MTI) – A sejtkutatás területén elért eredményeiért Oszumi Josinori japán tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétf?n a Karolinska Intézetben Stockholmban.

Az illetékes bizottság indoklása szerint a tokiói m?szaki egyetem molekuláris sejtbiológusa az autofágia, vagyis a sejtekben zajló, leegyszer?sítve „önevésként” emlegetett folyamat kutatása révén érdemelte ki az elismerést.
Sokan gondolják, hogy az autofágia pusztán azt jelenti, hogy ha a sejt elkezd éhezni, mindenáron táplálékhoz akar jutni, ezért lebontja önmagát. Ez azonban túlzott egyszer?sítés, az autofágia lényege sokkal inkább a felépülés és a lebomlás dinamikus egyensúlya. Az err?l szóló elmélet az 1960-as években látott napvilágot, a jelenséget azonban nehéz volt tanulmányozni, így egészen addig csak keveset tudtak róla, amíg az 1990-es évek elején Oszumi Josinori áttörést nem ért el úttör? kísérleteivel, amelyekkel azonosította az autofágiában alapvet? fontosságú géneket. El?ször éleszt?gombákat, majd a kés?bbiekben emberi sejteket tanulmányozva sikerült megvilágítania az autofágia kifinomult gépezetének alapjait.
Eredményei paradigmaváltáshoz vezettek a sejten belüli újrahasznosítás, valamint az autofágia sok fiziológiai folyamatban – többek közt az éhezéshez való alkalmazkodásban vagy a fert?zésekre adott reagálásban – játszott szerepének megértésében – olvasható az indoklásban.
Az él? sejt folyamatosan egyfajta ciklikus jelleg? változássoron megy keresztül ahhoz, hogy hosszú id?n át fennmaradhasson, módosulni, alkalmazkodni tudjon, dinamikus legyen, egyensúlyban legyen, de azért bizonyos mértékig teret adjon a környezeti tényez?k megváltozásához való alkalmazkodáshoz. A sejt tehát folyamatosan megújítja magát.
A DNS, a fehérjék, a membránkomponensek folyamatosan károsodnak, a sejtben mindig jelen vannak ezek a típusú károsodások. A megújuláshoz az kell, hogy a sejt mindig újabb és újabb fehérjéket fejezzen ki, lecserélje a régieket.
Azokat a struktúráit, amelyek elöregedtek, elhasználódtak vagy valamilyen szempontból feleslegessé váltak, a sejt folyamatosan eltünteti úgy, hogy a lizoszómába irányítja ?ket. A lizoszóma membránnal körülhatárolt mini sejtszervecske, amelyben hatékony bontóenzimek vannak. Az odakerül? „szemét” ledarálódik a sejtet felépít? alapegységekre, amelyeket aztán a sejt képes újrahasznosítani. Az autofágia gépezete arra specializálódott, hogy megkülönböztesse, mi a szemét és mi nem az, a szemetet pedig eljuttassa a lizoszómába, hogy megemészt?djön, a nem szemetet pedig békén hagyja.
Az autofágia rendkívül fontos: a már differenciálódott sejtek általa maradhatnak fenn viszonylag sokáig. Ha az autofág rendszer jól m?ködik, hónapokig vagy évekig fenntart egy sejtet – az idegsejtek akár évtizedekig is elélhetnek -, és ezzel nagyon sokat tesz azért, hogy m?köd?képes legyen a szervezet.
Az autofágia finomm?ködésének megértését rengetegen vizsgálják olyan területeken is, mint az öregedéskutatás és vagy épp az Alzheimer-kór és a rák. Ha az ember nem hagyja se leülni, se túlm?ködni autofág rendszerét, akkor hozzájárul ahhoz, hogy sejtjei tovább éljenek. Az autofágiát az életmóddal legegyszer?bb szabályozni. Szerény és a fizikai aktivitáshoz mért tápanyagbevitel, valamint a rendszeres testmozgás bizonyítottan aktiválja az autofágiát.
Josinori Oszumi 1945. február 9-én született Fukuokában. 1974-ben a Tokiói Egyetemen szerzett Phd-fokozatot, majd három évet töltött a New York-i Rockefeller Egyetemen. Visszatért a Tokiói Egyetemre, ahol 1988-ban megalakította saját kutatócsoportját. 2009 óta a tokiói m?szaki egyetem (Tokyo Institute of Technology) professzora.
A 71 éves kitüntetett, aki a hatodik japán születés? orvosi Nobel-díjas és a 23. japán Nobel-díjas, 8 millió svéd koronával (257 millió forintos összeggel) gazdagodik, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.