A hyperhydratáció és nem a kiszáradás jelenti a nagyobb veszélyt a sportolók számára, a Britsh Medical Journal ezzel foglalkozó cikkei szerint. Az els? cikkben a sportolók „hidratáltságával” Dr Tim Noakes foglalkozott, aki nem kívülálló e témában, hiszen fiatal korában maratoni és ultramaratoni futó volt. Több alkalommal teljesítette Dél-Afrika két híres versenyét, a két óceán közötti 36 mérföldes távot, és az 54 mérföldes Comrades nevezet? emlékversenyt amellyel a sportolók  az 1814-18 között elesett katonák emléke el?tt tisztelegnek.

A második cikkben Deborah Cohen tényfeltáró újságíró számba vette a sportitalgyártók, sportszervezetek, egyetemek és tudományos testületek 40 éves összefonódását e témában.

A h? okozta kiszáradás ritkán okoz eszméletvesztést versenyek, vagy edzés idején. A legtöbb esetben a tettes a megterheléssel összefügg? ortosztatikus hypotensio. Az els?dleges kezelés pedig nem a folyadékpótlás, hanem a fejjel -lefelé pozíció-írta Tim Noakes ( MD, of the University of Cape Town in South Africa) a BMJ-ban megjelent cikkében.

A kiszáradással és a hidratálással kapcsolatos félreértések nagy mértékben a sportitalok marketingjével hozhatók összefüggésbe.

Az elmúlt negyven év nagy félreértése, hogy még miel?tt szomjúságot éreznénk, innunk kell, hogy „megfelel?en” hidratáltak legyünk. A tény viszont ezzel szemben az, hogy ha aránylag kis mértékben n? a test víztartalma az már végzetes lehet.A test teljes víztartalmának 2%-os növekedése már generalizált ödémához vezet, ronthatja a fizikai és szellemi teljesítményt. Még nagyobb víz túlterhelés hyponatrémiát, encephalopathiát okozhat, amely zavart viselkedés, görcsök és kóma formájában nyilvánul meg és akár légzésbénuláshoz vezethet.

A szervezet sokkal jobban elviseli a víztartalom csökkenését. Kb. 15%-os csökkenés jelent komoly egészségügyi kockázatot, amely akkor állna el?, ha 48 órát töltenénk  a sivatagban víz nélkül.

Az a nézet tehát, hogy a sportolók, akik eszméletüket vesztik edzés, vagy verseny közben  dehidratáció miatti h?betegségben szenvednek, a hidratálás  tudományának szüleménye. Ez azt diktálja, hogy a sportolóknak több folyadékot kell fogyasztani edzés és verseny közben, eszméletvesztés esetén azonnali folyadékpótlásra van szükségük. Azoknak a sportolóknak akik eszméletüket vesztik versenypályákon ezzel ellentétben nem magasabb a testh?mérsékletük összehasonlítva a többiekkel és nem kevésbé hidratáltak.

Az egész tudományos irányzat a sportitalok virágzó piacát er?síti, a gyártóik áldásos szponzorációs politikájának az eredménye .

Akkor hogyan is m?ködik ez az egész .

Az egész azon alapul, hogy hagyjuk figyemen  kívúl az evolúciót, meg a „termékét” a homeosztázist, amely csak a magasabb rend? él?lények sajátja. A homeosztázis a szervezet bels? állandóságát hivatott biztosítani, hogy az életfolyamatoknak megfelel? és állandó körülményeket biztosítson. Ennek egyik megnyilvánulása a szomjúság is. Szóval a kiindulási pont az – a sportitalok gyártói szerint -, hogy a szervezet nem tudja mi a jó neki, a reguláció nem m?ködik pontosan, az agy nem jelez id?ben, hogy innunk kell. Emiatt aztán nem vagyunk hidratáltak, nem tudunk megfelel?en teljesíteni és minden kudarc oka  a nem megfelel? folyadékbevitel. A sportolókat  tehát folyamatosan bombázzák, hogy mikor mennyit ,és f?leg mit kell inniuk a teljesítmény érdekében.

A nagy sportital gyártó cégek  egyetemeket és tudósokat szponzorálnak, hogy megteremtsék az új tudományt a hidratálást, majd ugyanezek a tudósok tanácsot adnak befolyásos sportorvos szervezeteknek, amelyek aztán irányelveket dolgoznak ki, amik már mindennapi egészségügyi tanácsadás szintjén, mint alapvet? betartandó szabályok jutnak el a sportolókhoz.  Ezek az irányelvek befolyásolják az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot is,  amely a „független tanácsadók tudományos bizonyítékait” felhasználva adja ki irányelveit az ételekre és italokra vonatkozóan .

– És terjed a félelem a kiszáradás veszélyét?l.- 

A sportitalok fogyasztása meredeken n?, ami nem csoda, hiszen a legkisebb sportoló gyerekt?l az edz?termekig, mindenhol és mindenkinek ezt sulykolják. Mindezek mögött a legkiválóbb tudományos-marketing szolgál hátterül azt sugallva, hogy a sportitalok a világ legtudományosabban összeállított termékei. Így lesznek  az egyszer? konyhai élelmiszerekb?l a teljesítmény orientált sport nélkülözhetelen kiegészít?i. Egy kis só, cukor, meg ízesít? és kész a varázslatos ital, amely nélkül csak bukás és kudarc várhat minden sportolóra.

Mindezeket megfejelve a vezet? sportital márkák létre hozták a saját tudományos szervezeteiket (Gatorade Sports Science Institute, Lucozade Sports Science Academy (LSSA) ), hogy minél jobban alátámasszák: a sportitalok nélkülözhetelenek! A promóció fontos része, hogy az érintettek megismerjék a megdönthetetlen tudományos bizonyítékokat, amelyek a hidratálásról szólnak .

A befolyásos tanácsadók és a sporttal foglalkozó hatóságok emberei pedig konfereciákra utaznak a világ minden tájára a sportitalgyártó cégek finanszírozásával.

Az üzlet  egyre hatalmasabb, ez a leggyorsabban növekv? ágazat az Egyesült Királyságban az üdít?italok piacán belül, az Egyesült Államokban pedig még nagyobb, 2015-re az el?rejelzések szerint eléri a 2 milliárd dollárt. A multinacionális cégek teljes súlyukkal állnak  a tudomány és természetesen az üzlet mögött.

A Gatorade sportital forgalmazója a Pepsi Cola , a Cocal-cola -GlaxoSmithKline (GSK) páros a saját sportitalaival, a Powerade-dal és Lucozade-dal, a 2012-es Londoni olimpia hivatalos partnerei és szolgáltatói. Biztosan fogunk velük találkozni a képerny?kön.

Forrás :készült a British Medical Journal cikkei alapján

Utóirat :A sportnak , és a sportolóknak  szükségük van a szponzorok segítségére,ezt mindannyian tudjuk. Sportitallal vagy anélkül sikeres szereplést  kívánunk minden magyar sportolónak .