A gyógyszeripar neves gyógynövénykutatói-Békésy Miklós(1903-1980)

Békésy Miklós neve és a magyar gyógyszeripar egy különösen érdekes parazita gomba hatóanyagai miatt kapcsolódnak össze.
Az anyarozs értékes alkaloidjai miatt a nőgyógyászatban lehet életmentő, ha gyógyszer készül belőle. Ma, amikor az üzletéhes
„hatóanyag-szakértők” gyógyító gombák csodahatásáról beszélnek, nem árt hangsúlyozni, hogy a penicillinen kívül
számos gyógyszert gombák szolgáltatnak.

Békésy Miklós 1903. augusztus 3-án Münchenben született. A közgazdász-diplomata édesapja, Békésy Sándor ebben az évben
már Münchenben szolgált (1909-ig, majd 1911-ig Konstantinápolyban, majd Svájcban). Hazatérve a család Pécsett, később pedig Budapesten élt. A család református volt, majd katolizáltak. Miklós nővére, Lola, Passuth László író felesége volt. Bátyja, Békésy György Nobel-díjas biofizikus.

A gyermek Békésy Miklós – pécsi lakos lévén – 1921-ben a Ciszterci Rend pécsi római katolikus főgimnáziumában érettségizett. Mezőgazdasági pályát választva, a debreceni Gazdasági Akadémiára iratkozott be és 1927-ben okleveles mezőgazdasági mérnökké avatták. Utána 1933-ig Pécs mellett, Belvárdgyulán (Gyulapusztán), nagybátyja birtokán lett gyakornok, majd intéző. 1934-től Augustin Béla meghívására 3 éven át, átmenetileg díjtalan mérnökként a Gyógynövény Kísérleti Állomáson dolgozott. Már ekkor elkezdett foglalkozni a Claviceps purpurea fertőzések biológiai és mezőgazdasági kérdéseivel. Közben a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán folytatva tanulmányait, elkészítette disszertációját („Anyarozstermesztési tanulmányok”). 1938-ban növénykórtanból doktori címet kapott. 1937-ben sikerült kutatói állásba kerülnie, a Gyógynövény Kutató Intézetben adjunktus, majd főadjunktus lett 1946-ig.

Ugyanebben az időszakban kutatási kapcsolatot tartott fenn az előbb nevezett egyetem Mezőgazdasági Kémiai Intézetével, a gyógyszerész, növényi biokémikus Doby Géza intézetigazgató akadémikus hathatós támogatásával. 1946-ban, a gyógy- és ipari növények hatóanyagai témakörben, egyetemi magántanári képesítést ezen az egyetemen szerzett. 1949-ig egyetemi tanár is. Ekkor már sorban jelentek meg cikkei az anyarozs-fertőzési módszerekről, az anyarozs alkaloidtartalomra történő nemesítéséről
(ún. félszem-analízissel) és az alkaloidok minőségi és mennyiségi vizsgálatairól (zseniálisan, réteges oszlopkromatográfiát alkalmazva, megelőzve a későbbi, valódi rétegkromatográfiát!).

Tevékenységét az MTA 1952-ben, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozattal ismerte el. 1954-ben Kossuth-díjban részesült. 1955-ben Boros Ádám igazgató, a Gyógynövény Kutató Intézet tízéves működésének beszámolójában így jellemezte Békésy kutatásának egyik legizgalmasabb részeredményét: „Megoldandó volt, hogy a rozs beoltása anyarozs-spórákkal nagyban, üzemi keretek közt is kivihető legyen. A folyamatot gépesíteni kellett. Először a kérdést kicsiben kellett megoldani. Erre a célra eleinte varrótűket használt Békésy M., melyeket fogukkal kifelé, kefeszerűen hengerre erősített. A varrótűk fokát a spóra-szuszpenzióba
mártva minden tű fokába csepp tapad, amelyekkel ellenhenger alkalmazásával tömegesen lehet a rozskalászt megszurkálni, s ezzel a beoltást biztosítani. Ezt a kis parcellák számára alkalmas eszközt Békésy nagyobb kézi géppé alakította, s végül traktorra szerelhető gépet konstruált, amely naponta 4-5 hold beoltására alkalmasnak bizonyult. Ezzel megoldódott az anyarozs nagybani termesztése.

1958-ban „Az anyarozstermesztés biológiai és mezőgazdasági problémáiról” írt értekezését megvédve a mezőgazdasági tudományok doktora fokozatot is megkapta a Magyar Tudományos Akadémián. 1974-ben vonult nyugdíjba a Gyógynövény Kutató Intézetből. 1980. november 25-én Budapesten hunyt el.

Munkássága példa arra, hogy egy régóta ismert növénykórtani problémából kiindulva hogyan lehet eljutni a gyógyszeripari igényeket kielégítő nyersanyag gazdaságos előállításáig, végül az anyákat megmentő vérzéscsillapító gyógyszerig. A pécsi diák hazánk egyik legnagyobb feltalálójává vált.

Forrás