A sédkender (Eupatorium cannabinum) rendkívül szép, nedvességkedvelő, évelő növény. Európa-szerte – néhol tömegesen – megtalálható, főként vizek mentén, nádasokban, mocsaras területeken, erdővágásokban. A sédkender gyógyító hatásait már az ókori orvosok, füves-emberek is ismerték.
A sédkender a fészkes virágzatúak családjába (Compositae, Asteraceae) tartozik. Európából származik, de Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika területeire is átterjedt. A növény latin elnevezése (Eupatorium), az i. e. I. században élt VI. Mithridatész Eupatór pontoszi királyra utal, aki ismert volt a gyógynövények, az alkímia és a sötét mágia iránti vonzódásáról.
Későbbi korokban a különböző nemzetek más-más név alatt alkalmazták a sédkendert a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására. Az ókori görögök (valószínűleg az egyiptomiaktól ellesvén) szemgyulladásra és az emésztés javítására használták. A középkorban sebgyógyítóként, az amerikai misszionáriusok idején pedig tífusz elleni szerként használták. Matthioli bőrbetegségek kezelésére javasolja a Herbáriumában. Más híres középkori bölcsek hashajtóként és hánytatószerként, sárgaság ellen, ödémákra és véraláfutásokra, különböző fekélyekre, vértisztításra, influenza ellen, skorbutra, valamint másnaposságra alkalmazták a sédkendert. A sédkender bizonyos daganatos betegségekkel szembeni jótékony, gyógyító hatásait már a XVII. században papírra vetették.

Vonzó megjelenés

A latin cannabinum elnevezés és a magyar sédkendernek a kenderhez való kapcsolata csupán a két növény hasonló levélformájából ered, a sédkender hatásaiban teljesen eltérő. Számos népi elnevezése van, így: sebkender, fokhagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné asszony káposztája, kunigundafű, májgyógyító-fű, pakócza, kenderpakóca, vízigyopár, vízikender.
A sédkender sátorozó, összetett fészkesvirágzata a szárcsúcson jelenik meg, és 4-6 rózsaszín vagy fehéres csöves virágból áll, amelyből a bibeszál kiemelkedik. Ez a rovarok számára megsokszorozza a növény vonzerejét. Rózsaszínes, pirosas virágaiból textilfestő anyagot készítenek. A növény szára a 150 cm magasságot is eléri, levelei (kender leveleire hasonlítanak) fogazottak, öttagúak. Ízük keserű, és szétmorzsolva csípős illatot árasztanak, talán éppen ezért csak a legelő kecskék fogyasztják szívesen.
Kertekben is sikeresen termeszthető, szépségéért inkább közeli rokonait, a fehér sédfüvet vagy a vörös sédkendert termesztik. A sédkendernek azonban rendkívüli gyógyító erején kívül jelentős méhészeti hatása is ismert, ugyanis képes megsokszorozni a mézhordást. A méhecskékkel együtt több pillangót is a kertbe csalogat. A legyeket, szúnyogokat és darazsakat ezzel szemben taszítja.

Kivételes hatások

Hatóanyagokat elsősorban a növény levelei és virágai tartalmaznak, de kisebb mennyiségben a gyökértörzsben is megtalálhatók. A föld feletti részeket a nyár második felében gyűjtik. A legfontosabbak közé a keserű glikozid eupatorin, továbbá cserzőanyagok, szaponinok, flavonoidok, illóolajok, valamint egy alkaloida tartozik. Nemrég bizonyítást nyert, hogy a sédkenderben eupatoriopicrint (szeszkviterpén-laktonokat) is azonosítottak, amely eddigi tudományos feltételezések szerint daganatellenes hatású hatóanyag.
Ipari úton olyan gyógyszereket készítenek belőle, amelyekről azt tartják, hogy fokozzák a szervezet ellenállását egyes fertőző kórokozókkal szemben.
A gyógynövényből készített tea segíti az anyagcserét, hashajtó hatású, jótékonyan befolyásolja a vese, a húgyhólyag, az epehólyag, a máj működését. Segíti a kiválasztást, salaktalanító keverékek alkotója. Kiváló immunerősítő: tinktúra formájában hatékony a különböző baktérium- és vírusfertőzésekkel szemben (megfázás, torokfájás, köhögés, influenza).
A sédkenderből készített főzet külsőleg fürdők adalékanyagaként vagy gennyesedő, nehezen gyógyuló sebek, lábszárfekélyek vagy hüvelyi fertőzések kezelésére alkalmazható. A sédkenderes borogatás csillapítja a reumás fájdalmakat, hámsérülések, ütés, zúzódás okozta kék foltokra is jótékonyan hat. Az alsó végtag ödémájára, ekcémára és egyéb, a máj működésének zavarai következtében kialakult bőrelváltozásokra is gyógyító hatású. Beöntés formájában segítséget nyújt sérült vagy daganatos végbélnél, részben gyulladáscsökkentőként, részben fájdalomcsillapítóként működve. A sédkendert a homeopátiában is gyakorta alkalmazzák.

Mindent mértékkel

A sédkender használatakor azonban óvatosnak kell lennünk. A kutatások ugyanis rámutattak arra, hogy a számtalan gyógyhatású anyagon kívül olyan alkaloida (pirrolizidin) is megtalálható benne, amely helytelen és hosszan tartó használat mellett negatív hatással lehet a májműködésre. A gyógynövényből készített főzet ezért feltétlenül óvatos, az előírás szerinti használatot kíván.
Állapotos vagy szoptató kismamák, továbbá kisgyerekek egyáltalán ne fogyasszák.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,