Orvosi Nobel-díj gyógynövénykutatásért!

Hatalmas előrelépést jelentett és új irányt mutatott a gyógyszerfejlesztésben, hogy növényből vontak ki hatóanyagot egy fertőző betegség, jelen esetben a malária kezelésére – mondta el hétfőn az MTI-nek Kocsis Béla, a Semmelweis Egyetem orvosi mikrobiológiai intézetének igazgatóhelyettese az idei orvosi-élettani Nobel-díj egyik kitüntetettje, a kínai Juju Tu munkásságát méltatva.

 “Számos növény képes arra, hogy különböző mikrobaellenes szereket termeljen” – magyarázta Kocsis Béla, hozzátéve, hogy a kínai Juju Tu (Tu Ju-ju), aki William C. Campbell ír és Omura Szatosi japán tudóssal megosztva kapja idén az orvosi-élettani Nobel-díjat, maga is számos herbáriával próbálkozott, míg végül az Artemisa annua – és hatóanyaga az artemisinin – bizonyult hatásosnak.
A szakember felidézte, hogy a 17-18. századtól kezdve a dél-amerikai kininfa kérgéből kivont kinint és annak származékait használták a malária gyógyítására, ám napjainkban ezek a gyógyszerek már kevéssé hatásosak, mivel a kórokozók nagy számban lettek rezisztensek rájuk. A kutatók több irányban kezdtek intenzív kutatásokat a malária gyógyítására alkalmas módszerek kidolgozása érdekében.
 Tu a hagyományos gyógynövénykezeléshez fordulva keresett új terápiákat: az ősi kínai szakirodalmat tanulmányozva egy általa kifejlesztett tisztítási folyamat segítségével vonta ki az Artemisa annua aktív összetevőjét. Ő volt az első tudós, aki kimutatta, hogy ez az összetevő, amely később Artemisinin nevet kapta, igen hatékony a maláriát okozó parazita ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben. Az artemisinin a malária elleni hatóanyagok egy új osztályát képviseli, amely gyorsan öli meg a maláriát okozó parazitákat, még fejlődésük korai szakaszában, ez magyarázza hatékonyságát a súlyos maláriafertőzések kezelésében.
Ez a ma már széles körben használt – felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt adható – és viszonylag kevés mellékhatással járó gyógyszer kiváltotta a kinint és annak származékait – jegyezte meg Kocsis Béla, hozzátéve, hogy az artemisinin sikere arra is rávilágít, hogy még számos olyan szer van, amelyeket növényekből, esetleg gombákból lehet kivonni, és amelyek más fertőző betegségek esetében is használhatók lesznek a jövőben.
A szakember szerint jelenleg számos gyógyszert használnak az elsősorban trópusi országokat érintő betegség kezelésére: klorokint és meflokint, ha nem rezisztensek a paraziták, míg megelőzési célból – ha valaki endémiás területre utazik – doxiciklint szoktak adni, amelynek azonban számos mellékhatása van.
A malária megfékezésére irányuló globális erőfeszítésekről szólva a szakember elmondta, hogy intenzív kutatások folynak egy hatékony védőoltás kifejlesztése érdekében. A munkát nehezíti azonban, hogy a kórokozónak különböző fejlődési alakjai vannak és az emberi szervezetben is átalakul. “Ez még a jövő kutatásának tárgya, de már vannak ígéretes védőoltási kísérletek” – jegyezte meg Kocsis Béla.
A malária évente mintegy 200 millió embert fertőz meg. Az Artemisinint a világ minden malária sújtotta vidékén használják. Ha kombinált gyógykezelésben alkalmazzák, több mint 20 százalékkal csökkenti általánosan a betegség miatti elhalálozást és több mint 30 százalékkal gyermekek esetében. Ez egyedül Afrikában több mint százezer élet megmentését jelenti.

Egy kis történeti visszatekintés

A vietnami háború is közrejátszott az orvosi Nobel-díj egyik idei kitüntetettjének, a kínai Juju Túnak a malária gyógyításával kapcsolatos felfedezésében, amely valójában egy Mao Ce-tung által életre hívott titkos kormányprogram eredménye.

