Egyéb elnevezései: áldott bogáncs, keserű bogáncs, áldottfű, áldott bárcs, áldott haloványka, pápafű,
Mediterrán vidékeken máig vadon élő, egyéves növény. Tenyészideje rövid: ha március-áprilisban vetjük, június-júliusban már virágzik is. A fél méter magas növény ötélű szárat hajt. A szár alul érdes és mirigyszőrök borítják. Hosszú, szeldelt levelei lándzsa alakúak és tüskések. Virágai sárgák. Kaszattermése szappangyártásra alkalmas zsírosolajat is tartalmaz.
Egyéb elnevezései: Charantea, Keserű dinnye, Keserű uborka, Karela, Dél-kelet Ázsiában őshonos, gyenge növekedésű, kis termetű, egyéves kúszónövény. Fiatal korban jellegzetes, sokak által kellemetlennek tartott illata van. Kabaktermése vagy az uborkához hasonlóan megnyúlt (8-16 cm), vagy…
Egyéb elnevezései: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa. A babér kisebb termetű cserje, a Földközi-tenger térségének keleti részeiből származik. Sokfelé termesztik, elterjedésének, csak a fagy szab határt. Szedésénél a leveleket kora reggel kézi munkával szedik, és…
Egyéb elnevezései: Árnyékfű, Olasz útifű,
Az árnika nemzetségének közel harminc faja közül csak kettő él Európa hegységeiben. Hegyvidéki réteken nő, levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire tompák, ülők, épélűek v. kissé fogazottak, bibéje felfelé megvastagodik s kúp alakú csúccsal végződik. Hazánkban ritka és védett fűszer-, és gyógynövény.
A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.
Egyéb elnevezései: Indiai ginzeng, Ayurvédikus ginzeng, Farkas cseresznye,
A trópusi Indiában őshonos álombogyó-bokor az 1,20 méter magasságot is elérheti. Ágait szürkés szőr borítja, a levelei megnyúlt tojásdad alakúak. Forrt szirmú, kissé lekerekített cimpájú, zöldessárga virágai négyes-hatos csoportot alkotnak. Apró termése vörös, fényes bogyó.
Az articsóka Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották. Magas termetű, évelő növény. Zöldeskék, osztott, hosszú leveleinek fonákja fehéres színű. Ránézésre rokonaihoz, a bogáncsfélékhez és a szamárkenyérhez hasonlóan veszedelmesen szúrósnak tűnik, filces-szőrös levelei azonban puhák, kellemes tapintásúak.
Tipikusan holarktikus nemzetség: a mintegy nyolcvan faj elsöprő többsége észak-amerikai honos, de élnek Észak-Afrikában és Kelet-Ázsiában is. Európában csak négy faja honos. Ezek közül a Kárpát-medence síkvidéki területein főként a közönséges aranyvessző terjedt el a havasokban lelhető fel.