Hogy kiderítsék, van-e kapcsolat, és ha igen, milyen a testedzés és az agy teljesítménye között, írországi kutatók ül? életmódot folytató egyetemista fiúkat kértek fel arra a vizsgálatra, amelynek során a memóriateszt el?tt kemény edzésen kellett részt venniük. Kiderült, hogy a testedzés bizony az agyat is tornáztatja.
El?ször a fiatalembereknek gyors egymásutánban emberi arcokról és idegen nevekr?l készült képkockákat mutattak. Szünetet tartottak, majd a képeken szerepl?k nevének felidézésére kérték ?ket. Ezután az alanyok felét szobabiciklire ültették, és egyre keményebb iramban hajtatták ?ket egészen a kimerülésig. A csoport másik fele továbbra is nyugalomban üldögélt fél órán át.
Ezt követ?en mindkét csoporttal ismét elvégeztették a memóriagyakorlatot: a testedzést végz?k jelent?sen jobb eredményeket értek el, mint az els? alkalommal, míg azok, akik nem edzettek, nem mutattak semmiféle fejl?dést.
Id?közben vérvizsgálatot is végeztek a kutatók, amely biológiai magyarázattal szolgált az agyi teljesítmény fokozódására. Közvetlenül a fizikai terhelést követ?en a kerékpározók vérében szignifikánsan magasabb arányban volt jelen az agyi eredet? neurotróf faktor elnevezés? – angol nevének rövidítésével: BDNF – fehérje, amelyr?l már többféle módon bebizonyosodott az idegsejteket véd? hatása. A „pihentetett” csoport vérében a BDNF-szintje változatlan maradt.
A kutatók már korábban is remélték, hogy a BDNF segít megmagyarázni az edzés utáni szellemi „felvirágzást”, de mindeddig nem sikerült pontosan megérteniük, hogy az agy mely részei érintettek, és hogy miként befolyásolják ezek a folyamatok a gondolkodást. Az ír kutatás azt sugallja, hogy a testmozgás hatására bekövetkez? BDNF-szint növekedése fontos szerepet játszik a memória javulásában.
Más, a közelmúltban állatokkal, emberekkel, fiatalokkal és id?sekkel végzett kísérletekb?l hasonló következtetésre jutottak. Egy, a múlt hónapban publikált tanulmány során brazil tudósok kimutatták, hogy ha id?s, lelassult életmódú patkányok akár csak öt percet kénytelenek futni legalább öt héten át, akkor az agyuk memóriaközpontjában futót?zszer? biokémiai folyamatok mennek végbe, amelyek a BDNF-molekulák termel?désének fokozódását váltják ki. Az öreg, „kisportolt” állatok ilyenkor gyakorlatilag majdnem olyan jól teljesítenek memóriateszteken, mint a fiatalok.
A Kaliforniai Egyetem agysérüléseket kutató intézetében elvégzett, a Neuroscience cím? folyóiratban ismertetett másik állatkísérlet azt bizonyította, hogy amikor kifejlett patkányokat olyan körülmények között tartottak, hogy azok kedvük szerint mozoghattak, akkor azok agya sokkal nagyobb mennyiségben termelt BDNF-et, mint a sz?k helyen tartottaké. A vérükben nemcsak BDNF, hanem olyan el?futár molekulák is nagy számban megjelentek, amelyekb?l rövid id?n belül BDNF válhatott.
Hozzájárul a kognitív egészséghez
Talán a leginkább megkapó a kísérletek közül az, amelynek során id?söd? pilótákat vizsgáltak. A Translational Psychiatry cím? folyóiratban közölt tanulmányban a Stanford Egyetem orvosi karának kutatói 144, 40 és 65 év közötti tapasztalt pilótát vizsgáltak egy repül?szimulátorban három alkalommal egy kétéves periódus alatt. Az évek múlásával valamennyire mindegyikük teljesítménye romlott.
„Ugyanezt mindannyian megtapasztalhatjuk. Egyesek a kor el?rehaladtával nehezebbnek találnak korábban jól begyakorolt tevékenységeket, például az autóvezetést” – mondta Ahmad Salehi, a Stanford pszichiátriai és neurológiai tanszékének tanára, a kutatás vezet?je a The New York Times cím? napilapnak.
Ebben az esetben azonban a pilóták az emberek egy meghatározott csoportjához tartoztak: egy olyan, általános génvariációval rendelkeztek, amely vélhet?en csökkenti a BDNF aktivitását az agyban. Az ilyen genetikai profillal él?k esetében kétszer olyan gyorsan romlik a bonyolult feladatok megoldásának képessége.
Noha a pilótákkal végzett kutatás nem vizsgálta az edzés jelent?ségét, mégis felveti a kérdést: vajon a kitartó testedzés lelassíthatja a hanyatlást azzal, hogy növeli a BDNF-szintet, és ezzel megmenti a bonyolult manuális feladatok elvégzésének képességét még az id?skorra is?
„Sok kutatás mutatta már meg, hogy a BDNF szintjét növeli a testmozgás – húzta alá Salehi. Ugyanakkor megjegyezte, hogy más faktorokat és vegyületeket is „felsrófol” a sport, ám közülük a BDNF a legígéretesebb. – Ez a faktor a leggyorsabb, legkövetkezetesebb és legkiemelked?bb reakciót mutatja. Úgy t?nik, nemcsak a memória, hanem a tanult viselkedési minták megtartásában is kulcsszerepet játszik.”
Salehi a következ?kben meg akarja vizsgálni a pilóták fizikai aktivitásának történetét annak érdekében, hogy megtudja: vajon azok, akik a BDNF-gátló génvariánssal élnek – ez a fehér és ázsiai származású emberekben gyakori – másképpen reagálnak-e az edzésre.
„Nagy valószín?séggel az ezzel a genetikai jellegzetességgel rendelkez?k számára a sport még sokkal életbevágóbb – taglalta az egyetemi tanár. – De mindenki számára az, hiszen nagyon er?sen bizonyított, hogy a BDNF-szint növelése hozzájárul a kognitív egészségünkhöz.”
Forrás:MTI