában 700 mg a nátrium mennyisége). Mindebből az következik, hogy a túlzott nátrium-, ill. konyhasó-bevitel növeli a magas vérnyomás kockázatát, a bevitel mérséklése, korlátozása pedig kedvezően befolyásolja a magas vérnyomást (az irodalomban és a mindennapi gyakorlatban is felváltva használt a nátrium, illetve a só /nátrium-klorid/ megnevezés, ehhez jó tudni: 1 g nátrium 2,5 g konyhasónak felel meg).
A túlzott nátrium-, só-bevitel nemcsak a magas vérnyomásnak a fő kockázati tényezője, hanem a koszorúér-betegségnek és a szélütésnek is (az utóbbi mindkét formájának), ezen kívül a gyomorrák valószínű kockázati tényezője és szerepet játszik a csontritkulás kialakulásában is.
Számos kutatás igazolta a só-bevitel és a magas vérnyomás betegség közti összefüggést, ezek közül az egyik legismertebb az Intersalt vizsgálat (1982-1985), amely a világ 32 országában (Magyarországon is!) 52 különböző területen élő több mint 10 000 felnőttre (20-49 éves férfi és nő) terjedt ki. Pozitív összefüggés derült ki a vizelettel ürített só (nátrium) mennyisége (ami szoros összefüggésben van a só-bevitellel) és a szisztolés, valamint diasztolés vérnyomás, és még szorosabb kapcsolat a só-ürítés és az életkorhoz tartozó vérnyomás között. A vizsgálat adatainak elemzése szerint a vérnyomás emelkedést előidéző nátrium-bevitel küszöbértéke 2,3 g/nap, azaz 5 g só. Kaplan véleménye szerint a 2,3 g/nap mennyiségnél nagyobb nátrium-bevitel meghaladja azt a küszöböt, amelyet az emberi szervezet kezelni tud és ebben az esetben a nátrium a magas vérnyomás betegség kialakulásának meghatározó részévé válik. Ebben közrejátszhat az is, hogy a vese nem képes eltávolítani a szervezetbe kerülő só-többletet, ez lehet genetikai, vagy szerzett veseműködési hiba következménye.
Az elemzések azt is kimutatták, hogy az elhízás és az alkoholfogyasztás független kockázati tényező, erős, pozitív összefüggésben volt a magas vérnyomással, de ezekben az esetekben is meghatározó volt a nátrium/só-bevitel és a vérnyomás közötti összefüggés.
A világ különböző részein találtak a múlt évszázadban olyan embercsoportokat, amelyeket nem ért el a civilizáció és táplálkozásuk a több ezer évvel ezelőtti mintát követte felfedezésük idején – az egyik jellemzője ennek az igen kis nátriumbevitel és hipertónia előfordulás volt. Az Észak-Brazíliában élő Yanomamo indiánok (akikre kiterjedt az Intersalt vizsgálat) átlagos vérnyomása például 96,0/60,6 Hgmm volt, nem volt köztük hipertóniás és elhízott, nem növekedett a vérnyomás az életkorral, nem ismerték az alkoholt. Azokban a civilizációtól távol élő népcsoportokban azonban, amelyek táplálkozásában bőséges, sőt túlzott volt a nátrium-bevitel – pl. a Dél-Iráni Qash’qai törzs – jelentős, 18 %-os volt a magas vérnyomás-betegség előfordulása. Itt kell megemlíteni, hogy amikor a hipertóniától mentes törzsek néhány hónap alatt átvették a modern élet- és táplálkozási stílust (beleértve a bőséges nátrium-bevitelt) vérnyomásuk megnőtt és hirtelen gyakorivá vált a hipertónia. Ez történt azokkal a falusi emberekkel is Kenyában, akik a fővárosba, Nairobiba költöztek. Denton ezt a jelenséget a következőképpen fogalmazta meg: „az ember genetikailag a kőkorszaki táplálkozásra van programozva”.
Egy meta-analízis (több vizsgálat eredményeinek összehasonlító értékelése) szerint a nátrium-bevitel 2,3-g/nap mennyiségre csökkentése a hipertóniások esetében 5/2 Hgmm, a normális vérnyomásúak esetében 2/1 Hgmm vérnyomáscsökkenést eredményez. Egy másik analízisből kitűnt, hogy idősek esetén jelentősebb, 6,3/2,2, fiatalokban pedig 2,4/0,1 Hgmm volt a vérnyomás-csökkenés.
Mit jelent ez a kicsinek tűnő vérnyomáscsökkenés?
