A keserű hegylakó

A növény latin elnevezését (Gentiana lutea L.) az ókori Illyria utolsó királyáról, Gentiusról kapta, aki a mondák szerint sárga tárniccsal gyógyította a pestist. Történt mindez Krisztus előtt 190 évvel valahol a Balkán-félsziget nyugati részén, és a sárga tárnics éppen Dél-Európa (az Alpok, a Pireneusok, az Appennini- és a Balkán-félsziget) hegyi mezőin és legelőin őshonos.
Gentiana_luteaTermészetes, elszigetelt populációban megtalálható a tátrai hegycsúcsok lejtőin is. A Cseh Köztársaság területén a múlt század 20-as, 30-as éveiben kezdték el termesztését az orvoslás és a likőrgyártás számára. Az Alpokban a mai napig nagyon népszerűek a keserű tárnicslikőrök. Régebben a gyógynövények ismerői encián, epeburján, epefű névvel illeték a sárga tárnicsot. (Magyarországon Szent László király füveként vált ismertté.) Ma még elvétve megtalálható, de a sárga tárnics védett növény. Csak nagyon ritkán termesztik dísznövényként.

Daliás és kitartó

A sárga tárnics a tárnicsvirágúak családjába tartozó, hatalmasra megnövő gyógynövény. Hihetetlen termete és messziről sárgálló virága miatt összetéveszthetetlen más növényekkel. Magassága elérheti a 1,5 métert, és akár 60 éves koráig is megél.
Üreges, ágak nélküli leveles szára szétterülő, talaj közeli levélrózsából nő ki, amely 30 cm hosszú, 15 cm széles, tojás alakú leveleket hordoz. A növényszáron található levelei szembetűnők, a felsők ülők, az alsók rövid nyelűek, mindegyikük párhuzamos erezetű. Májustól augusztusig virágzik. A világossárga tárnicsvirágok csomókban nyílnak a hajtásvégeken és a felső, behajló levelek hónaljában. Trombitaszerűek, kb. 4 cm hosszúak, öttagúak és kétneműek. Megtermékenyítés után apró magokat tartalmazó tokterméssé válnak.
Gyógyászati szempontból legértékesebb hatóanyagait és energiáját vastag gyökérzetében tárolja. Gyökerének édeskés az illata és rendkívül keserű ízű, epefű elnevezése is ebből a tulajdonságából ered. Legfontosabb hatóanyagát éppen a keserűanyag-tartalma adja, a keserű glükozidok és számos más összetevő mellett. Jelentős további összetevői cserzőanyagok, valamint terpének, alkaloidok, nyálka, pektin, inulin, ásványi anyagok stb.

Ez az íz jót tesz

Szárított gyökerét emberemlékezet óta széles körben használjuk a legkülönbözőbb egészségügyi problémák elűzésére. Ez a gyógynövény igazi bajnok az emésztés és a kiválasztás ösztönzésében. Javítja szinte valamennyi emésztőnedv termelését: nyál, epe, gyomornedv és emésztőenzimek.
A gyökeréből készített tea a szájüregtől kezdve egészen a végbélig fejti ki jótékony hatását: étvágytalanságot, gyomorégést, felfújódást, gyomor- és bélhurutot gyógyíthatunk vele, ezenkívül támogatja a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a belek és a vesék működését. Kiválóan alkalmazható vesekövek és bélparaziták (pl. orsóféreg) esetén.
Teája csökkenti, vagy megszünteti a fejfájást, csillapítja a lázat, segíti a központi idegrendszer működését és a vérképzést (a vörös- és a fehérvérsejtek képzését egyaránt). Regenerálja az egész szervezetet, és hatékony támogatást nyújt nemcsak megfázáskor és influenza esetén, hanem súlyosabb betegségek után is, mert előnyösen befolyásolja a lábadozás folyamatát. Gyulladásátló és reumaellenes hatását borogatásként (régebben akár a friss levelekből készítve) vagy fürdők formájában sebgyógyításra, köszvényre, ízületi gyulladásra és nőgyógyászati gyulladásokra használták.

Tisztításhoz, regenerációhoz kiváló

Mivel a sárga tárnics védett növény, csak vásárlás útján szerezhető be. Megtalálható a svédcseppekben, tinktúrákban és kapszulákban stb. A homeopátiában, sőt a Bach-virágterápiában is alkalmazzák. Teakeverékekben érdemes az ürömmel vagy a borókával keverni, keserű ízét pedig fahéjjal, citrom- vagy narancshéjjal, esetleg mézzel elfedni.
A sárga tárnics használata várandós és szoptató kismamáknak, illetve magas vérnyomás esetén nem javasolt. Túladagolása fejfájást okoz. Az aktuális tavaszi tisztítókúrához és regenerációhoz ideális a használata.

Vladimír Vonásek

Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva