Az él?lény DNS-e nem változik, de a vegyület megváltoztatja azt a módot, ahogyan a gének ki- és bekapcsolnak, vagyis epigenetikus hatást idéz el?, mondja Michael Skinner, a Washingtoni Állami Egyetem molekuláris biológusa. A környezetet mérgez? vegyületek nem csak a exponált él?lényre vannak negatív hatással, de három generáción át érintik az utódait is.

Skinner korábbi kutatásaiban a peszticidek és a fungicidek (gombaöl?szerek) káros hatásait mutatta ki, ez a tanulmány a mérgez? anyagok szélesebb körével foglalkozik: dioxinnal, m?anyagokkal, a repül?gép-üzemanyaggal, és a DEET és a permetrin peszticidekkel, amelyek mind kiváltják a generációkon átível? epigenetikai betegségeket.

„Nem vártuk, hogy mindegyik ilyen – transzgenerációs – hatású legyen, de valamennyi az volt” – jelentette ki Skinner. „Azt gondoltam, a szénhidrogénnek nem lesz ilyen (generációk egészségét károsító) hatása, de annak is volt.”

Ez annyit tesz, hogy a környezetre ártalmas vegyületek sokaságának jellegzetessége a transzgenerációs hatás, „nem egyszer?en egy egyedi vegyület egyedi tulajdonsága”.

Új perspektíva nyílik a betegségek keletkezésének kutatása el?tt. Míg a toxikológusok arra fókuszálnak, hogy egy él?lény ki van téve egy vegyület hatásának, Skinner munkája arra utal, hogy a betegség keletkezhet egy régebbi okból, a felmen?k expozíciójából, amely epigenetikai változásokat közvetített a spermába.

Skinner munkája azt is megmutatja, hogyan lehet megállapítani az expozíciót specifikus epigenetikai molekuláris markerek felhasználásával.

„A jöv?ben képesek leszünk használni ezeket az epigenetikai biomarkereket a felmen?ink, ?seink és személyes, korábbi expozíciónk meghatározására, és megjósolni valamely betegségre való hajlamunkat a kés?bbi életünkben” – mondja Skinner.

A kutatást az USA Hadserege finanszírozta, azzal a céllal, hogy tanulmányozza a szennyez? anyagok hatását a csapatokra. Skinner és munkatársai vemhes patkányokat tettek ki relatíve magas, bár nem letális (nem halálos) mennyiség? vegyületeknek, és követték a változásokat az utódok három generációján keresztül.

A kutatók azt tapasztalták, hogy a n?stény patkányok hamarabb érték el a nemi érés id?szakát, megnövekedett a spermasejtek degradálódása és pusztulása, és a petefészekben kevesebb tüsz? volt, amelyb?l kés?bb petesejt lesz.További kockázati elemzés is végezhet? molekuláris változások elemzésének segítségével.

Forrás :ScienceDaily