Miért csökken a segít? szándék, ha más is látja és milyen jól m?köd? segít?rendszerek m?ködnek? Ön segítene, ha bajba kerül a szomszédja? Akkor is, ha ismer?sök vagy ismeretlenek veszik körül?

Kitty Genovese esete New Yorkban, Queensben történt 1964. március 13-án, amikor is egy huszonnyolc éves n?t egy férfi (Winston Moseley) harmincnyolc szomszéd szeme láttára késelt meg egy lakónegyed kell?s közepén. A rend?rséget – ahogy a New York Times két héttel kés?bbi lapszámából értesülni lehetett – csak igen kevesen és túl kés?n értesítették.

Az eset számos szociológust, illetve társadalomlélektannal foglalkozó szakembert ihletett meg, így több kísérlet és okfejtés született az ügyben.

Egymásra figyeltek segítség helyett

Egyik kísérletben például férfi egyetemistákkal tesztet töltettek ki, eközben a szomszéd szobában egy – beépített – n? hallhatóan bajba került. A férfiak jó része (70%-a) a n? segítségére sietett akkor, amikor az illet? fültanú egyedül volt a szobában. Ha már ketten voltak, figyelték egymás viselkedését, hogy felmérjék a helyzet komolyságát. A n?nek segítséget nyújtók aránya így jelent?sen, csupán 40%-ra csökkent.

A kísérletben – ahogyan nagy valószín?séggel a Genovese esetben is – a felel?sség megoszlott az emberek között. Minél több szemtanú van a helyzetben, az emberek sokkal kevésbé tekintik az állapotot vészhelyzetnek, amelyben az ? saját, segít? szerepük fontos. A Genovese esetben az emberek nagy része valószín?leg azért nem tett semmit, mert azt hitte, majd a többiek értesítik a rend?rséget. A jelenséget a pszichológia nyelve a „be nem avatkozás elve”, illetve a „felel?sség megoszlása” névvel illeti.

A segítségnyújtásnak ezen felül több fontos befolyásoló tényez?je is van. Ilyen például a lakóhely: vizsgálatok szerint vidéken inkább segítenek az emberek másokon, mint nagyvárosban. Ha az emberek azonos (akár ideiglenes) közösséghez tartoznak, szintén nagyobb arányban segítenek, mert ilyenkor kialakulhat egyfajta közössors-érzés is.

Szomszédfigyel? – egymásra figyelés

A Genovese eset kapcsán is látható, hogy a vészhelyzetben tanúsított egyéni reakció – a normakövetés folytán – nagyban függ a többi résztvev? jelenlétét?l valamint viselkedését?l.

Az ilyen sajnálatos események elkerülésére világszerte számos jó gyakorlat figyelhet? meg. Ilyen például a szomszédfigyel? mozgalom, amely az 1960-as években indult Észak-Amerikában, de gyorsan elterjedt Nagy-Britanniában és Kanadában is. A szomszédfigyel? mozgalom amerikai megalapításában konkrétan a Genovese esetnek is szerepe volt abból a megfontolásból, hogy ha a lakosok szervezetten figyelnek környezetükre, az ilyen és hasonló jelleg? sajnálatos vagy tragikus események elkerülhet?k. Egy kezdeményezés megalakulhat formális úton (mint a hazánkban is m?köd? polgár?rség), illetve akár szervezeti keretek nélkül (például a fent említett szomszédfigyelés).

A szomszédfigyelés lényege, hogy a programban résztvev?k figyelnek a környezetükre, és ha valami gyanúsat észlelnek (autólopás, betörés, idegenek megjelenése), értesítik a rend?rséget, remélhet?leg megakadályozva ezzel valamilyen b?ncselekményt. Azzal hogy erre illetékes, akár civil személyek ki vannak jelölve erre a feladatra, elkerülhet? az, hogy mindenki a helyzet küls? megfigyelésével a másik fél reagálására vár. Ez az, amelyet az úgynevezett bámészkodó hatás elkerülésének nevezünk.

A szomszédfigyelés lényege a társadalmi kontroll és az egymásra figyelés. A kutatások szerint az ehhez hasonló helyzetek leginkább a tudatossággal és az egymásra való tör?d? figyelemmel kerülhet?ek el a leginkább.