Az Amerikai Geofizikai Unió lapjában, a GeoHealth-ben megjelent tanulmány arra a következtetésre jutott a jégfúrás eredményeinek és történelmi feljegyzéseknek összevetése alapján, hogy a fémbányászat és a fémek olvasztása évezredeken át szennyezte a környezetet. Nem állja meg a helyét az az elterjedt feltételezés, hogy a környezetszennyezés az ipari forradalommal kezdődött.
A kutatás bizonyítékot talált arra, hogy az ólom természetes szintje a levegőben gyakorlatilag nulla – eltérően az eddigi feltételezésektől.
Kimutatja, hogy ólom csak a bányászat és a fémolvasztás révén került – kimutatható mértékben – a levegőbe, még jóval az ipari forradalom (1700-1800-as évek) előtt.
Egyetlen egyszer csökkent le az ólomtartalom nem kimutatható mértékre, amikor a Fekete Halál, a pestisjárvány leállította az emberi tevékenységeket, és a levegő újra természetes lett.
„Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ember tevékenységével szinte megszakítás nélkül szennyezte a levegőt az utóbbi 2000 évben” – írják a szerzők. „Csak a népesség drasztikus lecsökkenése és a gazdaság összeomlása, amit egy pandémia idézett elő, tudta a légköri szennyezést olyan szintre csökkenteni, amiről most tudjuk, hogy az a ‘háttérszint’.”
A jelenlegi közegészségügyi és környezeti politika az ipari forradalom előtti ólomszennyezési koncentrációt tartja az eredendő, természetes és biztonságos szintnek. Ezt a feltételezést újra kell vizsgálni, mondják a szerzők.
Az ólom az egyik legveszedelmesebb környezeti szennyező anyag, már rendkívül alacsony koncentrációban is toxikus az agyra. Nincs olyan kis koncentráció, amely biztonságos volna a gyermekek számára, magyarázza Philip Landrigan a Mount Sinai Orvosegyetem dékánja, aki nem volt a szóban forgó kutatás résztvevői között.
(Landrigan az ólommérgezés hatását kutatta a gyermekekre.)
A jelenlegi kutatásban a Harvard Egyetem történészei együttműködtek a Maine-i Egyetem klímakutatóival.
Azért az ólomszennyezés kutatását választották, mert egyrészt veszélyes szennyezőanyag, másrészt megközelítőleg jól mutatja a gazdasági aktivitást.
Új típusú, nagy felbontású mérőeszközökkel, a Svájci-Olasz Alpokban magmintát vettek egy gleccserből. Az évekre lebontott mérésekkel kimutathatóvá vált, hogy az ólombányászat és olvasztás hiánya a pestisjárvány idején – 1349-1353 között – gyakorlatilag nullára csökkentette az ólomszennyezést.
Az ólomszennyezés hirtelen lecsökkenése a jégmagban pontosan megegyezett a járvány négy éves időtartamával.
Ez volt az egyetlen alkalom az elmúlt 2000 esztendőben az európai történelemben, hogy egyáltalán nem találtak ólomszennyezésre utaló nyomot.
„Európa különböző részein aratott a pestisjárvány: a népesség felét eltörölte. Munkaerő-hiány miatt az ólombányászat leállt. Ez meglátszik a jégmagon, óriási a csökkenés az ólomkoncentrációban” – magyarázza Alexander More, a Harvard történésze.
Még egy-két eseményt hoztak összefüggésbe az ólomszint-csökkenéssel: az 1885-ös gazdasági visszaesést, és az 1970-es politikai intézkedést, amelynek köszönhetően az ólmozott benzint kivonták a forgalomból.
A legfontosabb tanulsága ennek a kutatásnak az, hogy ólomszennyezés – emberi tevékenység nélkül – nem fordul elő a természetben. És az ólom túl toxikus ahhoz, hogy ne vegyük tekintetbe: gyakorlatilag zéró a természetből származó ólom, ami ennél több, az káros az emberi agyra.