A 84 éves kutatónő néhány éve a New Scientist című tudományos folyóiratnak beszélt több évtizeddel ezelőtti kutatásairól, amelyek elvezettek az Artemisinin nevű szer megalkotásához. Ez a hatóanyag forradalmasította a malária gyógyítását, és mai napig ez a leghatékonyabb szer a trópusi betegség ellen.
Az Artemisinin születésének történetét azonban sokáig homály fedte, és csak néhány éve, 2011-ben vált széles körben ismertté, hogy Juju Tu (Tu Ju-ju) és kollégái alkották meg. A kínai kutató még abban az évben megkapta a Nobel-díj előszobájaként emlegetett Lasker-díjat.
Tu az 1960-as, 1970-es években, a kínai kulturális forradalom csúcspontján végezte úttörő munkáját, akkor, amikor a kommunista rendszer üldözte a tudósokat és más értelmiségieket, és vidékre küldte őket “átnevelésre”. Tudományos publikációk nem jelenhettek meg.
Az ideológiát azonban felülírták a politikai szükségszerűségek: a Kínai Népköztársaság kevés szövetségeseinek egyike, Észak-Vietnam háborúban állt Dél-Vietnammal és annak pártfogójával, az Egyesült Államokkal, a régióban pedig pusztított a malária. Akkoriban a klorokin volt a betegség elleni első számú gyógyszer, a malária kórokozója azonban ellenállóvá vált vele szemben. A vietnamiak több katonát veszítettek a malária, mint az amerikai golyók miatt.
Mao Ce-tung kínai vezető ezért elrendelte egy titkos kutatás létrehozását. A projekt egyszerűen az 523-as számot viselte létrejötte dátuma, 1967. május 23. után. Néhány év alatt tudósok százai szintetikus összetevők ezreit vizsgálták meg, és tudvalévő volt, hogy az amerikaiak is hasonló programon dolgoznak. A szintetikus szerek azonban hatástalannak bizonyultak, ezért a kínai kormány a hagyományos kínai orvoslással foglalkozó pekingi akadémiához fordult segítségért, és kérte, hogy a testület jelöljön ki egy tudóst, aki a gyógynövények között keresi a betegség ellenszerét.
Az akadémia Tút választotta. A karrierje közepén tartó nő járatos volt a keleti és a nyugati orvoslásban is, és tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. “Mire én elkezdtem a kutatást, már több mint 240 ezer összetevőt vizsgáltak meg az Egyesült Államokban és Kínában – eredmény nélkül” – mondta 2011-ben a New Scientist újságírójának.
Nem sokkal az után, hogy csatlakozott az 523-as projekthez, Tút délre, a malária sújtotta Hajnan tartományba küldték, hogy közelről tanulmányozza a járványt. Az asszony férjét már korábban vidékre száműzték, így a nőnek az államra kellett bíznia négyéves lányát. Fél év múlva, amikor visszatért, a gyermek nem ismerte meg őt, és elbújt előle. Tu azonban nem bánta meg, hogy hátrahagyta lányát. “A munka volt az első” – mondta. Hajnani tartózkodása mély benyomást tett rá. “Sok gyereket láttam a malária végstádiumában. Azok a gyerekek nem sokkal később már halottak voltak” – elevenítette fel.
 Három segítőjével Tu a hagyományos kínai orvoslás több mint kétezer receptjét nézte át az akadémia könyvtárában, majd 380 féle gyógynövénykivonatot teszteltek egereken. Közülük a Kínában rendkívül elterjedt egynyári üröm (artemisia annua) valóban csökkentette a maláriaparaziták számát a vérben. A recept, amelyben rátaláltak, a váltóláz elleni főzet elkészítéséről szólt, és 1600 éves volt.
Némileg átalakítva majmokon és egereken is hatásosnak bizonyult, és úgy tűnt, sikerült gyógyítani a gyógyszer-rezisztens maláriát. Embereken azonban még nem tesztelték, de amikor arra került a sor, azt is siker koronázta. A kutató olyan munkásokon vizsgálta a gyógyszert, akik az erdőben kapták el a betegséget. Harminc órán belül a lázuk csökkent, a paraziták eltűntek a vérükből.
Tu munkájának eredményei 1977-ig nem kerültek napvilágra, és a kulturális forradalom alkonya után is csak névtelenül. Az egalitárius kínai társadalomban ugyanis az egyén nem kerülhetett előtérbe.
 Az Artemisinin felfedezésére a kínaiak ugyanakkor rendkívül büszkék. A szer manapság évente több tízmillió emberen segít, és még mindig kínai, valamint vietnami és kelet-afrikai ürömből készítik.
Kihívást jelent viszont, hogy néhány éve Kambodzsában megjelent a malária egy Artemisininnel szemben ellenálló válfaja. A gyógyszer még mindig jó ellene, de lassabban hat: a megszokott két nap helyett négy nap alatt.

https://www.newscientist.com/article/mg21228382-000-the-modest-woman-who-beat-malaria-for-china/