Egyéb elnevezései: Borsikafű, Pereszlén, Hurkafű, Csombord, Az Ajakosvirágúak családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk sok helyen termesztett növény. Szára 30-50 cm magas, elágazó, tövén elfásodó. Levelei szálas lándzsásak, 1-2 cm hosszúak, ép szélűek. Virágaik…
Egyéb elnevezései: Közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú. A fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű, belőle…
Egyéb elnevezései: kárpáti moha, krampali tea, A bokros zuzmók családjába tartozó, az északi félteke hidegebb éghajlatú északi területein és a mérsékelt égöv magashegységeiben előforduló humuszos és homokos talajokon, 4-12 cm magas cserjeszerű lemezes-bokros talajlakó. Az…
A fekete áfonyához hasonlóan közkedvelt, de savanyú íze miatt csak feldolgozott formában fogyasztják. Magyarországon a Zempléni-hegységben a Mecsekben, illetve a Nyugat-Dunántúl néhány pontján, például az Őrségben, Göcsejben, a Kőszegi-hegységben él. Hazánkban jóval ritkábban fordul elő, mint a fekete áfonya. Levelei télen is megtartják élénkzöld színüket.
Már a rómaiak meggyőződtek rendkívüli gyógyhatásáról. Ha egy ismerősüknek vagy barátjuknak bókolni akartak, azt mondták neki, hogy annyi jó tulajdonsága van, mint a veronikának.”Minden bajra jó orvosságnak” nevezték el és még ma is a „világ gyógyszereként” emlegetik. A tátogatók családjába tartozik. Magyarországon mintegy 32 veronikafaj és számos keverékfaj él, amelyek könnyen összetéveszthetők az orvosi veronikával. Gyakran ösztörűs veronikával helyettesítik.
Legtöbb fajuk Amerika trópusi-szubtrópusi területein él, de ebbe a nemzetségbe tartozik a vasfűfélék egyetlen, Magyarországon őshonos faja, a közönséges vasfű is. A kerti vasfű több, amerikai faj keresztezésével létrehozott dísznövény.
Nagy termetű, 30-35 m magasra növő lombhullató fa, koronája árnyékot adó, díszfaként is közkedvelt. Levele összetett, fogazott. Makktermése, a vadgesztenye kupacsa zöld, a gesztenyénél kevésbé tövises, magja fényes, vörösesbarna színű, nem ehető, de a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is felhasználja.
Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdők. Európaszerte elterjedt. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken gyakori, nem védett.