(MTI) – Már a korai neolitikumban is végeztek végtagcsonkolást, mégpedig fájdalomcsillapítással, viszonylag csíramentes (aszeptikus) környezetben, legalábbis erre utalnak egy hétezer éve élt férfi földi maradványai, akinek sírjára Franciaországban bukkantak. A leletr?l az Antiquity cím? szakfolyóiratban számoltak be.

 A sírt a Párizstól 65 kilométerre délre, Buthiers-Boulancourtban tárták fel. Az INRAP francia nemzeti régészeti kutatóintézetben elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a korosabb férfi a vonaldíszes kultúra idején, Kr.e. 4900 táján élt, abban a korban, amikor a vadászó-gy?jtöget? életmódot folytató törzsek kezdtek áttérni a földm?velésre. Az illet? fontos pozíciót tölthetett be közösségében, legalábbis erre utal az átlagosnál nagyobb, két méter
hosszúságú sírja. Az elhunyt mellé kristályos palából készített fejszét, kovak?kalapácsot, valamint egy fiatal állat tetemét
helyezték .

A legérdekesebb felfedezés a bal kar részleges hiánya volt. Az elvégzett biológiai, radiológiai és egyéb vizsgálatok kimutatták, hogy a felkarcsontot a singcsontot befogadó, kissé elferdült cérnaorsóhoz hasonlító trochlea fölött vágták el.

A kutatók egyike, Cécile Buquet-Marcon szerint a férfi harcos lehetett, aki a sérülést esés következtében, csatában, vagy egy vadállattal vívott párviadal során szerezhette. „Nem hiszem, hogy azok, akik a m?tét végezhették, a mai értelemben vett orvosok lettek volna, ám teljesen nyilvánvalóan rendelkeztek orvosi ismeretekkel” – vélekedett Cécile Buquet-Marcon.

Szikeként minden bizonnyal kovak?kés szolgált, fájdalomcsillapítóként pedig valamilyen hallucinogén növényt, vélhet?en maszlagot alkalmaztak. „Nem tudjuk biztosan, hogy milyen fájdalomcsillapítót használtak, de valahogyan el kellett érniük, hogy a m?tét közben a sebesült nyugton maradjon” – magyarázta Cécile Buquet-Marcon.

Más növényeket, valószín?leg zsályát a seb kitisztítására alkalmaztak. „A csontvég vizsgálata nem mutatott ki az amputációhoz kapcsolható fert?zést, ami arra enged következtetni, hogy a m?tétet viszonylag aszeptikus körülmények között végezték” – nyilatkozta a régész.

A férfi túlélte az operációt, utána még több hónapig, vagy akár néhány évig is elélt. A végtagja elvesztése ellenére a sírmellékletek arra utalnak, hogy közössége megbecsült tagja maradt. „Fogyatékossága miatt nem zárták ki a csoportból” – emelte ki Cécile Buquet-Marcon.

A felfedezés azt bizonyítja, hogy közel hétezer éve az európai gyógyítók viszonylag fejlett orvosi ismeretekkel rendelkeztek. „Nagy
sebészeti beavatkozásokat gyakrabban végezhettek a neolitikumban, mint eddig feltételeztük” – tette hozzá Cécile Buquet-Marcon.

Korábban két esetben – Németországban és Csehországban – fedeztek fel k?korszaki végtagcsonkolt csontvázat.