A kiégés-szindróma egyre gyakoribb jelenség, amely akkor jelentkezhet, ha valaki hosszú id?n keresztül fokozott stresszhatásoknak van kitéve. A „burnout” állapot egyszerre jár fizikai, érzelmi és mentális kimerültséggel. A jelenséget el?ször a segít? foglalkozásúak ? orvosok, pszichológusok, szociális munkások, és egyéb egészségügyi dolgozók ? körében figyelték meg, mivel munkájuk során ?k találkoznak leggyakrabban érzelmileg megterhel? helyzetekkel. Mára azonban a jelenség általánossá vált, szinte minden szakma kapcsán beszélhetünk a kiégés veszélyér?l.
A probléma gyökere, hogy a segít? szakmák gyakorlása többé-kevésbé folyamatos empátiát igényel, hiszen a szakember folyamatosan más emberek krónikus vagy akut problémáival dolgozik. A segítségre szoruló emberek ellátóinak gyakran kell kritikus döntéseket hozniuk és olyan szituációkban helytállniuk, ahol igen er?s érzelmi feszültség van jelen. Az állandó pozitív támogató szerep az évek folyamán igen meger?ltet? lehet. A szakemberek a kiégés okai között említik a munkahelyi elismerés hiányát, az elhúzódó munkaid?t, valamint az egyénre nehezed? túlzott felel?sséget és elvárásokat is. Ezek jelent?sége még nagyobb, ha az érintett egyedül dolgozik, dilemmáit nem tudja megosztani egy támogató szakmai közösséggel.
A szindróma három f? tünete az érzelmi kimerültség, az emberekkel való gépies bánásmód, valamint a saját tudásba vetett hit megkérd?jelezése.
A kiégés jele lehet, ha valaki:
- rendszeresen elkésik és/vagy korábban távozik a munkából, holott korábban pontos volt
- többet dolgozik, de kevesebb eredménnyel
- elhalasztja, kerüli a kliensekkel való találkozást
- visszahúzódik a munkatársaitól
- a megszokottnál többet kávézik, dohányzik
- nem tud kikapcsolódni, nem piheni ki magát
- könnyen és ok nélkül dühbe gurul
- elhagyja a humorérzéke
- cinikusan viselkedik a kliensekkel szemben
- testi szinten fejfájás, fáradtság, izomfeszülés, az immunrendszer gyengülése jelentkezhet
A kiégés jellemz?en egy hosszantartó folyamat eredménye, amely pályaelhagyással, vagy akár függ?ség kialakulásával is járhat, ha az érintett nem ismeri fel idejében a problémát. A kiégés azonban szerencsére megel?zhet?, kezelhet? és visszafordítható. A legfontosabb véd?faktor az önismeret. Fontos, hogy az érintett tisztában legyen saját er?sségeivel és korlátaival, és elfogadja, hogy a siker vagy a kudarc sokszor rajta kívülálló dolgok függvénye. A nyitott, stabil, rugalmas személyiség a legjobb ellenszer a kiégés ellen.
A tartalmas – szakmai és baráti – kapcsolatok fenntartása, er?sítése szintén fontos, hiszen ezek folyamatos visszajelzést, bátorítást jelentenek. Nem utolsósorban hasznos lehet, ha van olyan tevékenység, amelyben az érintett testileg és szellemileg egyaránt el tud lazulni.
Forrás: egészség.hu