Két szerző (a Framingham Health Study és a National Health and Nutrition Survey II eredményeit elemezték) arra a következtetésre jutott, hogy a diasztolés vérnyomás 2 Hgmm-es csökkenése a hipertónia előfordulásának 17 %-kal, a koszorúér-betegség kockázatának 6 %-kal, a szélütés kockázatának 15 %-kal bekövetkező csökkenésével jár. Egy másik ismert amerikai vizsgálatban (MRFIT) azt találták, hogy a szisztolés vérnyomás 2 Hgmm-es csökkenése a koszorúér-betegség okozta halálozás 4,4 %-kal, az összes keringési betegség okozta halálozás 4,6 %-kal és az összes halálozás 3,0 %-kal kisebb gyakoriságával jár. Ha azonban 10, vagy 20 Hgmm-rel csökken a vérnyomás, akkor a koszorúér-betegség miatti halálozás 20, ill. 30 %-kal, az összes keringési betegség miatt halálozás 21, ill. 37,6 %-kal és az összes halálozás 13,9, ill. 25,9 %-kal csökken. Ebből következően valóban érdemes csökkenteni a nátrium/só-bevitelt.
Mennyi a magyar és nemzetközi ajánlás? Nátriumból 2 g/nap, ez sóban kifejezve 5 g/nap.
Mennyi az átlagos nátrium/só-bevitel Magyarországon?
A legutóbbi Országos Táplálkozási Vizsgálatban (2003-2004) a férfiak és nők átlagos nátrium-bevitele 7,3, ill. 5,6 g/nap volt (azaz 18,3, ill. 14,1 g/nap), azaz férfiak esetében közel négyszer, nők esetében több mint kétszer több az ajánlásnál.
Miért ilyen sok a nátrium/só-bevitel?
Számos nemzetközi vizsgálat igazolja, hogy 75 %-a a só-bevitelnek az élelmiszerekből és a vendéglátóipar termékeiből kerül a szervezetbe, a többi az otthoni ételkészítés és az ételek utólagos ízesítése által, illetve a táplálékok természetes sótartalma révén kerül fogyasztásra.
Mi a megoldás, hogyan csökkenthetjük a nátrium/só-bevitelt az ajánlott mennyiségre?
Két módja van: az un. perszonális és a nem perszonális intervenció. A perszonális azt jelenti, hogy valamennyiünknek törekedni kell a kevesebb sóval, vagy só hozzáadás nélkül történő ételkészítésre, a készételek utólagos sózásának mellőzésére, a nagy sótartalmú élelmiszerek kerülésére. A nem perszonális intervenció azt jelenti, hogy az élelmiszeripar és a vendéglátóipar csökkentse termékeiben, ételeiben a sótartalmat. Mindkét aktivitás bevezetését szorgalmazza az EU National Salt Initiative elnevezésű program, amelynek Magyarország is tagja. A program célul tűzte ki az élelmiszerek sótartalmának 16 %-os csökkentését négy év alatt 2009-től kezdődően annak érdekében, hogy elérhetővé váljék az 5 g/nap só-bevitel megvalósulása. Az első lépés a következő 12 élelmiszercsoport nátrium/só-tartalmának csökkentése: kenyér; húskészítmények; sajtok; készételek; leves-porok; reggeli cereáliák; egyes halkészítmények, halkonzervek; burgonyapehely és különféle fűszeres falatok; éttermek ételei; kifőzdék termékei, kiszállított készételek; szószok, fűszerkészítmények, ételízesítők és különféle burgonya-termékek.
Magyarországon is megkezdődött a párbeszéd a táplálkozástudományi, egészségügyi szakemberek és az élelmiszeripar képviselői között. Kis változtatással igen jelentősen csökkenthető a hipertónia kockázata és a kezelésben is eredményesen alkalmazható a nátrium/só-bevitel csökkentése.
Végezetül egy egészen új hír a British Medical Journal legújabb számából: 150-600 ml/nap tej vagy joghurt, kefir fogyasztása 4-6 hét alatt 13/8 Hgmm-es vérnyomáscsökkenést eredményezhet. A szerzők szerint ez a hatás nem elsősorban abból adódik, hogy a tej nátriumtartalma 45-50 mg/100 ml, hanem abból, hogy a tejfehérjéket alkotó un. laktotripeptideknek ACE-gátló hatása van (az egyik leghatékonyabb vérnyomás csökkentő is gátolja az angiotenzin konvertáló enzimet – az ACE-t), ezért a sófogyasztás csökkentése mellett a tejtermékek nagyobb arányú fogyasztását javaslom.
Zajkás Gábor dr. – Doki.net