Ahány cseresznye, annyi meggy

A szív alakú, gömbölyded, vörösen fénylő terméseknek már a puszta látványa is örömet okoz az embernek. Rájuk nézünk, s azonnal összefut a nyálunk, alig várjuk, hogy a lédús gyümölcshús hersegve roppanjon a fogaink között.

Az emberiség már több ezer éve termeszti, nemesíti a cseresznyét és a meggyet. A cseresznye eredetileg Kis-Ázsiából származik. Európába Lucullus római hadvezér hozta magával, az időszámításunk előtti I. században. Ligeteinkben azonban csak a XII. században tűnik elő.

A meggy Nyugat-Ázsiából (India, Kína) került hozzánk, ahol az első fajtáit már a rómaiak előtt 1000 évvel termesztették. Vadcseresznyére és meggyre napjainkban Dél-Ázsiában és Dél-Európában bukkanhatunk. Jelenleg a világon több mint ezer fajta nemesített cseresznyét és meggyet termesztenek, főként északi féltekénk kontinentális éghajlati körülményei között.

Gyönyörű fák

A főcímben kiemelt cseh mondás nélkülözhetetlen a csonthéjas gyümölcsök ismertetéséhez. Növénytani szempontból mindkét gyümölcs a Prunus nemzetségen belül a rózsavirágúak rendjébe tartozik. A cseresznyét – fő jellemzői alapján – az alábbi altípusokra oszthatjuk: szívcseresznye, ropogós cseresznye és félkemény cseresznye. A meggyet pedig a savanyú, az amarella és az üvegházi meggy fajtákba soroljuk. Az édes meggy a cseresznye és meggy keresztezéséből létrehozott gyümölcs.

A cseresznyefa két-háromszor nagyobbra nő, mint a meggyfa. A gyümölcsök alapvető eltérése a termések ízében rejlik (Csehországban a friss cseresznye fogyasztása 1,2 kg/fő, míg a meggyé 0,5 kg/fő). A meggy egyszerűen savanyú, ezért kevésbé közkedvelt.

A két fa – a termésük ízétől eltekintve – hasonló. Fájuk az asztalosok (és a pipakészítők) körében keresett, kiváló minőségű, kemény, vöröses-sárga színű. A fatörzs fényes, sötétbarna, a fakéreg idővel hosszanti irányban berepedezik és befeketedik. Lombkoronájuk kúp alakú vagy kerek, leveleik váltakozó, lándzsás, fogazott szélűek, fehér színű virágjuk öttagú. A vörös termések héja az egyik oldalon összekapcsolódik, ezáltal alakul ki a gyümölcsök szív formája.

Áprilistól májusig virágoznak, magukhoz vonzzák a méheket, így megtörténik a beporzás. A tavaszi fagyok a cseresznye- és a meggyfa virágait veszélyeztethetik, később a seregélyek és a rigók dézsmálják a gyümölcsöt. Ennek ellenére júniusban beérnek a termések.

Az örök egészség termései

Mindkét fa gyümölcse több mint 80%-ban vizet tartalmaz. Továbbá 1% fehérje, akár 12% gyümölcscukor, 1,6% rostanyag és szerves sav (folsav, citromsav, almasav, borostyánkősav és szalicilsav) van bennük. Ám elsősorban ásványi anyagok (magnézium, vas, jód, foszfor, cink, kalcium, nátrium, kálium, réz és mangán) gazdag forrásai, és szinte mindenfajta vitamin megtalálható bennük (A, B3-, B6-, B12-, C-, D-, E-, K-vitamin). Antocianinokat és flavonoidokat is tartalmaznak. Az életadó hatóanyagok mennyisége a két gyümölcs tekintetében tökéletesen kiegészíti egymást. A cseresznyében az egyikből, a meggyben a másikból van több.

A cseresznye és meggy jótékony hatásainak ismertetésével akár egy könyvet is teleírhatnánk. A gyümölcsök jelentős mértékben támogatják az emésztést és a kiválasztást (túlsúly, székrekedés), a szervezet méregtelenítését (máj, vese), csökkentik a koleszterinszintet (szív, erek), gyulladásátló és reumaellenes hatásuk is van, vörös színezőanyaguk antioxidánsként működik (daganatellenes hatás), jótékonyan befolyásolják az inzulintermelést (cukorbetegség). A bennük található ásványi anyagok előnyösen hatnak a pajzsmirigyre, a csontokra, az izmokra, a bőrre, a hajra, a fogakra, a vérképzésre. Egészségünk számára tehát a cseresznye és a meggy valóságos ajándék, amit vétek lenne nem kihasználni.

Nyersen a legjobb

Mindkét gyümölcs nyersen fogyasztva a legegészségesebb. A legtöbb hatóanyaguk hő hatására tönkremegy, ám a gyümölcsök konyhai felhasználása mégis hagyománnyá vált: ki ne ismerné a cseresznyekompótot, a meggylekvárt vagy a cseresznyés piskótát?

A cseresznye és a meggy lefagyasztható , aszalható, kandírozható. Készítenek belőlük szörpöket, ízesítenek alkoholos vagy szeszmentes italokat, a csokoládéba mártott cseresznye vagy a konyakmeggy pedig mennyei desszert… Micsoda finomságok!

De vigyázat: vizet ne igyunk a cseresznyére vagy a meggyre! Vízzel érintkezve a termések megduzzadnak, erjedni kezdenek – és ennek következményeit talán nem is kell ecsetelnem.

Végezetül csak egy kis változtatás maradt hátra cikkünk címében: minél több cseresznye, annál több meggy!

 

Vladimír Vonásek  

Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász,